10762.htm CIMSZO: Buda SZOCIKK: A történelmi feltevés szerint kegyelmet adott nekik és vagyonuknak sem esett bántódása. Mikor azonban a szultán visszaindult, utána vitték a kegyelmet kapott keresztényeket és zsidókat. Vagy kétezer zsidót Törökország különböző városaiban helyeztek el, a keresztények pedig Konstantinápolyban a Héttorony környékén kaptak lakást. Ezzel a kényszertelepítéssel akarta valószínűleg a szultán népesebbé tenni birodalmát. Egykorú tudósítások különféleképen írják le B. elfoglalását, egy röpirat azt állítja, hogy a zsidók elszántan védelmezték a zsidó negyedet, mire a törökök kardélre hánytak negyedfélezer zsidót. Az egykorú újság a Newe Zeyttung azt közli, hogy miután a várbeliek kegyelmét kaptak, a törökök felszólították a zsidókat, menjenek velük Törökországba. A zsidók azonban mind B.-n akartak maradni, mire a zsidó férfiak közül negyed fél ezret legyilkoltak, a húsz éven aluliakat, a nőket és gyermekeket elhurcolták. Az egykorú zsidó krónika azonban egyáltalában nem említ fel semmiféle kegyetlenkedést. Míg a B.-i zsidók nagy része Törökországba került, a többi elszéledt az országban. De már 1526 okt. 9. megkezdik Pozsonyban a zsidók kiűzetését és nov. 9. a zsidók el is indultak Dévény felé. Jött aztán egy másik országgyűlési törvénycikk, amely elrendeli a zsidóknak az ország minden vidékéről, a szabad királyi városokból és helyiségeiből való rögtöni kiűzetésüket. Ekkor azonban B.-n már egyetlen zsidó sem lakott. János király házaikat elajándékozta híveinek. I. Ferdinánd már megtűrte a zsidókat az országban, de B.-n ő is követte elődje példáját elajándékozgatta a zsidók házait. 1529-ben kerül B.-ra csak ismét zsidó, a müncheni Lazarus, aki mint a bajor herceg követe szerepel az udvarnál. 1538 körül találni először zsidó telepeseket. Nemsokára 1541. foglalták el a törökök ismét B.-t és legelőször a szombati kaput (l. o.) kerítették hatalmukba a zsidó-utca zsinagógája mellett. A török világ e korszakban kezdődik el Magyarországon. A zsidók és keresztények fejadója B. és környékén 50—215 akcse között váltakozott. Az adóztatás súlyos terhei alatt nyögött a lakosság és csak később tették lehetővé, hogy az adót a hitközségek egymás között feloszthassák. Az adó behajtásának idején a törökök túszokul vitték a tekintélyes zsidókat, az adóletagadókat megkínozták és aki a kínzásba belehalt, annak vagyona a kincstárra szállt. A zsidók a legegyszerűbb életmódra szorítkoztak, mert a törökök mindent ürügyül használtak fel az adóemelésre. Fizettek fogyasztási és telekadót, gabonatizedet, város- és várépítési illetéket és véradót. Mindezzel szemben azonban letelepedésüket semmi sem gátolta, megélhetésüket nem nehezítették meg és zsidóságuk miatt nem üldözték őket. Ennek tulajdonítható, hogy a XVI. sz. második felében már népes zsidó gyülekezet volt B.-n, az 1580-i conscripció szerint nyolcvannyolc zsidó család lakott, kb. nyolcszáz lélek, hatvannégy házban. Foglalkozásukat az összeírás nem tünteti fel. Történelmi források azonban arra mutatnak, hogy kereskedők, iparosok, állami hivatalnokok és orvosok voltak. Az állami szolgálatban, mint kincstári hivatalnokok, bérletfelügyelők, számtartók, adó- és törvénykezési költségbehajtók voltak. B.-n a török uralom alatt is a zsidó negyedben laktak, amelyet mahallei jehudiánnak neveztek. 1598 okt. 4. szállták meg B.-t a császáriak. Az ostromlók nagy vérfürdőt rendeztek a zsidó városban. A héber krónika szerint a zsidók elszántan védték magukat, mert a császáriak győzelme esetén nem számíthattak kegyelemre. A császáriak ostroma eredménytelen maradt és csak 1601. kezdődött ismét a császáriak előnyomulása és 1602 okt.-ben már ismét B. környékén portyáztak és hatodikán be is törtek a zsidó városrészbe. A városba szorult zsidók még az első ostrom óta igen rossz időket éltek át, éhínség fenyegette őket és a nép már döglött lovakon élősködött. Még négy esztendeig tartott a császáriak és a törökök közt a küzdelem, míg végre 1605. megkötötték a békét, amelynek létrejöttén a zsidók is erősen fáradoztak. A zsitvatoroki béke után a régi zsidó telepesek kezdtek visszaköltözni B.-ra. A zsidók lélekszáma az áttérőkkel is szaporodott, mert a B.-i zsidók átvették a török zsidók hittérítő szokásait és főleg a rabszolganőket térítették zsidó hitre. A XVII sz. második felében mintegy ezer lélekszámból állhatott a B.-i zsidóság. 1684-ben kezdtek ismét a császári csapatok B. ostromához. Júl. 14-től okt. 30-ig tartott az ostrom és a vár védelmében a zsidók is részt vettek, mert tudomásukra jutott, hogy a császáriak kardélre akarják őket hányni. Csak 1686 nyarán támadtak újból a császári csapatok. Elsőnek a zsidó, vagy Víziváros került a hatalmukba. A zsidók a felsővárosba szorultak, ahol éhezve, szomjazva figyelték a küzdelem kimenetelét. A júl. 27-i nagy ostromkor ők is minden erejükkel részt vettek a védelemben. Szept. 2. mégis megtörtént a végső támadás és a brandenburgiak benyomultak a felsőváros zsidó utcájába. A zsidók menekülni igyekeztek, de akit utolértek közülük az ostromlók, azt lekaszabolták. Spanyol tudósítás szerint a parancsnokló tábornok hetvenezer forint válságdíjat kért a B.-i zsidóktól, a leggazdagabbakat pedig túszul lecsukatta. A B.-n tartózkodó ezer zsidó közül ötszáz kapott így kegyelmet, a többiek vagy a Dunába vesztek, vagy a katonák ölték meg őket. A császáriak a legborzalmasabb kegyetlenségeket követték el a sebesülteken. A felkoncoltak közül hetvenkettőnek az emlékét őrzi a wormsi hitközség. A gettót a brandenburgiak teljesen kifosztották, a Tórákat és százszámra a könyveket a tűz martalékául hagyták. Csak néhány héber kódex maradt meg, amit gróf Marsigli mentett ki a zsidó utcából. B. elfoglalása után Cseh-, Morva-, Németország tele volt B.-i zsidó foglyokkal. A lotharingeni herceg, mikor bevonult B.-ra, váltságdíj fejében ígérte a zsidók megkegyelmezését. 270 zsidót és harmincöt Tórát Nikolsburgba szállíttatott, míg a váltságdíj egybegyűl. Harminckilenc hétig tartották fogva a B.-iakat, mert a pénzt nagy nehezen tudták összeszedni, pedig egész Európa zsidósága a B.-i zsidó foglyok kiszabadításán fáradozott. A szerencsésen megmenekült B.-i zsidók Cseh-, Morva-, Német- és Törökország gettóiban telepedtek meg. Származási helyük után Ofner-nek nevezték magukat. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 762 .cimszó a lexikon 146 . oldalán van.