10841.htm       CIMSZO:        Ch.Magyarországon                            SZOCIKK:     Ch. Magyarországon. A rabbinizmus többször szemben állott a C.-sal s részben ez utóbbi győzött. Tízezrek lettek híveivé. A magyar rabbik ugyanis nem harcoltak ellene oly hevesen, mint a lengyelek. Első ellenesük Meir Eisenstadt volt (l. o.), általában azonban szeretettel fogadták őket. Maga a Baal Sem is megfordult Magyarországon,állítólag Mádzombor, Nagykálló és Szerencs községekben. Tanításai egyre terjedtek és mindinkább több hívő lett. A magyar chásszideusok is a Baal Semre esküdtek, szeretettel fogadták tanait, ugyanígy az őt követő tanítványokét. Willner Élia (l. o.) nagykárolyi rabbi vette fel először nyíltan a harcot ellenük, aki azelőtt a chasszideusok pártján állott. Asvár lett kezdetben a főfészkük s csapatuk egyre szaporodott. Baruch, a Tanjó híres chásszideus könyv szerzőjének atyja, Munkácsra jött tanítónak, majd Nagyszőlősön telepedett le. Mindenki csodálkozott ezen, végül is kitűnt, ő a chásszidizmus ellensége volt, ezért kellett menekülnie övéi elől. A magyarországi chásszidizmus megalapítója Taub Eizikel (l. o.) volt,ki Nagykallóból származott s azelőtt pásztorgyerek volt. Megjárta a külföldi chásszideus vidékeket, majd visszatért Magyarországba. 1781-ben lett kállói rabbi, hova ezrével sereglettek hozzá az emberek. Az ő nevéhez fűződik a «Szól a kakas már» dal legendája is s ő tekinthető a magyarországi chásszidizmus megalapítójának. Utódja e téren Teitelbaum Mózes (l. o.) lett. Eleinte ezen irány nagy ellensége, később azonban vezére. A hagyomány szerint megjósolták nagyságát, ő maga is meg volt győződve hivatásáról. A tudós talmudisták közé tartozott. A lengyelországi Sinevéről került Sátoraljaújhelyre, hol gyógyító hírében állván, messze országokból keresték őt fel tanítványok is. Fiának megszerezte a máramarosszigeti rabbiságot, hol az dinasztiát alapított. Ez még hálásabb talaj volt Galíciához való közelfekvése miatt. Sok befolyást gyakorolt a rabbiállások betöltésénél, nem ritkán állván községi harcok közepében, melyekben nem volt mindig győztes. 1824-ben került Spira Elimlech (l. o.) Munkácsra rabbinak. Itt új chásszideus székhely keletkezett. Sok civódás folytán külföldi rabbikat keresnek fel a magyar chásszideusok. A higgadtabbak nem keresik a civódást. Új gócpont lett a sárosmegyei Kurima, hol a Baal Sem unokája telepedett le. Általában Magyarországon nem találtak heves ellenzékre. Első nyílt ellensége Teitelbaum Mózes községének rabbihelyettese, Freienhausen Dávid volt (l. o.). Moszdósz Tévél c. munkájában lapokat ír Teitelbaum ellen, hasonló szellemben ír a pesti Rosenthal Selómó (l. o.) is. Noha nem szerette községe Teitelbaumot, halála után mégis unokáját ülteti a rabbiszékbe. A feltételeket azonban az új rabbi nem fogadván el, nem lett újhelyi pappá. Teitelbaum Mózes 1841. halt el. Halála után a székhely elvesztvén jelentőségét, több középpont alakult ki. A külföldiek közül a belzi és az újszandici Halberstam rabbi voltak a legnépszerűbbek. A legújabb idők chászideus nagyjai a következők: Liszkán Cevi Hirs, majd ennek utódja és tanítványa a bodrogkeresztúri Sajele, Désen Panet Menáchem (l. o.), Munkácson Sapira Selómó (l. o.).                             Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 841 .cimszó a lexikon 166 . oldalán van.