11190.htm CIMSZO: Emberbecsülés SZOCIKK: "Emberbecsülés. Héberül: Kábod. Legfontosabb feltétele: az igazságosság és méltányosság az ember szellemi, erkölcsi és társadalmi értékének megítélésében. A rabbinikus irodalom az ethikus élet integráns részének teszi meg és sokszor az Istenhez való kapcsolatunk igazolásául tekinti. «A Szentírásnak az a tanítása, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, magában foglalja felebarátunk megbecsülését, függetlenségének tiszteletét és önérzetének kímélését is.» (Beresit Rabba, 24.) A Tóra — olvashatjuk más helyen — megtiltja az adósnál a zálogvétel céljából való megjelenést, mert ez megsértené családi életének méltóságát; a hitelező várjon az utcán, míg az adós maga hozza el a zálogot. A Talmud már részletesebben határozza meg az B. kötelességeit. «Becsülj meg minden embert érdemei szempontjából» [nem a rossz tulajdonságai szerint]. (Ábót, I. 6.) «Mikor a pereskedő pártok előtted (a bíró előtt) állnak, tekintsd őket bűnösöknek, de tekintsd őket ártatlanoknak, amikor távoznak, miután alávetették magukat az ítéletnek.» (Ábót, I. 8.) «Legyen felebarátod becsülete olyan drága szemeidben, mint a magadé.» (Ábót, 2. 15.) «Tanítványod becsülete legyen olyan drága előtted, mint a magadé; felebarátod becsülete olyan, mint a mesteredé és a mestered iránt való tiszteleted olyan, mint az Isten iránt való tiszteletedé (Ábót, IV. 15.) «Az ember megbecsülése olyan fontos követelmény, hogy meg lehet szegni miatta a szertartási tilalmakat is.» (Beráchot, 19b.) A becsületet, mint az egyén értékelését fogja fel a Talmud, nem pedig úgy, mintha az csak az embertársak részéről ajándékozott és a belső értékeket nem fedő elismerés volna. «A tanító iránt tartozó tiszteletadás megtagadását átokkal sújtották.» (Beráchot, 19a.) Ha az apa eláll a neki járó tisztelettől, a lemondása érvényes; ha arról a tanító mondana le, akkor a lemondás nem érvényes (Kidusin, 32a.), mert a tudomány (a Tóra) nem a tanítóé és nem mondhat le az annak kijáró tiszteletadásról, amely az ő személyén keresztül jut a szellemi felsőbbségnek. De nem csak abból áll az E., hogy meg kell mindenkinek adni a megérdemelt tiszteletet, de abból is, hogy kímélni kell az érzékenységet is. Nem szabad a bűnbánónak szemére lobbantani régen viselt dolgait; nem szabad gyanúba venni a zsidó vallásra tért ember vallásosságát. «Ha valakit csapás és betegség ér, ha elveszti gyermekeit, olyan kétséges beszédekkel, aminőkkel Jóbot vigasztalták meg a barátai, meg ne vigasztaljuk; gondold csak meg: elveszett e már ártatlan ember.» (Bába Mecia, 58b.) «A szavakkal való megbántás súlyosabb, mint a vagyoni megrövidítés, mert ez felbecsülhető és jóvátehető, de a becsületsértést sem felbecsülni, sem jóvátenni nem lehet.» (U. o.) «A becsületsértésért kirótt pénzbírság még nem engeszteli ki a sérelmet; a jogtalanságot csak azzal engeszteljük, meg, hogy megkövetjük felebarátunkat.» (Bába Mecia, 92a.) «Három dolog gyűlöletes Isten előtt: ha valaki másképpen beszél, mint ahogy gondolkodik; ha valaki (felmentő) tanúságot tehet embertársa ellen és azt nem teszi; ha valaki egyetlen (terhelő) tanúnak lép fel embertársa ellen», mikor az úgy sem érvényes (egy tanúvallomás alapján senkit sem ítélhetett el a zsidó törvényszék) és csak rossz hírbe keveri vele. (Peszáchim, 113b.) «Háromféle rosszat követ el a rágalmazó: megöli a maga becsületét, azét is, aki hallgatja és annak a becsületét is, akit megrágalmaz.» (Eráchin, 15b.) «Ez ellen a törvény ellen: ne járj rágalommal néped között, vét a bíró is, ha az ítélet kihirdetése után azt mondja a pervesztesnek: én a javadra szavaztam, de bírótársaim többségben voltak, mit tehettem hát ellenök?» (Szanhedrin, 31a.) «A nyelvelést a nyílhoz hasonlítja a zsoltárköltő, mert ha valaki karddal fenyegeti meg az embert, a megtámadott könyörgésére visszadughatja tokjába, de a nyíl ha egyszer kirepül, nem tér vissza, ha még úgy kívánjuk is.» (Midras Tehillim, 120. Zsoltárhoz ) «Olyan levelet, amelyről tudjuk, hogy rágalmat tartalmaz, nem szabad közvetíteni, sőt mindent el kell követni, hogy a levél átadását meghiúsíthassuk.» (Széfer Chásszidim, 73. §.) «Aki megszégyeníti (elsápasztja) embertársát a nyilvánosság előtt, vért ontott.» (Bába Mecia, 58b) «Ha idegen tér be hozzád, ne kezdj vele (komoly) beszélgetést, hátha kiderül, hogy tudatlan és megszégyeníted.» (Széfer Chásszidim, 83. §.). A talmudirodalom ötvözte a bűnnel kapcsolatosan a «hulladék por» fogalmát. Vannak apró gonoszságok, amelyek a nagyobb, evidens bűnök tömegéből,mint a szálló por, láthatatlanul terjednek el a levegőben, a matériájuk azonban mégis a bűn anyagával azonos. A becsületsértés porát szemeteli, aki azt mondja embertársáról: hallgassunk róla, vagy azt, hogy nem nyilatkozhatom felőle; de még az is, aki valakit az ellensége előtt célzatosan megdicsér, mert kihívja az ellentmondást és ezzel becsületének megrövidítését is (Majmuni, Déot,Vll,4.)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1190 .cimszó a lexikon 224 . oldalán van.