10946.htm CIMSZO: Csodarabbi SZOCIKK: """Csodarabbi. A chászideus világ rebbé-je, akit caddik-nak hívnak. Caddik igazságost jelent a héber nyelvben, nem csodatevőt. Cs.-k nincsenek, bárha a chászideus zsidóság fantáziájában csodatevőként él a rebbe és számos csodatételt örökítettek meg legendáikban. Mindezt azonban a rajongás és tisztelet túláradásának kell tekinteni. Csodatételeikkel csak az álcsodarabbik dicsekednek, az igazi caddik semmi más, mint egy nagyon szentéletű ember, aki szerény, alázatos és önzetlen. Egész életét a szent könyvekben való búvárkodásnak: szenteli, főleg pedig a kabbalisztikában való elmélyedésnek. Aszkétikus életével megközelíti a chászideus világszemlélet emberideálját, aki tisztaságánál fogva leghivatottabb arra, hogy Isten előtt a szenvedő emberiség szószólója legyen. Tanácsot és vigaszt nyújt azoknak, akik hozzáfordulnak (l. Chásszidizmus) és imádkozik értük, vagy nekik maguknak mondja mer, hogy milyen imával forduljanak az Istenhez segítségért. Némelyik kaméákat is osztogat, apró pergamentekercseket, amelyek a laikusok számára módfelett misztikusok, mert nem értik a szövegüket. A szöveg azonban rendszerint nagyon egyszerű, legtöbbször semmi egyéb, mint egy-egy bibliai vers összevonása és csak ritkán, az istennév betűinek különféle átírása (l. Amulettek). De még attól a rebbé-től is, aki amuletteket ad, távol áll a szélhámoskodás szándéka, mert nem mirákulumnak adja a pergament, hanem inkább azért, hogy az Istenhez való felemelkedésre és imádkozásra serkentse a szenvedőt. A caddik legtöbbször nem csak imádkozással és tanácsadással enyhíti a hozzáfordulók gondjait, de igazi emberszeretetből fakadó gyakorlati segítséggel is. A százakra, vagy ezrekre menő zarándokok rengeteg pénzt hagynak a caddik házában, de ez egész óriási jövedelmét a szegényeknek juttatja. Van olyan caddik, akinek udvara több száz embert élelmez állandóan, némelyik óriási szabó- és cipészműhelyeket tart fenn, ahol a szegény ember ingyen ruhát és lábbelit kap. Ez a fejedelmi jótékonykodás természetesen még megnöveli a népszerűségüket, amelyet sokfelé még a keresztény hívők is elismernek. Galíciában, Bukovinában és Lengyelországban még az állam is elismeri a chászideus rebbé-k tekintélyét és olyan tiszteletben részesíti őket, mint az egyházfejedelmeket. A híres belzi rabbinak, aki a háború kitörése után Munkácson telepedett meg és 1925-ig ott is maradt, a csehszlovák kormány különvonatot adott, rendelkezésére, gyakori utazásai alkalmával. És mikor Belzbe végleg visszaköltözött, díszszázadot vezényeltek ki az állomás peronjára és az állami hivatalok küldöttei élén a ruszinszkói kormányzó is megjelent búcsúzásra a kormány megbízásából. Ezt a tekintélyt nem az állása adja meg a Cs.-nak, hanem az egyénisége. A rebbe nincs mindig hivatalos állásban, nem mindig rabbija annak a községnek, ahol működik és lelkészi funkciókat nem teljesít. Vannak mégis olyan vidékek, ahol hivatalosan is nagyrabbinak címezik a caddikot. Minthogy némelyik jelentéktelen kisközségben él, az odaáradó zarándokok elhelyezése és fogadása óriási adminisztrációt és udvartartást követel. Az udvartartás élén az intendánsok és titkárok (gabbai-ok és samesz-ok) állnak, ezek állapítják meg az audienciák sorrendjét is. A kihallgatásra jelentkező kvislit (cédulát) kap, amelyre ráírja a maga és apja nevét és kívánságának rövid tartalmát is. A kvislit visszaadja a bejelentő titkárnak, aki azt a rebbe asztalára helyezi el, mikor a soros zarándokot bevezeti. Az audiencia legtöbbször csak néhány percig tart, de a zarándok mégis megnyugodva és vigasztaltam távozik. A legtöbb zarándok szombatra, vagy ünnepnapra igyekszik a caddikhoz, mert már azt is vigasztalásnak érzi, hogy az istentiszteleteken együtt imádkozhatik a szent emberrel. De legszentebb borzongással a közös lakomákat várja, mikor a Szentírást magyarázza a rebbe, messianisztikus legendákat mesél, vagy kabbalisztikus eszméket fejteget. Közben-közben énekelnek, mert örvendezve kell imádni az Istent (l. Chászidizmus). A közös lakomák piece de resistenca az a mozzanat, amikor a caddik jelt ad a tányérján maradt ételmaradék (sirájim) kiosztására. Boldog, aki akárcsak egy morzsát kap. Mert ezzel részesévé lesz a rebbe istentiszteleti cselekedetének, aki az asztalát oltárnak, az étkezését szent áldozásnak tekinti. Nagyjában ilyen a «Cs.» élete és hivatása, amit még ezenfelül is elhíresztelnek róla, célzatos és túlzott kitalálás. Magyarország leghíresebb rebbe-jéi a legendás kallói, a leleszi a múlt évszázadban, ez idő szerint pedig a munkácsi és a podolini.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 946 .cimszó a lexikon 183 . oldalán van.