11188.htm CIMSZO: Elveszett tíz törzs SZOCIKK: "Elveszett tíz törzs. A bibliai leírás szerint Tiglat-Pileszár (II. Kir. 25. 29) vagy Szalmanaszár (u. o. 17. 6; 18. 11) assyr királyok Izrael legyőzése után az ország északi tartományából a lakosság többségét Assyriába hurcolta el s az elnéptelenített tartományban részben zsidó, részben más népeket telepített le (l. Szamaritánusok). Minthogy a Szentírás próféciái Izrael visszatéréséről számos alkalommal szólnak, azt szószerinti értelmében fogta fel idővel a néphagyomány s miután Cyrus idején Ezra vezetése alatt csak Juda törzse és a leviták tértek vissza, a többi tíz hagyományos törzset elveszettnek tartották. Ez azonban nem egyezett meg a jóslatokkal, amelyek a visszatérést kilátásba helyezték; ezért feltételezték, hogy az E. más név alatt él valahol. Az idők folyamán ennek a kérdésnek azután nagy zsidóirodalma keletkezett. Az apokrifák feltételezik, hogy az E. még létezik; így Tóbit a Naftali-törzsből származtatja magát s a 12 pátriárka testamentuma apokrifa is hangoztatja az E. létezését, Ezra IV. könyve (13. 39—45) pedig azt mondja, hogy az E.-et Salmanasszár idején Hosea király az Eufrátesz felső folyásánál telepítette le Arzarethnél. Azonban Schiller-Szinessy (l. o.) bebizonyította, hogy ez a költött városnév nem más, mint az erec acheret (a. m. másik ország) s erre céloz R. Akiba is (Szanhedrin 10. 4). A haggadikus tradíció szerint az E. három csoportra oszlott s eszerint telepedett le az Elő-Ázsiának megfelelő földrajzi terület különböző részein. R. Akiba nem hitt az E. visszatérésében (u. o. 10. 3) s hitt Bar-Kochba messiási küldetésében. A IX. sz.-ban Eldad ha-Dani utazó hozott kimerítőbb híreket az E.-ről; ezek közül Ménasse-törzset Dél-Arábiába, részben a Kozár-birodalomba helyezi. Ennek a felfogásnak összekapcsolása az iszlám keletkezésével nyilvánvaló. Dávid Reubeni, a XVI. sz. Keletről származó álmessiása (l. Álmessiások) azt állította, hogy rokonságban áll a Reuben-törzs királyával Arábiában. Abrahám Farissol szerint az E. a pusztában lakik a Mekka felé vezető útvonalon, de az indiai Bené Izráel törzset is az E. közé számítja; mások ismét Abesszinia kevert zsidóságát tartották annak, aminek oka a falasakról származó hírek. Így hitte pl. a XVI. sz.-ban Ábrahám Jagel, aki azt állítja, hogy VII. Kelemen pápa korában követeket küldtek a falasakhoz s ezek egy része, mikor visszajött, a falasak nagy gazdagságáról számolt be; azonkívül egy keresztény utazó elbeszélése alapján az indiai zsidókról is tud, akik hét király alatt élnek. Lehetséges, hogy e mese magvát a kokinkínai zsidóság létezése képezte. Napjainkig valóban létezik bebizonyíthatatlan idő óta élő zsidóság Indiában, Kokinkínában és Abesszíniában. A XVII. sz.-ban Baruch, Perzsiában utazó zsidó tudós, a XIX. sz. elején pedig Moses Edrehi írtak e tárgyról, mely úgy izgatta a kelet-európai zsidóságot, hogy egy Baruch b. Sámuel Pinsk nevű utazót Jemenbe küldtek az E. felkutatására. Ennek sikerül Dán törzséből származó zsidó pásztorokat találni. Lehetséges, hogy a jemeni zsidó földmívelők magukat e törzs után nevezték. 1857-ben David Askenázi indult a falasak felkutatására, 1835-ben Asahel Grant amerikai orvost a külügyminisztérium a mezopotámiai nesztoriánusokhoz küldötte; ezek, jóllehet keresztények, magukat az E. gyermekeinek vallották ősi tradícióik szerint ugyanez a tradíció élt a szomszédos örmény zsidók közt is. Érdekes, hogy Josephus (Antiquitates XI. 5 § 3) is az Eufráteszen túlra helyezi az E-t s ezt Jeromos egyházatya is megerősíti (Opera VI. 780). Grant még az ottani ördögimádókat is az E.-höz tartozóknak véli s az esetleges ősi zsidó származás ezeknél sincs kizárva, mert circumcisiót és peszachi bárányáldozatot tartottak s az előirt tiltott állatok húsától tartózkodtak. Az afganisztáni zsidók is az E. közé számítják magukat és pedig Nebukadnecár idejétől; még a mohamedán előkelő konvertiták közt is dívik az ősöknek Izráeltől való származtatása. Az afgán zsidók «Beni Israel»-nek nevezik magukat s zsidó típusukat feltűnően megőrizték. A dél-oroszországi karaiták is az E.-től származtatják magukat, aminek oka azonban az üldözések elől való szabadulás, hogy t. i. Jézus keresztre feszítésében nem részesek. E célból még sírköveiket is meghamisították s régebbi dátumokat írtak fel, mint azt Firkowitsch bebizonyította. Ez az érv annyira hatott az orosz kormányra, hogy 1795. a kétszeres zsidó-adó alól kivétettek, majd a hadiszolgálat alól is. A kaukázusi és dagesztáni ősi zsidóság szintén az E.-től származtatta magát s ezeknek érdekes tradíciói szerint őseik, akik az assyr királyok alatt telepedtek le, részben kivándoroltak Bokharába és Kínába. Moore keresztény utazó maguknak az indiai buddhistáknak egy részét is az E.-től származtatja, úgyszintén a birmai kareeneket, meg a scythákat (Sacae), akik éppen Szalmanaszár korában jelennek meg a történelem színpadán. Emiatt azután az E. mondáinak valósággal beteges túlkapásai jelentkeztek s ez képezi a főtámasztékát annak az Angliában évszázadokon át, sőt mai napig is élő hagyománynak, hogy a teuton népek az E. gyermekei. Így azonosítani próbálták a dánokat Dánnal, a hebridákat a héber névvel stb. Főérvük azonban az, hogy a próféták látomásai szerint Izrael fiai távoli szigeteken élnek, kolóniákat alkotnak, de az igaz Istent imádják. Egyik legkülönösebb kihajtása az E. legendáknak a japáni legenda, melyet Mc Leod említ. Az első japáni királyt Osee-nek hívták és 730 körül uralkodott, míg Izráel utolsó királya Hosea 722 körül; az ősi Shintho-templomban szintén volt Szentély és Szentek Szentélye; az ősök tisztelete a zsidókéhoz hasonlatos, számos japán zsidó-kinézése pedig feltűnő. Sokan az ausztráliai és más primitív népeket is az E.-höz sorolták a cireumcisió szokása miatt. Amerika déli részének megismerése is vezetett ilyen feltevésre. Eszerint az ősnépek itt is az E.-ből származtak; ezt először Garcia spanyol antiszemita író hangoztatta a XVII. sz.-ban. Azonban Manasse ben Izráel szerint Antonio Monterinos zsidó Peru-utazó a «sémá»-t recitáló indiánokról tesz említési a XVII. sz. közepén. Ugyancsak zsidó szokásokat vélt felfedezni Mexikó és Jucatan bennszülötteinél, minélfogva Menasse b. Izrael az egész latin-amerikai ősnépet az E-nek tartotta. Mások ezt némely azonos szokásból vezették le; sokan az észak-amerikai indiánokra is alkalmazták a teóriát, amelynek alapja mindössze kettőben foglalható össze: 1. Minden nép, különösen a sémi kultúrnépek hasonló szokásokat mutatnak a kultúra több ágában (időszámítás, csillagászat, építészet, rítus) fejlődésük kezdőfokán, anélkül, hogy egymásról tudtak volna; 2. Újabban be lett bizonyítva, hogy az inkvizíció szigora elől menekült marannusok Dél-Amerikában és Mexikóban nem csupán a spanyol keresztényekkel vegyültek, hanem pl. Kolumbiában Elkan Adler talált indián-zsidókat, vagyis olyan vegyültek utódait, akik csak halványan, de azért emlékeznek tradícióikra. Ez a vegyülés évszázadokkal előbb történt, s az oka kizáróan az inkvizíció (l. o.) dühöngése volt azon a területen is. Az ősi zsidóság kb. mindenütt megvan, ahol az E. mondái élnek; így Indiában a nem számos «Bené Izráel» törzs, mely megkülönbözteti magát a később bevándorolt arab, spanyol és európai (askenáz) zsidóktól. Ezek főképp Bombay körül élnek s a XVIII. sz. vége óta, mióta Sassoon bagdadi bankár felkereste őket, magas kultúrára tettek szert s több hébernyelvű teológiai mű származik tőlük. Tényleg létezik ősi zsidóság Kokinkínában, melyet az Alliance támogatott s máig is kis számmal ott élnek. Ugyanígy létezik Kínában a XI. sz. óta Kai-Fong-Fuban egy zsinagóga Tórákkal, de ez a kínai zsidóság már csaknem teljes számban beolvadt, s a nagy városok zsidósága európai bevándorolt. Az abesszíniai falasak valóban igen régi, nem lehetetlen, hogy az első Templom lerombolása utáni időből származnak s erős keveredést mutatnak egyébként a zsidóval antropológiailag közeli rokon abesszíniaiakkal. Számuk jelentékeny s kultúrájukat Joseph Halévy, a hírneves párisi orientalista helyszínen tanulmányozta, majd az Alliance és az olasz zsidóság karolta fel. Rabbijaikat és egyéb tudósaikat rendszerint a flórenci vagy párisi rabbiszemináriumokban iskoláztatják. (V. ö. J. Jacobs, Jewish Encycl.)   " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1188 .cimszó a lexikon 222 . oldalán van.