11309.htm CIMSZO: Evolúció SZOCIKK: "Evolúció, a minden élőlény fokozatos fejlődését tanító teória, különösen az ember keletkezésére és fejlődésére vonatkozóan. Ez a teória Darwintól és Herbert Spencertől ered s tovább fejlesztették azt Haeckel és Th. Huxley, de valamennyiüket már megelőzték sejtéseikkel Herakleitosz, Kant, Lamarck, Goethe. Az E. tanítása szerint minden állati és növényi élet egy primitív formáig, ill. sejtig vezethető vissza, ezt a legelső sejtet pedig valamely nem organikus anyag hozhatta létre; a fejlődést «az életért való küzdelem» hozza létre, valamint a természetes kiválasztódás, melyben csak a legalkalmasabbak érvényesülnek. H. Spencer ezt a teóriát a kultúra minden ágára alkalmazta, így a civilizációra, a vallás, nyelv, társadalom és ethika fejlődésére. A zsidó vallás tanításai az E.-val összeegyeztethetők. Az E. nemcsak nem zárja ki a teremtést, hanem azt szükségszerűen magában is foglalja; a teremtés célját szintén nem vonja kétségbe az E., amely a neki megfelelő teleológiával kapcsolatban nagyon is alkalmas az isteneszme fokozására. Csupán a mechanikus teleológiai zárja ki az E., mert az anthropomorphismus; de minthogy a zsidó theizmus sohasem volt anthropomorphikus, ennélfogva sohasem védte a mechanikus teológiát. Az E. nem terjed ki a lelkiismeret, az ész és lélek eredetére, de a zsidó theizmusnak örök problémái voltak ezek is s ezért az E. tanítását a fokozatos fejlődésről legalább mint módszert szívesen vette, mert az nem zárta ki az isteni elemet a fejlődésből. Az E.-val természetesen nem egyeztethető össze a csodákban való hit, de a talmudi felfogás a csodákról (l. o.) már nem összeegyeztethetetlen az E. hipotézisével, annál is inkább, mert a csodákban való hit sohasem volt kötelező, s ez a felfogás már az ókortól kezdve érvényesült a zsidóságban. A judaizmus sohasem tanította a bűnbeesés (l. o.) doktrínáját, Ennélfogva nem is volt oka elvetni az E.-t oly alapon, hogy az ember eredetileg tökéletes lény volt s emiatt a két nézet nem egyeztethető. Úgy, ahogyan az E. megsejtését a görög filozófusokig visszavezetik, az ókori zsidó iratokig is visszavezethető az, de legfőképpen a kabbalisztikus iratok, különösen a Zóhar (l. o.) tartalmaznak olyan problémákat, melyek egyenesen az E.-ra emlékeztetnek. A modern E.-t a vallástörténetre is alkalmazzák. Tylor óta a vallások alapjának az animizmust, az ősök tiszteletének kultuszát tekintik a legrégibb formának; ebből fejlődik a totemizmus és fetisizmus, a természetimádás, polytheizmus, törzsi és nemzeti istenségek s végül az univerzális ethikai monotheizmus. A fokozatok Izráel vallásánál is észlelhetők s a történelembe való belépésekor, mint földmívelő népnek, lunáris törzsistensége volt, amely a kánaáni letelepedéskor nacionális monolatriává fejlődött, de a környezet hatása s a belső folytonos fejlődés következtében a prófétai, legmagasabb fokú univerzális ethikai monotheizmussá nőtte ki magát. Az E. tanítása itt pontosan alkalmazható tehát Izráel vallástörténetére, de viszont a vallás tanításaiba beleütközik annyiban, hogy a zsidó állás feltételezi és tanítja az eredeti, kezdettől létező monotheizmust, nem pedig, hogy az idolatriát fokozatosan hagyták volna abba; azonkívül ellenkezik a kinyilatkoztatásról betűszerint vallott leírással is. Mindezek azonban csupán mesterkélt ellentétek, mert a Biblia allegorikus elemzése valamint a bibliai szövegeknek a fejlődése, állandóan szem előtt tartása feleslegessé teszik az ellentéteket, annál is inkább, mert az E. vallása vagy alkalmazása semmiféle dogmába nem ütközik a zsidóknál. Még magának a kinyilatkoztatásnak a hite sincs ellentétben az E.-val, mert a kinyilatkoztatás csupán elmélyítése az ember szellemiségének, aláhúzása az istenit tartalmazó erkölcsi lény magasabb, morális rendeltetésének, kötelességének sajátmagával, a társadalommal és az egész világegyetemmel szemben. Ez a felséges tanítás semmiféle ellentétbe nem hozható a modern E.-val, amely egyébként a vallást az emberi élet szükséges kellékének tekinti s hisz magának a vallásnak hivatásában és fejlődésében is, ellentétben a racionalizmussal, amely azt nem tartja a kultúra és emberi lét szükséges kellékének. Izrael vallásfejlődésére vonatkozóan azonban nem mindent lehetséges az E.-val megmagyarázni, mert bárhogyan is próbálják alkalmazni a vallásfejlődések fokozatait a zsidó Egy-Isten-hit fejlődésére, a szokásos magyarázatok (babyloni és egyiptomi hatás stb.)nem elégségesek. Fel kell tételezni, hogy a próféták univerzális ethikai monotheizmusa, mely a mai időszámítás előtti hét évszázadon belül állandóan megnyilatkozott a legmagasabb és legkitisztultabb formákban: csupán a zsidó népnek veleszületett vallási géniuszában találja meg magyarázatát. A modern reform-zsidóság (l. o.), melynek egyik főprincípiuma, hogy a judaizmus nem rideg törvény-kódex, hanem sohasem szünetelő, állandóan fejlődő vallásos lélek, ezzel a tanításával az E. teóriájának nem csupán elfogadója, hanem megerősítője is.(V. ö. Prof. Emil Hirsch, «Evolution», Jew. Encycl. 1906). " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1309 .cimszó a lexikon 249 . oldalán van.