10999.htm CIMSZO: Dekalógus SZOCIKK: "Dekalógus. Tízparancsolat, tízige, törvénygyűjtemény, mely két ízben (Mózes II. 20. 2—17. és Móz. V. 5. 6—18.) fordul elő a Tórában csekély szövegbeli és némi tárgyi eltéréssel. Az eltérés a szombat megokolásában mutatkozik. Az első változat ugyanis a teremtésig vezeti vissza a szombati pihenés, amelyet,azért rendelt el az Isten, mert a hetedik napon is megpihent a teremtés munkája után. A második már szociális célhoz köti, szombatot és előrehaladottabb, a papságtól függetlenebb gondolkodásra vall. A «Tízparancsolat» szó e fejezetek egyikében sem fordul elő címképpen, csak más helyekről (Móz. II. 34. 28, és V. 5. 4.) van véve. A 10 törvényt nem egyformán állapítja meg a hagyomány. A zsidó hagyomány szerint az első: Én Adonáj (JHVH) vagyok a te Istened (téves fordítás: Én vagyok Adonáj stb.); a 2-ik: Ne legyen neked más istenséged ; holott a keresztény egyház a régi egyházatyák és Luther figyelmen kívül hagyásával e két elsőt egynek veszi és a 2. parancsolatot ebben látja: Ne csinálj magadnak... Éppúgy van eltérés a 9. és 10. parancsolat elhatárolásában is. Philo és Josephus és más régi zsidó írók szövegfelosztása eltért a mai zsidó beosztástól es maga a szentesített szöveghagyomány (Maszora) is a választójelt az első és második parancsolat közé nem teszi, ellenben ketté választja a mi 10. parancsolatunkat. (Móz. V.-ben is.) Mivel az első nem parancsolat, hanem csak kijelentés, újabban szokás «Tízige» névvel jelölni a gyűjteményt. Arra a feltűnő tényre, hogy a «Tízparancsolat» elnevezés csak Mózes H-34. fejezetében fordul elő, alapítja Goethe azt az eredeti feltevését, hogy. az ott található törvénycsoport teszi a Tízparancsolatot. E csoportnak néhány része tartalmilag azonos a Tízigéével és a bevezetőszöveg szerint is az eltört két kőtáblát helyettesítő kőtáblákra volt írva. (V. ö. Zwo wichtige … biblische Fragen, Kürschner-kiadás 26 kötet.) A D. egyszerű, de úgy tárgyában mint szövegének stílusában az ókornak páratlanul álló szép törvénygyűjteménye, melyet a legújabb bibliakritikai irány is (Kittel, Sellin stb.) csekély stiláris kitételeket kivéve, az eddigi kételyekkel szakítva, Mózesnek tulajdonít. Tartalmaz Istenre és emberekre vonatkozó, a társadalmi élet alapjait biztosító, még pedig nem csak Izraelre, hanem az egész emberiségre alkalmazható törvényeket. Jellemző, hogy a szülők iránti tiszteletet nem a társadalmi, hanem az Istenre vonatkozó első részben tárgyalja és hogy és hogy az gyűjteményt az érzületet is nemesítő törvénnyel rekeszti be, mely szerint még vágyakozni sem szabad más ember tulajdonára. 1). a Midrás-ban. A Midrás a Tízigének a két kőtáblára való egyenlő elosztásának is jelentőséget tulajdonít és az egy sorba kerülő két-két törvényt logikai kapcsolatba hozza egymással. Az első igének: «Én, az Örökkévaló vagyok a te Istened» kiegészítője, tehát a hatodik : «Ne ölj». .Mert, a gyilkos véres tettével megtagadja Istent, aki a maga képmására teremtette, magához hasonlónak tartja az embert. «Ne legyen neked más Istened» egy sorban áll ezzel: «Ne paráználkodj». Isten mellett bálványistent imádni merő paráználkodás. «Ne esküdj hamisságra» és «Ne lopj» között a kapcsolat az, hogy aki lop, végül hamis esküvésre is vetemedik. «Emlékezz meg a szombatról» igével szemben áll: «Ne tégy hamis tanúságot». A szombat ugyanis tanúságtétel a teremtés mellett, ennek megszegése hamis tanúzás volna. «Tiszteld atyádat és anyádat» ige kiegészítője: «Ne vágyakozzál felebarátod nejére» mert aki ily bűnös vágyak után indul, végül olyan gyermekeknek ad életet, kik saját szüleiket nem képesek tisztelni. D. a liturgiában. A kereszténység előtti időben a D. is a mindennapi ima részét képezte és a görög politeizmus ellen való állásfoglalást szilárdította meg. Amint azonban a kereszténység a törvényt feladta, a D. kis szigetére szorult. Hogy mégis kapcsolatban maradjon az általa is szentnek vallott Tórával, a D.-t tette kizárólagos törvényévé (Beráchót 12a). Sőt zsidó körökben is hallatszottak akkor ily hangok (Jellamdénu, ed Grünhut. Num. 40b): «Isten a Tízigét adta nekünk, többet nem hallottunk». Ezért el kellett ejteni a D.-t az imarendből. Jeromos egyházatya szerint a téfillinben (l. o.) is volt a D.-nak leírása, ez volt egy ötödik rész a meglevő négy mellett. Ennek emlékét örökíti meg valószínűleg a fejre való tétillin oldalán szereplő héber s betű, mely miden analógia nélkül feltűnő módon három ág helyett négyet mutat fel. Ez t. i. a téfillinnek újabb nézete szerinti kiállítását tanúsító jelből lett, mely szerint az nem 5, hanem 4 torai részt zár magában. A D.-ból a piut-költészet is merített és költői formában feldolgozta egész anyagát. Sovuosz ünnepén e piutok gazdagítják úgy az esti, mint a reggeli imát. A D. is ez ünnep első napján kerül felolvasásra és pedig a hangjeleknek ünnepiesebb kantillálásával, a közönség (az illető szakasz olvasásakor is) állva hallgatja meg. A péntekesti ének a Midrás alapján azt is megemlíti, hogy «emlékezz meg» és a «vigyázd meg» a szombatra vonatkozó ige e két változata, egyszerre hangzott el Isten ajkáról. Zsidó templomokon, Tóraszekrény-kárpitokon és hitközségi címereken a két kőtábla a Tízigével általánosan elterjedt jelvény. D. a hagyományban. A D.-nak a Tórában való központi helyzetét a Biblia későbbi könyvei nem ismerik, sehol a D. szóval vagy annak szövegidézetével nem találkozunk, ellenben magasra emeli annak méltatását az aggadai irodalom. Egyik hely e költői leírással vezeti be : «Amikor Isten a Tórát (a D.-t) adta, a madár megállott röptében, a szárnyas abbahagyta csipogását, a marha bőgését, a ragadozó zsákmányolását, a tenger hullámzását, az egész megmerevedetten állt és leste a történendőket és csak egyetlen hang volt hallható : Én, Adonáj vagyok a te Istened» ... Egy másik helyen azt olvassuk, hogy a Tíz Ige megfelel annak a tíz «legyen» igének, mellyel Isten a világot teremtette és mellyel a világot tízszeresen szentté pecsételte, hogy emberek meg ne rontsák. Ezzel a Tíz Igének mélyebben fekvő alapját akarták kimutatni az isteni világrendben. «Én, az Örökkévaló vagyok a te Istened» stb. megfelel az első teremtési igének: «Legyen világosság»; a próféta szerint ugyanis: «Istened lesz a te örök világosságod». «Ne készíts magadnak» megfelel ez igének: «Legyen égboltozat»; ez a kapcsolat annyit jelent, hogy az ember ne istenítse még azt sem, ami a mennybolt magasságában fénylik. «Ne ejtsd Istened nevét hamisságra» megfelel ez igének: «Gyűljenek egybe a vizek egy helyre»; az ember ugyanis, aki képes Isten nevét hamisságra használni, olyan mint a tartálynélküli víz, ront és pusztít. «Emlékezz meg a szombatról» megfelel ez igének: «Sarjasszon a föld», amint a föld ugyanis magától sarjasztotta a füvet anélkül, hogy valaki elvetette volna, úgy az, ki a szombatot megtartja, ha nem is vet aznap, nem vallja kárát. «Ne ölj» megfelel a teremtés következő igéjének: «Hemzsegjenek a vizek halaktól»; vagyis: a nagy hal elnyeli ugyan a kis halat, de ti nálatok a hatalmasabb ne ölje meg a gyengébbet. «Ne paráználkodj» visszhangja ennek: «Hozzon elő a föld állatot»; az állatnál nincs tilos viszony, de ember tartsa be a házassági korlátokat, a vérségi kapcsolaton belül ne kössön házasságot. «Ne lopj» egy sorban áll evvel: «Alkossunk embert»; az első ember lopott a tudás fájáról, te ne légy olyan. «Ne vallj hamis tanúságot» erre vonatkozik: «Íme nektek adtam minden növényt» ; a föld sohasem hazudik, mindig csak azt tenni, amit belevetettek, az ember csak azt vallja, amit látott. «Ne kívánd meg felebarátod nejét» megfelel ennek: «Nem jó, hogy az ember együl legyen» stb. Vegyen ugyan feleséget, de a másét ne kívánja meg. Egy másik Midrás szerint az angyalok vissza akarták tartani a Tíz Igét az emberiségtől, de Mózes így érvelt ellenük: Vájjon mire való volna az e mennyei népségnek? «Ne esküdj hamisan» — hát üzérkednek ezek? «Tiszteld atyádat és anyádat» hát van ezeknek atyjuk, anyjuk stb. Ismét más alkalommal úgy szól a Midrás, hogy Isten az egész világnak szánta a Tíz Igét, de egyik nép azért nem fogadta el, mivel nem tudott ellenállni a lopás vágyának, egy másik pedig fajilag az öldöklésre volt predesztinálva, csak Izrael volt az, ki mindvégig hallgatta a súlyos törvényeket és azzal felelt: «megtesszük és meghallgatjuk»." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 999 .cimszó a lexikon 192 . oldalán van.