10739.htm CIMSZO: Bródy SZEMELYNEV Bródy Sándor SZOCIKK: """B. Sándor, regény- és színműíró, szül. Egerben 1863., megh. Budapesten 1924-ben 1890-ig Kolozsvárott hírlapíróskodott, 1890 óta Budapesten előbb a Magyar Hírlap, majd Az Újság népszerű munkatársa. Közben 1902-ben egymaga írta és kiadta a Fehér Könyv c. havi folyóiratot, majd szerkesztette a Jövendő c. hetilapot. Egy ideig naturalistának tartották, témái miatt, amelyeket részben a főváros nyomorának dzsungeléből választott. Pedig nem az volt, hanem mindent mértéktelenül felnagyító, a szertelenségek világát érzékien izzó színekkel festő, forrószavú romantikus, aki sohasem érte be a valóság aprólékosan fotografáló másolásával. Stílusa szeszélyes, bizarrul szaggatott, olykor keresetten hanyag, de mindenképpen utánozhatatlanul egyéni. Erős magyarságával békésen összefért olykor hangsúlyozott zsidóvolta. Novelláinak, regényeinek, színműveinek alakjait nem egyszer zsidó környezetből vette. A múlt század végének egyik legnépszerűbb szerzője volt, aki nemcsak a közönségre hatott, hanem a sokszínben csillogó egyéniségéért rajongó ifjú írótársaira is. Megkövesedni és lehiggadni öregkorában sem tudott. Egész életén át forrongó és forradalmasító, nyugtalan és nyugtalanító, erjedő és erjesztő író volt, aki nemcsak munkáinak, hanem személyének különös varázsával is elragadta híveit. Több művét németre és franciára is lefordították. Legfőbb munkái: Faust orvos (regény); Don Qichotte kisasszony (regény); A kétlelkű asszony (regény); Hófehérke (regény); Két szőke asszony (regény); Az ezüst kecske (regény); A nap lovagja (regény); A villamos (regény); Rembrandt-fejek (elbeszélések); Egy férfi vallomásai; Regényalakok; A ruhásbolt (elbeszélések). Színművei közül a legirodalmibb a Király-idillek c. egyfelvonásosokból álló történelmi ciklus, amelynek azonban nem volt sikere. Tárgyának frissességével és szempontjainak újszerűségével megkapta a közönséget Adada c. drámája, amely még közelebb áll a naturalizmushoz (Vígszínház 1902, Nemzet Színház 1917). A fővárosi zsidóság egy bizonyos körét rajzolja A medikus c. életkép (1908 Vígszínház és 1909 Deutsches Theater), míg A tanítónő (u. o. 1911) túlzásokat halmozó, de színpadilag hatásos vidéki erkölcsrajz. A háború közepén színre került Lyon Lea (1915 Magyar Színház) egy zsidó rabbi leányának és egy orosz nagyhercegnek szerelmi drámáját vitte a színpadra. Ebben, valamint Timár Liza (1914 Magyar Színház) és Szerető (1917 Magyar Színház) c. munkáiban inkább már csak néhány erős hatású színészi alakításra nyújt alkalmat. Évekig, mint publicista és képzőművészeti kritikus is működött, sokszor meghökkentő, sokszor megkapó mondanivalóival és merőben egyéni formákban. A már említetteken kívül még a következő művei jelentek meg: Emberek (1888); Színészvér (1891); Regénytárgyak (1892); Az egri diákok (1894); Apró regények (1895); Éjszaka (1895); Rejtelmek (1895); Az asszonyi szépség(1897); Tündér Ilona(1898); Árva leányok (1901); Erzsébet dada és más cselédek (1901); Egy rossz asszony természetrajza (1905); Királyfi és koldusleány (1907); A hercegasszony és más elbeszélések (1908); Regényalakok (1908); Andornakiné (1909) Imre herceg (1912); Emberfejek (1912); Lávák (1913); Lyra (1913); A felboncolt szív (1914); Elmélkedések (1914); Diákok regénye (1915); Raby Mátyás viszontagságai (ifjúsági regény 1915); A kőtörő és egyéb elbeszélések (1917); A szerelem élettana (1922); A nász (1923); Rembrandt (1925).""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 739 .cimszó a lexikon 141 . oldalán van.