11115.htm CIMSZO: Dunapentele SZOCIKK: Danapentele, nagyk., Fejér vm., 4197 lak. Ennek a kis status quo hitközségnek a keletkezésére érdekesen világítanak rá a történelmi dokumentumok és a szájhagyományok. A hitközség alapításának időpontját homály fedi, de a Magyar Nemzeti Múzeum őriz egy nagyon becses s azelőtt a D.-i postaépületbe befalazott emléktáblát, amelynek tanúsága szerint D.-n már a rómaiak idejében, Kr. u. III. sz.-ban, is volt zsidó hitközség. A D.-n, az akkor Intercisa nevű római telepen talált emléktáblát egy Cosmus nevű palesztinai ember állította «az örök Istennek». A tábla szövegében előforduló «sinagogae» szóból, de főleg a nehezen kibetűzött szöveg tartalmából arra következtetnek a historikusok, hogy D.-n már azidőtájt fennállott a zsidó hitközség, melynek valószínűleg Cosmus volt az elöljárója. A szájhagyomány nem kevésbé érdekes. E szerint D. első zsidó lakosa egy proselyta volt, akinek személye körül egész mondakör keletkezett. Állítólag az Arad-megyei Simándról származott s ő is, testvére is katolikus pap volt. Mikor áttérésük kitudódott, menekülniük kellett. Fivérét megölték, ő nagy viszontagságok után eljutott D.-re, ahol egy malomban dolgozott. Utódai felvették a «Müller» nevet Ennek a proselytának a sírköve, melyet a hagyomány szerint maga vésett, ma is ott áll a D.-i temetőben s feliratának különösen két szavából («gér cedek» — igazságos idegen) következtetni lehet arra, hogy a közszájon forgó mondáknak némi pozitív alapjuk is van. A hitközség múltjával Kramer Simon, «A dunapentelei zsidó iskola története» c. munkája foglalkozik. Ebből kitűnik, hogy a XIX. sz. elején már 15—20 zsidó család lakott D.-n, akik 1833. létesítették Chevra Kadisát. Két év múlva épült fel a templom, melynek telkét a közbirtokosság évi tíz-tíz pengő forint haszonbérért adta ki. Jellemző a hitközség szegénységére, hogy a templom építési költségeinek nagy részét — 250 forintot és 225 forint ára téglát — Mérey László kamarás előlegezte kölcsönképpen. Felekezeti népiskolát 1877. alapított a hitközség, ezt az iskolát azonban 1907. államosították. Nőegylete 1888. alakult. A hitközség első szerződött rabbija Abeles A. H. volt 1855-ig, mikor anyahitközséggé deklarálták D.-t, a sárbogárdi rabbisághoz tartozott. Rabbit két ízben is választott a hitközség, de miután ezek visszaléptek, ténylegesen ma is a sárbogárdi rabbisághoz tartozik. A hitközség, melynek anyakönyvi kerületéhez Adony, Rácalmás és Nagyperkáta tartoznak, 32 családban 110 lelket számlál, akik közt 31 az adófizető. Foglalkozás szerint a hitközség tagjai közt 1 gazdálkodó, 1 tanító, 12 kereskedő, 1 ügyvéd, 1 köztisztviselő, 1 nagyiparos, 1 orvos, 2 magántisztviselő, 2 vállalkozó, 6 iparos, 2 magánzó és 2 egyéb. Évi költségvetése 3018 pengő, amelynek egy kis hányadát fordítja filantropikus és szociális célra. A világháborúban részt vett 32 tagja közül öten haltak hősi halált. Az októberi forradalom alatt kifosztották az összes jobbmódú zsidókat, a kommün után — noha egy zsidó sem szerepelt — sokakat bántalmaztak. A hitközség jelenlegi vezetősége: Farkas Sámuel elnök, Hegedűs Nándor alelnök, Szekulesz Mihály pénztáros, Farkas Mihály gondnok és Kramer Simon anyakönyvvezető-jegyző. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1115 .cimszó a lexikon 207 . oldalán van.