10899.htm       CIMSZO:        Chupó vekiddusin                                SZOCIKK:     """Chupó vekiddusin (h.). Az esküvői szertartások összefoglaló elnevezése. Az esküvői szertartások jóval az esküvő előtt veszik kezdetüket. Sok helyütt alábbhagyott manapság a szokás, hogy a vőlegényt hangos énekszóval szólítják a Tórához (l. Chijuv) s legénykorának utolsó szombatján megdobálják őt hangos jókívánságok között mindenféle édességgel; ezzel kétségtelenül azt akarják kifejezni: az egész község kívánja, hogy házasélete legyen örömökben gazdag. A vőlegény halottas ruhába öltözik még ma is egyes vidékeken a menyegzői szertartás alatt s széltében elfogadott szokás, hogy a menyasszony fehérben áll a baldachin alatt. Még ilyenkor is, az élet örömének tetőfokán, az elmúlásra, a nem csupa örömmel való életre emlékezteti az embert a zsidó felfogás. Még dívik egyes községekben (l. Zécher lechorbon) a sohasem teljes zsidó öröm kifejezéseképp — hogy hamut hintenek a vőlegény homlokára, meg edényt törnek, csörömpölnek, gyászhangot idéznek elő. Ez az úgynevezett pohártörés, vagy taposás. Az esküvő napja az Engesztelő Nappal ér fel s ezért az imarend is ahhoz alkalmazkodik (l. Vidduj) s a böjt is ezért kötelező. A közös élet felelősségének kezdetén a régi életet bűnbevallással végzik. A híres «Bedecken» (lefátyolozás) szertartás régi keletű, már a Bibliában, az Eliezerről, Ábrahám szolgájáról és Rebekáról szóló bibliai fejezetben találjuk első nyomát. Rebeka, hazatértekkor, mikor megtudja, hogy a velük szembejövő férfiú az ő leendő férje: veszi a fátyolt és befödi magát. Az alkalmazott áldás így kezdődik: «Nővérünk, légy te tízezrek ezreivé». Majd pedig vidékek szerint változva a következő áldások következnek: «Tegyen Isten olyanná, mint Sárát, Rebekát, Ráchelt és Leát...»  «Egész életed így teljék békében! Üdv neked, üdv a családodnak, üdv mindennek, ami a tied!» Majd az ismeretes mondat következik: «Áldjon meg téged az Örökkévaló és óvjon meg. Sugároztassa az Örökkévaló arcát tefeléd és kegyelmezzen neked. Az Örökkévaló fordítsa feléd arcát és szerezzen neked békességet!» A chupo az esküvői szertartás színhelye, egy négy oszlopra kifeszített díszes bársony vagy selyemszőnyeg. Oszlopai vagy talpasok s így minden külső segítség nélkül leállíthatók, vagy pedig talpak nélkül valók s akkor négy ember tartja. Megtiszteltetés számba megy, ha őket a szertartási idő alatt a baldachin tartásával megbízzák. A kialakult szokásjog szerint a leányegylet, vagy a nőegylet ajándékozza a baldachint a községnek. Sok helyütt a chupo a szentegylet tulajdona. A vőlegény foglalja el először a baldachin alatt a helyét énekszó közben, majd a menyasszony jő két nőkísérővel (Unterführerinnen) s három kört csinál a baldachin alatt. A szokás állítólag Jeremiás könyvének egyik versén alapszik. Ott ugyanis azt találjuk, igaz, más összefüggésben: «a nő környékezi meg a férfit». A baldachin hovaállítására két, illetőleg négyféle rítus van szokásban. A templomban és a templom előtt, a lakásban és az udvarban. Mind a négy gyakorlat ismeretes. A tulajdonképpen való szertartás most veszi kezdetét. A menyasszony és vőlegény jövetelét héber szóval köszöntik, majd az esküvői beszéd következik, de ez el is maradhat. Két áldást mond az eskető rabbi, akinek jelenléte elengedhetetlenül szükséges annak, a megállapítása végett, hogy minden az előírásoknak megfelelően történt. Az áldást boros serleggel a kezében mondja. Az első áldás természetszerűleg a borra vonatkozik. A másik áldásmondat szól a megengedett és tiltott házasságokról. A mátkapár a bort, mint az ünnepi aktus aktív résztvevői, megízleli. Majd a gyűrű átadása következik. A menyegzői szertartások egész sora a nyelv szempontjából a vételházasság szókincséből való. Így a gyűrűnél is, melynek átadásánál e szavak hangzanak el: «Légy nekem megszentelve e gyűrű által Mózes és Izrael törvényei szerint», ami tárgyilag azt jelenti, hogy a feleség teljességgel a férjé, csak az övé. Már a legrégibb időben is átadott valamely értéktárgyat a menyasszonynak a vőlegény, de a gyűrűt a tudomány európai szokásnak szereti minősíteni. A XII. századból reánk maradt írásban olvassuk, hogy eltiltják a köves gyűrűk használatát. Az oka az, hogy az átvevőnek ismernie kell az átvett tárgy értékét, már pedig a köves gyűrű értéke változó és nagy visszaélésre adhat alkalmat. Az asszisztáló funkcionáriusok a gyűrű átadása előtt közelebb lépnek ilyenkor a fungáló paphoz, hogy a gyűrűt ők maguk is szemügyre vehessék és felbecsülhessék. Innen származik az az általános szokás, hogy kő nélkül való egyszerű karikagyűrűt használnak az esküvőnél. A gyűrű használatát szimbolikusan is magyarázzák. Eszerint azt jelentené, hogy: a most kötött házasság olyan legyen, mint a karikagyűrű, amelynek körbefutó vonala sehol meg nem szakad. A gyűrűcsere szertartását nem alkalmazza zsidók. A gyűrű átadása tehát a fő és döntő aktus. Ehhez csatlakozik időben és tartalomban egyként a már előre elkészített házasságlevél felolvasása s ez által való hitelesítése. A házasságlevél szövege (keszubó) a következő: «Isten segítségével». (Kelet. A vőlegény és apjának, a menyasszony és apjának neve.) Légy feleségem Mózes és Izrael törvénye szerint és eltartalak a zsidó férjek szokásához híven, akik dolgoznak hitvesükért, tisztelik és eltartják őket becsületesen. Megadom neked móringodat, 200 ezüst zúzt, amely téged a törvény eszerint megillet, továbbá élelmedet, szükségleteidet és a mindenütt szokásos házassági kötelességek teljesítését. Beleegyezett ez az X. Y. hajadon, hogy J. N. N. felesége legyen. Hozományát, melyet magával visz atyai házából, ezüstöt, aranyat, ékszert, ruhát, lakásszerelvényeket, mindezt átveszi N. N. vőlegény 100 ezüst zúz árában. N. N. vőlegény megtoldja ezt a magáéból még 100 ezüst zúzzál, aminek összsummája 200 ezüst zúz. Azonkívül szólt a vőlegény: ennek a házassági levélnek, hozománynak és pótlásnak jótállását magamra vállalom és kötelezem örököseimet is, hogy az kifizettessék az én legjobb javaimból és birtokomból, ami nekem az ég alatt van, akár megszereztem már, akár meg fogom szerezni, legyenek azok ingatlanok vagy ingók. Mindezek legyenek kezesek és jótállók, hogy azokból kifizettessék e házasságlevélnek és hozománynak vagy pótlásnak összege még a testemen levő köpönyegből is, életemben és halálomban mától minden időben. Ennek a házasságlevélnek, hozománynak és pótlásnak kezességét magára vállalta N. N. vőlegényünk az Izrael leányait illető minden házasságlevél és pótlás-kötelezvény érvényessége és jelentősége szerint, ahogyan a mi egyházbölcseink intézkedtek, nem mint látszólagos, sem mint kötelezvény-vázlatot. Mindezt magára vállalta N. N. vőlegény, ezzel a hajadonnal szemben mindazok szerint, amik itt világosan megírattak, egy tárgy által, amelynek révén mindez   birtokba vehető. S így minden teljesen érvényben és szabályban van. (A két tanú aláírása.) A házassági levélben említett zúz pénzegység az archeológusok bizonyított számítása szerint mai értékben 100 aranykoronának felel meg, tehát 20.000 aranykoronáról van szó. A megözvegyült feleséget az óhéber magánjog szerint csak ezen összegen kívül zárhatta ki a férj az örökségből."""                         Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 899 .cimszó a lexikon 172 . oldalán van.