10886.htm CIMSZO: Chorin SZEMELYNEV Chorin Áron SZOCIKK: """Chorin, 1. Áron, aradi főrabbi, szül. Weisskirchenben (Morvaorsz.) 1766 aug. 3., megh. Aradon 1844 aug. 24. A nagymartoni jesiván tanult, később Landau Ezekiél tanítványa lett Prágában. Itt tanult meg irodalmi németséget. 17 éves korában megnősült és kereskedői pályára lépett, de itt nem boldogult és mert képzettsége és természete úgyis olyan pályára vonzotta, amelyben zavartalanul folytathatja tudományos kutatásait, elfogadta az aradi hitközség meghívását 1789. Ezt az állást haláláig betöltötte. Első röpirata 1798. jelent meg Imré Noám c. Ebben rituális kérdéseket vet fel s a tokhal evését engedélyezi, mert a tilalom a nem-pikkelyesekre vonatkozik. Jóllehet Landau E. is osztotta véleményét, R. Benet Mordechai (l. o.) megtámadta érte, úgyszintén Krieszhaber Izsák paksi rabbi is, aki külön műben (Makkel Noám) cáfolta meg C.-t. Ez Sírjon Kaszkaszim c. röpiratban replikázott (1799). Minden hazai zsidó tradíciónak ellene fordult, úgy, hogy kortársai ellenségnek tekintették. Ez megnyilatkozott akkor, amidőn u. e. évben Somogy megyét bejárta és ott saját jövendőbeli nagykanizsai rabbiszéke érdekében agitált. Prédikációi rendkívül tetszettek s már meg is nyerte Lakenbachert, a gazdag elnököt, de a ellenállás olyan komoly volt C.-nal szemben hogy elejtették, jóllehet ő már új röpiratát mutogatta, amelyen mint nagykanizsai főrabbi szerepel. 1803-ban Prágában kiadta Emek ha Sóve c. 3 részből álló művét, amelyben már nyíltan reformernek vallja magát s kívánja az időkhöz való alkalmazkodást. Emellett azonban ritka nagy tudományának is jelét adta u. e. művében. Maimonidest, a Halachát és Haggadát, továbbá a Zóhart filozófiai módszerrel kritizálja. Nézetei csupán a teóriákra vonatkoznak, mert a gyakorlati kabbalát elveti, mint a józan ésszel ellenkezőt. Jóllehet a munka Münz Mózes óbudai rabbi (l. o.) előszavával jelent meg, mégis nagy felháborodást keltett orthodox körökben, úgy, hogy második kiadását önként korrigálta. R. Benet M. egyenesen átírt az aradi hitközséghez és a könyv elégetését kívánta. A község nagyobb része ugyan C. mellett tartott, az ellenzék vezére prédikációja közben mégis inzultálta. Erre a község szakvéleményt kért ki Münz Mózestól arra nézve, hogy tartalmaz-e C. könyve eretnekséget. Minthogy Münz approbálta a könyvet, de ő maga orthodox volt és a túlzott reformok komoly ellensége, dilemmába jutott ez alkalommal, mert éppen az orthodoxok sürgették, hogy minősítse eretnekségnek C. művét, melyen a saját neve is rajta állt. Münz a problémát úgy oldotta meg, hogy 1805. Óbudára két idegen rabbit hívott meg Bészdin tartása céljából s ez elé megidézte egyszersmind C.-t. A tárgyalás második napján azonban az elnöklő Münz nem jelent meg, mire a rangidős Butsevitz Sámuel aszódi rabbi kihirdette az ítéletet, mely szerint «C.-nak vissza kell vonnia műve tartalmát, s ha ezt nem teszi, büntetésképen az eretnekséggel határos állásfoglalásáért szakálét le kell vágni». Azonkívül elrendelték C. fizetésének leszállítását, amit azonban az aradi hitközség visszautasított. Az ügy a kormányzatot is foglalkoztatta s a Bészdin ítéletét 1806. hatályon kívül helyezte. C. továbbra is a reformok híve volt, főleg miután a hamburgi újításokat olvasta. Nogáh ha-Cedek és Kinász ho-Emesz c. munkáiban a szertartások reformja mellett foglalt állást s a héber imák mellett a tiszta németet és a németnyelvű hitszónoklatot és orgonát is engedélyezte, de Münz Mózes kérésére e pamfletjét visszavonta 1859. A következő évben azonban már ismét e tárgyról írt és azt Bécsben németre is lefordították, miáltal a német és osztrák zsidóság haladó-pártja felfigyelt rá s javaslatba hozták az új bécsi rabbi állásra, de a kormány ezt nem engedte s így Mannheimert hívták meg. 1821-ben Baden állam C. szakvéleményét kérdezte meg Haber bankár útján a rabbik kötelességeire és a reformokra vonatkozólag. C. Iggeret Eljosszof c. röpiratban felel, melynek alcíme: Egy afrikai rabbi levelei euróoai kollégáihoz. Mint a reformok híve kívánta a világi és szakiskolák létesítését, úgyszintén egy teológiai főiskolát is és a zsidóknak a kézműiparban és földművelésben való elhelyezkedését, de sohasem ment el addig, hogy a szombatok vasárnapra való áttételét követelje; viszont a túl rigorózus vallási törvények enyhítését kívánta, többek között azt, hogy engedtessék meg a vasúton való szombati utazás, az orgona templomi használata és függesszék fel a peszachi pászka általános kötelezettségét. 1835-ben Óbudán kiadott egy Hittel c. hébernyelvű tanulmányt, melyben valóságos cionista eszmék vannak. Ebben a zsidóság egyesülését sürgeti s azt, hogy egy legfőbb vallási tekintélyt ismerjenek el, akinek a szék helye Jeruzsálem lenne. Avak Szofer c. nagy művében a Sulchan-Áruch nehezebb jogi fejezeteit magyarázza (1828, Prága); Jeled Zekunim (Wien 1839) c. könyve saját életrajzát és a reformok szükségességét tartalmazza, héberül és részben németül, Lőw Lipót előszavával. A damaszkuszi vérvád alkalmával 1840. C.-nak zseniális ötlete volt, hogy önként újra kiadta Lőw Lipóttal közösen Sonnenfelsnek, a nagy osztrák jogásznak elfelejtett védőiratát. Halálos ágyán sem szűnt meg tevékenykedni. Csatlakozó iratot küldött a braunschweigi rabbikonferenciára s üdvözölte a magyar rabbik paksi értekezletét. C.-nak része volt az emancipációs mozgalom megindításában és nagy tekintélye volt az állami dignitáriusok előtt. Életrajzát Lőw Lipót írta meg: Gesammelte Schriften II. k., de Jost, Steinschneider és J. Fürst is külön foglalkoznak vele.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 886 .cimszó a lexikon 170 . oldalán van.