10676.htm CIMSZO: Boldogság SZOCIKK: """Boldogság, a földi élet kelléke, mely a zsidók Bibliájában nem ugyan mint életcél, hanem mint jogosult vágy, folytonosan előfordul. A zsidó vallás, amely a jó gyakorlását, a jó gyakorlásának szeretetét és ápolását parancsolja, boldoggá is kívánja tenni az embereket. Az élet B.-a abban a harmóniában nyilvánul meg, melyben az ember Istennel s embertársaival van. Minél szorosabb a lélek kapcsolata Teremtőjéhez, annál nagyobb a boldogság érzése. Isten szeretete és törvényeinek, az erkölcs parancsainak megőrzése tehát a B. alapfeltétele : «Mindenki áldott, aki istenfélő s az Ő útjait járja» (Zsolt. 128. 1.). A B.-ban az etika tanítása szerint csak annak lehet része, aki nem egoista, mert az önzés kizárja a mások szeretetét, amely nélkül nincs B. A B.-ban másnak is részesednie kell,mint azt a Biblia parancsa előírja: «örvendened kell Istened előtt, neked, fiadnak, lányodnak, szolgádnak, szolgálódnak, a levitának, az idegennek, az árvának, az özvegynek, mindenkinek, aki kapuidon belül tartózkodik» (Deuteron 16, 9—11; v. ö. 14, 26). Ezzel szemben a nem erre a világra való aszkézist a józan zsidó vallás bűnnek tartja; a Biblia a napi fáradságos munkát is élvezetessé kívánja tenni, a fiatalságnak pedig megengedi az élet örömeit (Eccles. 11, 9a). Később, a talmudi korban, már pesszimizmust is látunk belevegyülni a B.-ról való felfogásba. A nemzeti függetlenség elvesztése, a messiási reménység be nem teljesedése s a zavaros politikai és gazdasági viszonyok kihatnak az életfelfogásra, de általában még mindig a vallásos optimizmus az uralkodó felfogásuk a moralistáknak, akik az Istenben való hitet és reményt az élet sötétségéből és küzdelmeiből való kivezető útnak tekintik. «Aki a napot létrehozta, gondoskodni fog megélhetésedről» (Mechilta, Besalach); «Akinek kenyere kosarában van s mégis kérdezi: mit eszem holnap?, annak csekély a hite» (Szóta 48b). Az aszketizmust a Talmud is megveti: «Ha módodban áll az életet élvezni, élvezd azt» (Erubin 54a); «A világ úgy lett teremtve, hogy az ember gyönyörűséget találjon benne» (Sábbát 30b). A számos benedikció az élet legkisebb örömeire, a különböző ételek, gyümölcsök stb. ízlelésére, tanúskodnak arról, hogy a rabbiknak érzékük volt az élet örömei iránt. Így a házasságkötést kötelességnek nyilvánították úgy a bibliai, mint a talmudi korban, ellentétben a kereszténységgel, mely csupán a húsnak tett engedményt látott benne eredetileg s megvetette azt. A rabbinikus felfogás a Talmudban van lerögzítve: «Az embernek vallásos kötelessége, hogy házasodjon meg» (Kiddusim 2b); Nőtlennek lenni annyi, mint öröm, áldás, jóság, vallás és béke nélkül élni» (Jebámot 62a); «Az embernek áhítatba merülnie nem bánat után kell, hanem valamely jó cselekedet gyakorlása után tapasztalt szent gyönyörűség alkalmával) (Beráchót 31a); «A jeruzsálemi templom lerombolása óta Istennek sincs teljes boldogsága,» (Ábóda Zára 3b), ezért «az ember ne nevessen tágra nyitott szájjal» (Beráchót 31a).Irodalom. Philipson, Weltbewegende Fragen I. (1869); Wünsche, Die Freude in den Schriften des Alten Bundes (Weimar 1896) ; Ewald, Die poetischen Bücher des Alten Testaments II. (Göttingen 1835); Pfeiffer, Die religiössittliche Weltanschanung des Buches der Sprüche (München 1897); A. Guttmacher, Optimism and Pessimism (Baltimore 1903) ; u. a., Happiness (Jew. Encycl.)""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 676 .cimszó a lexikon 134 . oldalán van.