10764.htm CIMSZO: Buda SZOCIKK: megtelepedésük óta fizették a kamarának,
évi 50 forintot minden üzlet után. Türelmi adójuk jóval nagyobb volt, mint a
rácoké. Most azonban ez megszaporodott a városi adóval. Hogy a zsidók
megszabaduljanak a városi törvényhatóság könyörtelenségétől, védő urak
fennhatósága alá igyekeztek magukat helyezni. Ilyen védő úr volt az országban
minden főpap, fő- és köznemes, a kamara, a hadügyi tanács, és főrangú katona.
Az 1735-iki konskripció szerint a B.-i zsidók közül kamarai felsőbbség alatt állottak
tizenhatan, köztük a rabbi, katonai alatt öten, a városi
törvényhatóságnak mindössze három magyar és hét külföldi volt alávetve. 1711
végén kiűztek Esztergomból a zsidókat, mire B. is kedvet kapott a zsidók
zaklatására. Majd pedig elrendelte, hogy Szent Márton napon túl a zsidók
hagyják el a várost. 1712 nov. 18. pedig leromboltatta a zsinagógát. A B.-i
zsidóság a királyhoz fordult védelemért és kérték, hogy a Vízivárosban és
Pesten nyolc családdal négy üzletet tarthassanak. Ezért a négy üzletért 200
forint türelmi taksát ajánlanak fel. Kérik egyben a zsidó személyvám eltörlését
és hogy a lerombolt templomot a város a maga költségén építse fel. A zsidókon
azonban nem segített a kancellária, mert a folyamodványt véleményezés végett a
tanácshoz küldte. Lipót a város ítéletére bízta, akar-e zsidókat tűrni, az
özvegy császárné pedig megengedte, hogy a tanács a zsidókat a városi adózás és
jurisdictió alá hajtsa. A város zsidóellenes politikáját 1713. ápr.-ban a
kancellária azon leirata gátolta meg, amely megtiltja a már letelepedett zsidók
üldözését. A zsidók ügyének rendezése végett pedig mind a két fél küldjön
teljhatalmú követeket Bécsbe. A pestis miatt a követek nem utazhattak el, ami
kapóra jött a városnak, mert folytathatta régi politikáját. Minden zsidóra fél
forintnyi adót vetett ki, mire 1713 okt.-ben a kancellária magyarázatot kért.
Ekkoriban készültek a zsidók lerombolt zsinagógájuk felépítéséhez, mire az
esztergomi érsek rendeletileg tiltotta el a zsinagóga felépítését. A város és a
zsidók között egyre tartott a nyugtalan állapot, míg végre III. Károly 1715
márc. 15. azon kívánságának adott kifejezést, hogy a város tűrje meg a zsidókat
addig, míg ő véglegesen dönt a kérdésben. Így egyelőre a királyi védelem
nyugalmat biztosított a B.-i zsidóknak, de azért továbbra is csak hátrányosan
megkülönböztetett módon bántak velük. A B. és Pest közötti hídon minden zsidó
télen egy, nyáron pedig egy fél garast tartozott fizetni. Végül is a B.-i
osztrák városparancsnok közbenjárására a város kénytelen volt a zsidókat is a
vámegyenlőségben részesíteni. A kurucfelkelés lezajlása után több zsidó család
kapott B.-ra letelepedési engedélyt a királytól, aki bizonyos kiváltságokat
biztosított számukra. Ez azután ismét felébresztette a város zsidógyűlöletét,
mire 1719 márc.