11139.htm CIMSZO: Egyenjogúsító törekvés SZOCIKK: "Egyenjogúsító törekvés. A zsidóság évszázadokon át tartott elnyomottságának meg-megszüntetésére irányuló kezdeményezést H. József császár, a kalapos király, indította meg. 1780 novemberében lépett a trónra és már 1781 máj. 13. elrendelte, hogy a zsidóság «az ország nagyobb hasznára váljék, mint eddig volt korlátolt kereskedése és felvilágosodása miatt» ezentúl csak istentiszteleteinél tartsa meg a héber nyelvet, egyébként az ország nyelvét használja írásban. Parancsolja, hogy a zsidók iskolákat állítsanak fel, minden nyilvános iskolát látogathatnak, megengedi, hogy földmíveléssel foglalkozzanak, földbirtokot bérelhessenek; szabó-, varga-, kőmíves-. ácsmesterséget, műasztalosságot, festészetet, szobrászatot, gyáripart űzhessenek; «a szélesebb körű kereset és karjaik hasznosítása, a gyűlöletes korlátozó törvények és megvetést keltő jelvények eltörlése elő fogja segíteni sajátos előítéleteik kiirtását, úgy hogy az állam hasznos polgáraivá lesznek.» A rendelet közzététele a magyar kancellária késedelmezése miatt, mivel az a megyék informáló véleményét nem tudta kellő időben megkapni, két évig késett. Végül mégis a kancellária is helyeselte az uralkodói szempontokat, sőt azt is ajánlotta, hogy «az egyenjogúsító törekvés mellett az előkelő zsidókat nem tiltaná el a kardviseléstől sem és hogy a külső különbséget azáltal is megszüntetendőnek véli, hogy a zsidók többé ne viselhessenek szakállt.» II. József elfogadta a kancellária javaslatát, 1785. eltörölte a megszégyenítő zsidó személyi vámot és megszüntette a türelmi adónak (l. o.) legalább a bántó címét és a zsidó-adót, mert a kincstár e jövedelemről lemondani nem tudott, azontúl «kamerális taksa» címen szedette be. II. József egyenjogúsító törekvései érthetően nagy változást idéztek elő a magyar zsidóság helyzetében. Általában úgy hitték, hogy II. József polgárjogot adott a zsidóknak, pedig a polgárjogot csak 1867. kapta meg a zsidóság az emancipációval (l. o.). A városok mégis türelmetlenkedni kezdtek, főleg a zsidók betelepülése ellen, mert 1783. «Systematica gentis judaicae regulatio» címen kiadott rendelet megadta a szabad költözködés lehetőségét a zsidók számára, csupán a bányavárosok maradtak továbbra is elzárva előlük. Az iskolázás jogával az egyetemeket is hallgathatták és közgazdasági tevékenységüket minden irányban fejleszthették. A rendelet megnyitásának évében már iskolát nyit Pozsony, majd Óbuda, Miskolc — melyről Kazinczy Ferenc, mint tanfelügyelő a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott — Nagykároly, Vágújhely, Trencsén, Sátoraljaújhely, Nagyvárad, Lovasberény. Ahol egy község nem bírta a maga erejéből iskoláját fenntartani, ott támogatásra kötelezték magukat a környék községei. Így az óbudai iskola fenntartásához hozzájárultak Vörösvár, Zsámbék, Tétény, Tinnye, Abony, Irsa, Gyón, Dabas, Szele, Apostag, Aszód, Pécel és Domony zsidó lakosai. A tudományos pályákon is megkezdődik a zsidó tehetségek kibontakozása. A kereskedelmi vállalatok gyors lendülettel fejlődtek és egy 1803-beli lajstrom szerint már jelentős számú nagykereskedő volt Pesten (l. Kereskedelem)- A földmívelés felé is igyekeztek orientálódni, de a nagyobb arányú akciók még meg törtek a vármegyék ellenkezésein. A városok zsidók településének igyekeztek gátat vetni és szabadalmaikra való hivatkozással megtagadták a letelepülési engedélyeket, II. József azonban megszüntette a városok külön jogszabályait, királyi biztosokkal irányíttatta a városok belügyeit és megszüntette a megyék kiváltságait is. Az eddig falvakba kényszerült zsidók javarészt beköltöztek a városokba, a királyi biztosok védelme alatt számos város zsidó lakossága erősen meggyarapodott (l. Zsidó községek). A városokban, ha személyi és jogbiztonságuk most kedvező is volt, a zsidó iparosok (l. Ipar) megélhetési lehetősége egyáltalán nem javult meg, mert a zsidó iparos céhen kívül állott, csak zsidó városrészben lakhatott és csak zsidók számára dolgozhatott. Az a szabályszerűség, ami II. József uralkodói cselekedeteiben megnyilvánult, alig egy évtizedig tartott, mert a nagybeteg uralkodó, testben és lélekben megtörve, nem tudott ellenállni az ország alkotmányos követeléseinek és a jobbágyságra s a toleranciára vonatkozó rendeletein kívül, minden intézkedését visszavonta 1790 febr. 20. bekövetkezett halála előtt. Amint II. Józsefet eltemették, a megyék országszerte a múlt visszaállítását követelték. A városok is úgy vélték, hogy feléledtek régi szabadalmaik és a II. József védelme alatt letelepülteket kiutasították. A helytartóság védelmébe vette a zsidókat, de csak Pest vonta vissza a határozatát és Nagyszombatban sikerült a határozat végrehajtását elodázni. Az 1790-i, Lipót császár és király által egybehívott országgyűlés elé a zsidóság terjedelmes beadványt terjesztett, amelyen a polgári jogok megadását kérte. Az országgyűlés ekkor hozta az 1790: XXXVIII. «De Judueis» (l. o.) címmel ellátott törvénycikket, amely alkotmányosan szentesítette a II. József által életbehívott helyzetet. Ez a törvénycikk egészen 1840-ig szabályozta a zsidók jogi helyzetét, pedig az ezt megelőző idők szabadelvű törekvései könnyen megszerezhették volna a zsidók számára a polgári egyenjogúságot, de hosszú időn keresztül nem tarthattak országgyűléseket. Az 1825-i országgyűlés után valószínűnek tetszett, hogy az emberi jogok kiterjesztésére irányuló «szabadelvű áramlatok a legkedvezőbb fordulatot adják a zsidóügynek, de a későbbi országgyűlésnek annyi sürgős teendője volt, hogy a zsidók ügyére nem kerülhetett sor, pedig a zsidóság minden országgyűlésnek felhívta a figyelmét erre a problémára. Csak az 1882-i országgyűlésen hozhatta szóba a szabadelvű reformpárt — melynek élén Kölcsei és Deák állottak — a közterhek viselésének kérdését és követelte a zsidóság számára az adóztatásnál az egyenlő elbánást. A parlament a javaslatot elfogadta, de a király nem szentesítette a törvényt, mert a kincsről nem mondhatott le a külön zsidójövedelemről. (l. türelmi adó). Csak 1840-ben jutott hozzá a zsidóság, ha teljesen nem is, de legalább a jogok fokozatos kiterjesztése alapján a polgáriasodás korszakához (l. Jogkiterjesztés), amely megadta a szabad letelepülés jogát, biztosította a szabad kereskedelmet s ipart, lehetővé tette a tudományos és művészeti pályákon való elhelyezkedést, megengedte a polgári ingatlanszerzést is és az anyakönyvvezetés kötelezővé tételével az államalkotó néprétegek sorába léptette a zsidóságot, mint felekezetet. " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1139 .cimszó a lexikon 212 . oldalán van.