11258.htm CIMSZO: Erdélyi zsidóság SZOCIKK: Erdélyi zsidóság. A trianoni békeszerződés által Romániához csatolt vármegyék (Erdély, Bánát, Kőrösvidék és Máramaros) területének zsidó lakosságát összefoglaló elnevezéssel E. névvel jelöljük. Az 1920-i román statisztika szerint az E. száma 181,340 lélek, szemben 5.063,224 összlakossággal, vagyis 3,57%. A hitközségek száma 110, ezek közt a legrégibb a gyulafehérvári, (l. Gyulafehérvár), mely az 1737. évvel kezdődik. A hitközségek közül 23 kongresszusi, 8 status quo ante (ebből 1 szefárd elnevezésű). A 31 hitközség összesen 46.000 lélekszámmal, az 1922. Kolozsvár székhellyel megalakult Erdély-Bánáti Orsz. Izr. Iroda kötelékébe tartoznak. A fennmaradó 80 orthodox hitközségnek, mintegy 135,000 lélekszámmal, képviseletével az 1921. Beszterce székhellyel megalakult Orthodox-Zsidó Központi Iroda van megbízva. Mindmáig azonban egyik Iroda sem nyert kormányhatósági jóváhagyást, bár mindkettő, mint a korábbi államkötelékben fennállott hasonló szervek jogutódja létesült. Az általános erdélyi néplélekkel egyezőleg, mely inkább hajlik a vallásos világszemlélet felé, az E. hitközségi intézményeit általában szigorúan hagyományos alapon vezeti. Figyelemreméltó továbbá a chaszidikus (lengyel-szefárd) irányzat előretörése, amelynek hívei számos hitközségben kezükben tartják a vezetést. A rabbi állások tekintetében kongresszusi hitközségekben be van töltve 12, status quoban 7, orthodoxban mintegy 50. A nem-orthodox rabbik 1921. megalakították Kolozsvár székhellyel az Erdély-Bánáti Rabbi egyesületet, amely hasonlóképpen nem nyert még hatósági megerősítést. A hitközségek nagy pénzügyi nehézségekkel küzdenek, ami a szükségletek emelkedése mellett az általános gazdasági leromlásra és az egyházi és iskolai államsegély teljes megvonására vezethető vissza. Csak az 1928. évre szavazott meg a törvényhozás az egész romániai zsidóság (847,700 lélek) részére az eddigi 400,000 lei helyett 10.000,000 lei egyházi államsegélyt. Anyanyelve szerint túlnyomórészt magyar. A 15 erdélyi vármegyében a magyar nyelvű zsidók arányszáma volt 1890. 55,6%, 1910. 73,3%, az impériumváltozás idején tehát kétségtelenül még nagyobb. Hivatalosan azonban zsidó nemzetiségűnek tekinti a zsidókat. 1918 nov. 20-án megalakult az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, amely 1920. csatlakozott a Cionista Világszervezethez és helyi csoportjaival behálózva az országot, széles körben terjesztette el a cionizmus eszméjét. 1926-ban a Bukarestben székelő Uniunea Evreilor Romani (Román Zsidók Egyesülete) Kolozsvár székhellyel megalakította erdélyi fiókszervezetét. Iskoláztatás terén nagy visszaesést jelentett, hogy 1923. az összes zsidó iskolákban kötelezővé tették a románnyelvű oktatást. A magyar impérium idejéből átvett 32 elemi és 1 polgári iskolához járult a román uralom első éveiben még 6 új elemi és 5 középfokú iskola, utóbbiak Temesvárott, Kolozsvárott és Nagyváradon, de a nyelvi és anyagi nehézségek miatt időközben megszűnt 5 elemi és Kolozsvárott a nyilvánossági jog megvonása folytán 2 középfokú iskola. 1923—24-ben a zsidó középfokú iskolákban volt 1586 tanuló, amely szám az 1926—27. tanévben 908-ra apadt. A zsidó elemi iskolákban a tanulók száma kereken 3500, az okleveles tanítóké 90. Tizenhét elemi iskolával kapcsolatosan van Talmud Tóra intézmény is, ezenkívül számos chédert és jesivát tartanak fenn. Tudományosan képzett rabbik neveléséről, valamint tanárok és tanítók képzéséről azonban nincs gondoskodás. A hitoktatás szakképzett hitoktatók híján erősen sínyli a tankönyvek teljes hiányát, mert román tannyelvűek még nincsenek. A héber nyelv tanítása eleinte nagy lendületnek indult, a kolozsvári fiú- és leánylíceum tisztán héber nyelvű tanításra készült berendezkedni, de a román tannyelv kötelezővé tétele ezeknek a törekvéseknek véget vetett, amivel kapcsolatban a felnőttek számára berendezett nyelvkurzusok is megszűntek. Társadalmi kultúra és jótékonyság terén jelentős szerep vár az 1925. megalakult Bené-Brit szervezetre, amelynek eddig 3 páholya működik Kolozsvárott, Brassóban, Nagyváradon és Szatmáron. Az amerikai Joint Distribution Comittee hathatós támogatásával 1922 végén alakult meg az Erdélyi Zsidó Árvagondozó, amely 2 központtal (Kolozsvár és Máramarossziget) 12 körzetben 32 helyi csoporttal és mintegy 5000 fizető taggal és kereken 5 millió lei költségvetéssel működik; inasotthonokat tart fenn Kolozsvárott, Szatmáron és Nagyváradon, ipari műhelyeket Kolozsvárott, Máramarosszigeten, Szakmaron és Iklódon. Van még nyaralótelepe Tihután, ezenkívül ruházza az árvákat és segélyezi az anyákat. Van továbbá 1—1 fiú- és leányárvaház Aradon és Nagyváradon és 1 leányárvaház Kolozsvárott. A nagyobb városokban a zsidó iparosok Poále Cedek néven tömörültek egyesületekbe. Rendszeres kultúrelőadásokat kivált Kolozsvárott és Temesvárott tartanak. Mintegy 40 nőegyletben a zsidó nők fejtenek ki jóléti munkásságot és tartanak fenn intézményeket, melyek közül kiválik a kolozsvári Napközi Gyermekotthon. Összefoglaló szervül a Zsidó Nőegyletek Szövetsége van tervbe véve. A Nemzeti Szövetség keretében ú. n. Barisszia és Aviva ifjúsági egyesületek hálózata működik. A nagyobb városokban cserkész-(sómér) csapatok tömörítik a mindkét nemű ifjúságot a kék-fehér zászló alatt. A Palesztina építő munka érdekében a Keren Kajemet és a Keren Hajjeszod irodái szép eredménnyel dolgoznak. Gazdasági élete ugyanolyan keretek között mozog, mint Kelet-Európa többi országában. A háborús konjunktúra idején keletkezett zsidó vagyonok hovatovább lemorzsolódtak, a valuta ingadozása, a gazdasági depresszió, különböző törvényhozási és közigazgatási intézkedések folytán a zsidóság tetemes része elszegényedett, Máramarosban pedig éppenséggel nyomorba süllyedt. De a kereskedelem még így is jelentékeny részben zsidók kezében van, akik ezenkívül vezető állást foglalnak el különböző nagyipari vállalatokban és főként a fatermelésben. Élénk részt vesznek még a lapkiadás és könyvterjesztés terén, a sajtó és a színház munkájában. Bankokban és pénzintézetekben csak kisebb mértékben vannak képviselve. A kiskereskedők és kisiparosok felsegítésére az amerikai Joint 1926 óta sorozatos kishitelintézeteket létesített altruisztikus alapon, amelyek eddig 7 helyen működnek biztató eredménnyel. Alaptőkéjük 1927 végén 5.250.000, betétállományuk ugyanannyi, a folyósított kölcsönök összege 46.866,060 lei. Politikai helyzete, bár egyenjogúsága az alkotmánytörvényben, biztosítva van, sok kívánni valót hagy fenn. Az egymást felváltó kormányok tehetetlenek voltak a legféktelenebb antiszemita agitációval szemben, amelynek folytán nagyon hátrányos közhangulat támadt a zsidók ellen, különösen az értelmiségi osztályok és főképpen a tanuló ifjúság körében. Ennek következménye volt a zsidó főiskolai hallgatók majdnem teljes kiszorítósa a kolozsvári egyetemről, hol még a háború előtti utolsó tanév, 1913-14 első felében -302 hallgató között zsidó volt 296= 12,85%, amivel szemben az 1926—27-i tanévben 2428 hallgató közül már csak 127 = 5,23% volt zsidó. Emiatt sokan abbahagyták tanulmányaikat, de még többen külföldi főiskolákra mentek, ahol nagy részük leírhatatlan nyomorral küszködik. A diákok támogatására alakult 1923. a kolozsvári Országos Zsidó Diáksegélyző Bizottság, amely évenként alig negyedmillió leit tud a legjogosabb igények kielégítésére fordítani. De egyes nagyobb hitközségek külön is támogatják segélyre szoruló diákjaikat. A magyar iskolákból ugyanazon évben kitiltották a zsidó tanulókat. Az állami középiskolák egyrészt nem tudjak őket befogadni, másrészt pedig sok helyütt barátságtalan bánásmódban részesítik őket. A szombati írás és rajzolás alól sehol sem nyernek felmentést. Az állami iskolák tanintézményeiben csak elvétve akad egy-egy zsidó. Ugyanez a helyzet az állami és közszolgálat egyéb ágaiban, ahol legfeljebb még a vasút mérnöki karában, valamint egyes alárendelt állásokban nyernek alkalmazást. De még végzetesebb, hogy a román diákság, a társadalom felfogásától eltérően egyenesen törvényen kívül állónak tekinti a zsidót, akit úton-útfélen megtámad, időnkint beveri a zsidó üzletek kirakatait és cégtábláit, sőt legújabban már arra is vetemedtek a diákok, hogy Nagyváradon, Kolozsvárt, Csúcsán, Bánffyhunyadon s egyes kisebb helyeken feldúlták a zsinagógákat, a Tórákat elrabolták, bemocskolták, széjjeltépték vagy elégették és értékes kegyszereket eltulajdonítottak. Ezek az atrocitások Cuza jassy-i egyetemi tanár izgatásának következményei voltak. A zsidók ellen forduló agitációval a hivatalos hatalom nem azonosította magát, sőt ellene fordult, bár nem sok sikerrel. E bűntények expiációja végett rendelte el az E. a kiszlev hó 13-i országos böjtnapot. Az ország politikai életében az E. az első években egyáltalában nem vett részt, a román pártok egyikéhez sem csatlakozott. Csak a szocialista párt vezetőségében foglalnak néhányan helyet. Midőn a Magyar Párt megalakult, egyénenként számosan beléptek zsidók is, kik a választások alkalmával annak jelöltjeire szavaztak. A legutóbbi 1927-i választások alkalmával történt meg először, hogy zsidó csoportok paktumot kötöttek egyfelől a liberális, másfelől a nemzeti parasztpárttal, amelynek értelmében néhány jelöltet is állítottak, akik közül csak egy szenátor jutott be a törvényhozásba. De e paktumok következményeképpen néhány város tanácsában helyet kaptak zsidók is. Sajtója. A román impérium átvétele előtt a zsidó sajtótermék Erdélyben csak ideig-óráig mutatott életképességet. Leghosszabb életű hetilap a Kolozsváron megjelent hébernyelvű Kol mevaszér volt, amelyet 1898—1907. Weinstein Béni szerkesztett. A lap főleg a hitközségi alkalmazottak életstandardjáért harcolt. Hasonló szellemű volt az 1908—1912 között megjelent Hasachar c. héber hetilap Weinstock Izsák szerkesztésében. Responzumok időszaki gyűjteménye az Ócar Hachajim is, melyet L. Ehrenreich dévai rabbi szerkeszt. Magyar nyelvű hetilap volt az Erdélyi Zsidó Lapok (szerkesztették Krausz László és Kohn Hilel). Ez az újság mindössze nyolc hétig élt, 1910 aug.—szept. Iránya cionista volt. 1920-ban jelent meg a Neue Jüdische Presse mindössze 12 számban. J. Rubin szerkesztésében, orthodox szellemben és cionistaellenes tendenciával. Egy évvel később jelent meg néhány hónapig, hasonló irányzattal a Jesurun c. hetilap dr. Blau Pál szerkesztésében. Ifjúsági folyóiratok: Náár, szerkeszti Rosenfeld Sándor és Haderech (a zsidó cserkészek lapja). Erdély zsidó közvéleményének legizmosabb szócsöve az 1918 dec. 19. megindult Uj Kelet, amely 1920 aug. 17-ig hetilapként szolgálta a zsidó kulturális és kisebbségi önrendelkezés eszméit. Napilappá való átalakulása után érintetlenül tartotta meg eredeti programját. Az Uj Kelet az erdélyi kisebbségi sajtóban nívójánál, bátor hangjánál, tárgyilagosságánál és jól informáltságánál fogva kimagasló helyet foglal el. A lapot megindítása óta dr. Marton Ernő szerkeszti. Az Uj Kelet irodalmi lapot is adott ki, a Föld-et, amely havi folyóiratként, később pedig hetenként jelent meg. A Kadima könyvkiadó vállalat is az Uj Kelet alapítása. Irodalmi élete. Az E. túlnyomóan konzervatív, irodalma tehát az ennek megfelelő szellemi élethez igazodott és főleg héber tankönyvek, halachikus döntvénytárak, vitairatok és régi irodalmi termékek utánnyomásában merült ki. Utóbbiak közül figyelemre méltó a Lisszabonban 1489. megjelent Széfer Abudarham újra való kiadása. Az irodalomtörténeti és históriai emléket jegyzetekkel L. Ehrenreich dévai rabbi rendezte sajtó alá. A XVI. század zsidó történetének egyes kiemelkedő momentumait ismerteti az 1920. megjelent Toldósz chachmé Jiszróel c. munka (Weinstein és Friedmann). A sűrűn megjelenő responzumok közül kimagaslik Glasner Móse kolozsvári főrabbi kétkötetes műve, Dor rivii éles talmudi judiciumával és alaposságával. Stern Gerson ludasi rabbi könyve, a Jalkut Hagérsuni szintén ehhez a kategóriához tartozik. Önálló héber munkák nagyobb számban a háborút követő években jelentek meg, javarészt a cionizmust ismertető munkák és vitairatok. Klein Jakab Hacijunit ve hatarbut haivrit, 1921. könyvében a zsidó népi megújhodás motorikus szükségességét mutatja ki és a zsidó fejlődés útját a cionista eszmeiségben látja. Hasonló tendenciájú Moskovits Dávid Raglé mevaszér c. irata. A vallásnak a cionizmushoz való viszonyát Glasner Móse egy németnyelvű vitairata világítja meg: Der Zionismus und seine Nebenerscheinungen im Lichte der Religion, amely eredetileg héberül íródott. A zsidó tudományos élet magyar nyelvű művelői közül kimagaslik Eisler Mátyás dr. egyetemi magántanár, a kolozsvári kongresszusi hitközség főrabbija, aki az erdélyi zsidóság múltjának kutatása körül szerzett nagy érdemeket. Idevágó munkái közül kiemelkednek: A zsidók legrégibb erdélyi emlékei (1906.) és Erdélyi zsidók múltja. Eisler Mátyásnak a hitélet és jótékonyság istápolása érdekében írott cikkei az erdélyi zsidó irodalom legszebb és legnemesebb termékei közé sorozhatok. Érdemes irodalomtörténeti munkásságot végez Löwy Ferenc dr. marosvásárhelyi főrabbi, akinek Péchy Simonról, a szombatos vallásalapító kancellárról írott műve nemzsidó körökben is méltó feltűnést keltett. A magyar nyelvű zsidó szépirodalom Erdélyben főleg a háborút követő években lendül fel. A költői és prózai írások jórésze a cionizmus eszmeiségéből táplálkoztak. Giszkalay János munkái: Az új próféciák könyvéből (versek); Támár (bibliai novella); Guschalav látomásai (versek), jelentős értékekkel gazdagították ezt az irodalmat. A fiatalok közül Keleti Sándor: A próféták útján, Pető Tibor: A nagy keréken, Barzilay István: Dalok a messzeségből c. verskötete érdemelnek különösebb figyelmet. Zsidó tárgyú költeményekkel feltűntek Halmágyi Mária, Máth Ferenc, Groo Lajos. A drámaírás nagyobb alkotásokat nem hozott. Kaczér Illés: Megjött a messiás c. három felvonásos drámája és Gólem ember akar lenni c. egyfelvonásosa emelkedik ki a sok közepes termés közül. Útleírásokat adtak: Benamy Sándor Uj Palesztina, Székely Béla: Épülő ország és Kobányi Menyhért dr. Utazásom Palesztinában. Palesztina földrajzát Szőnyi Géza dr. dolgozta fel egy zsidó iskolának szánt magyar tankönyvben, utazásai és tapasztalatai alapján. Az erdélyi irodalomnak kétségtelenül legszorgalmasabb munkása Szabó Imre akinek számos könyve jelent meg. Ezek közül legértékesebbek a Zsidócskák c., amely apró karcolatokat örökít meg a zsidó népéletből, a Szent Eliza, regénye, amely egy forradalmár zsidó leány történetét adja, Mózsi és Ildikó idillikus kis történet és Zsidó komédiások, Pirog mellény c. novellás kötetei. Szabó jelentős műfordító is, a kolozsvári Magyar Színház az ő fordításában hozta színre Oszip Dümov Szomorúságának énekesét és ezenkívül játszotta még más jiddis színdarabfordítását is. Értékelésre tarthatnak még számot Szabónak a besszarábiai, balkáni és törökországi utazásairól írott útleírásai, amelyekben a zsidó vonatkozásokat előszeretettel domborítja ki. Szabó esztétikai tanulmányai is színt és komolyságot adnak a fejlődő erdélyi zsidó irodalomnak. Újvári Péter háromesztendős erdélyi tartózkodása alatt (1920—23) számos új írásával gyarapította a literatúrát, Kolozsváron jelent meg Kleinmann úr c. szatirikus regénye a vidéki kultúréletről, ezenkívül pedig számos zsidó tárgyú novellát írt, amelyek az ottani sajtóban jelentek meg. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1258 .cimszó a lexikon 232 . s köv. oldalán.