11059.htm CIMSZO: Dézsma SZOCIKK: Dézsma. Az egyháznak fizetett adó volt a föld termése után. Zsidó földmívelők és földbirtokosok ép úgy, mint keresztények a dézsmát a püspököknek fizették. Valószínűleg később Kálmán király is azért rendelte el az 1101—1102-i országgyűlésen, hogy a zsidó földmívelők és birtokosok püspöki székhelyeken lakjanak, mert így könnyebben lehetett a D. pontos fizetését ellenőrizni (l. Kálmán király rendelete). A D.-fizetéssel kapcsolatban a zsidókról ismét csak III. Béla tesz említést a pécsi püspökség számára 1190. kiadott kiváltságlevelében. A király ebben elrendeli, hogy az ország minden szabad vagy szolgaembere, szaracénus vagy szláv, paraszt, zsidó, vagy keresztény tartozik a papságnak dézsmát fizetni, amint azt Mózes könyve és az evangéliumok egyformán előírják. 1233 után, mikor már a zsidókat számos joguktól megfosztották, a dézsmát akkor is fizetniük kellett. A papi tized kötelező fizetése évszázadokon keresztül tartotta magát és ez a törvény valósággal kiszolgáltatta a zsidókat a tizedszedők önkényének. 1513-ban, Ulászló uralkodása alatt Bakács esztergomi érsek-bíbornok tizedszedői annyira nyomorgatták a zsidókat, akik az ő érsekségében laktak legnagyobb számban, hogy Ulászló Mendel Jakab (l. o.) zsidó prefektus kérelmére utasította az esztergomi érsekséghez tartozó városok hatóságait, hogy a zsidókat Bakács közegei ellen védelmezzék meg. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 1059 .cimszó a lexikon 200 . oldalán van.