10673.htm CIMSZO: Bölcsesség SZOCIKK: Bölcsesség (héb. chochmó, gör. szofia), praktikus intelligencia; szellemi képesség, mely a dolgok természetébe behatol; képesség, mely nehéz feladatok teljesítésére alkalmas; intuitív és teremtő, egyrészt emberi, másrészt isteni tulajdonság. A zsidó felfogás szerint minden emberi bölcsesség Istentől ered; Isten szelleme tette a bibliai Józsefet bölccsé (Genes. 41. 38—39); az inspirálta Becálelt és másokat a Frigysátor művészi építésére (Exod. 31. 3—6), az volt a forrása Jósua és Salamon király bölcsességének (Deuter. 34 9; I. Kir. 3. 12, 28). Isten adja a B.-t (Példab. 2. 6; v. ö. Jób 38. 36; Zsolt. 51. 8; Dániel 2. 21) s Ő semmisítheti meg a bölcs B.-ét (Jesája 29. 14). Ennél fogva vétkeznek azok, akik nem veszik figyelembe a B. isteni eredetét s bűnt követnek el (Jesája 5, 21; 29. 14; Jerémia 4. 22; 8. 8-9; 9. 22). A B. a természet megfigyelésétől is származhat (Példab. 6. 6; Jób 35. 11), úgyszintén az emberi történelem megfigyeléséből is (Deuter. 32. 29; Hósea 14. 10; Példab. 8. 33; 19. 20), további komoly tanulmányok, elmélyedés és a bölcs emberekkel való érintkezés által (Példab. 9. 9; 13. 20; Jób 32, 7). A bölcsektől kikérték, tanácsait (Deuter. 1. 13, 15; II. Sámuel 14 20; 14 23; Példab. 12. 18; 8. 14.), úgy, hogy azok a papokhoz és prófétákhoz hasonlatosan speciális társadalmi osztályt képeztek (Jeremiás 18. 18). Primitívebb korban «bölcs asszonyok»-at is konzultáltak (II. Sám. 14. 2; 20. 16, 22), későbbi korokban azonban csupán a művészetben, főképp a zenében járatos nőket tekintették bölcseknek (Jerémia 9. 17). A nem zsidókat, sőt egyes népeket is lehetett bölcsnek tekinteni (I. Kir. 5. 10 — 11; Jerémi a 49. 7) s Dánielt nem mint zsidót tekintették annak (Ezékiel 28. 3). Az univerzális B. megteremtője Salamon király volt (I. Kir. 5. 9—14; 10.1—24; Ecclesiastes 1. 13, 16) s neki tulajdonították ennél fogva a később szerzett összes iratokat, amelyek mint B.-irodalom voltak ismeretesek; így a Példabeszédeket, a világi énekeket (Salamon Éneke apokr.), a filozófiai elmélkedéseket (Kohelet v. Ecclesiastes) és a Salamon B.-ei apokrif iratot. Az Egy- Isten hit megszilárdulása után Izrael bölcseit, főképpen a prófétákat tekintették bölcseknek és pedig nagyobb mértékben,mint régebben a babiloniakat és egyiptomiakat. Erről tanúskodik a Deutero-Jezsája (40. stb.) Ámosz interpolálója (4.13; 5.8), a Példabeszédek (18.22-31); Jób (28. stb.) és a 114. zsoltár, főképp pedig a Genesis 1—10 önálló eszméket hangoztató szerzője. A B., mely a babilóniai kozmogonia szerint a tenger mélyén lakozott, a bibliai irodalomban Isten mindent felölelő intellektusa, a Teremtő Isten attribútuma lett; Isten a világegyetem Istene, a B. kozmikus hatalom, Isten legfőbb műve (Példab. 8. 22), az élet törvénye, az élet kormányzója. Az erény maga az istenfélelemmel egyenlő a bibliai iratokban s ez teszi képessé az embert a rossz elkerülésére (Példab. és Jób.) Ecclesiastes könyve, melynek szerzője valószínűen egy, a görög epikureus és szkeptikus filozófia hatása alatt álló szadduceus pap lehetett, a világi B.-et tükrözteti vissza, melyet nem hatott át a Tóra szelleme; ezáltal a szirachi B. vesztett értékéből, mert hiányzik belőle a legnagyobb etikai ideál s az ókor zsidósága elvetette azt. A második templom korában a B.-et rendkívül nagyra értékelte a zsidóság és a bölcs a fiatalok tanítója s az öregek mintaképe lett. Ekkor keletkezett a tekintélyes B.-irodalom a zsidóknál, így a Példabeszédek, továbbá Jézus Szirach (l. Szirach) v. Ecclesticus a Tizenkét Patriarcha Testamentuma, s a Bölcsesség Könyve apokrifák. Ezek valamennyiében a B. isteni attribatumképen van dicsőítve (Szirach 1. 1—26; 4. 11—29; 51. 13—30, különösen 24. 1—29; Tesh. Patr., Levi 13; Enoch 42. 1-2; 37. 2; 49. 1-3; 82. 2—3; Jubil Könyve 4. 17, 21. 10). A görög filozófia hatása, alatt a B. a teremtés princípiuma lett, pl. Philonál, míg a Targumban és Midrásban a Tóra a B. megszemélyesítése; a keresztény és pogány gnoszticizmusban a B. a. spekuláció központja «Bölcs ember» névvel a törvénytudót illették a talmudi kor kezdetén. (Ábot I. 4, 2. 15) s később a címet helyettesítette a «Rabbi», míg azok tanítványai a «bölcs tanítványai» címet viselték. Általánosságban B. általános, vagyis világi B.-et jelentett, s így bizonyos ellentétben áll az a Tórával (Kiddusim 49b; Nidda 69b; Szanhedrin 104b; Jeruzs. Mákkót 2. 31d). A Talmud számos vitát közöl zsidó és nem zsidó bölcsek közt, így R. Józsua ben Hananjah és az athéni bölcsek közt (Bechórót 8—9, Támid 23a, b), egy másik helyt pedig (Peszichta 94b, v. ö. Ros-Hasánah 12a) a nem zsidó bölcs véleménye a zsidóé fölé helyeztük. Hogy mily magas véleménnyel volt az akkori zsidóság a nem zsidók B.-e felől, azt mutatja az, hogy a következő külön benedikciót mondták az idegen, pogány bölcs láttára: «Dicsértessél Te Örökkévaló, a mi Istenünk, a Világegyetem Ura aki B.-edet hússal és vérrel megosztottad» «A B.-nek tíz mértéke esett le az égből, kilenc a Szentföldre jutott» (Kiddusim) «a templom lerombolása óta a próféták helyét a bölcsek töltik be» (Bába Báthra 12a); «Ki a bölcs? Aki mindenkitől tanul (Ábót 4. 1); a Szanhedrin tagjainak általános B.-gel kellett rendelkezniük (Szanhedrin-trakt 17a). A Misna-szerzők R. Jochanan ben Zakkait és R. Akibat tartották az univerzális B. megtestesüléseinek (Szótah 9. 15, 49b). Az idegen, a görög B.-et, vagyis filozófiát tanulmányozták Gamaliel pátriárka (l. o.) házában, de nyilvános tanítása el volt tiltva politikai okokból (Baba Káma 82b, 83a; Szótah 49b). A zenét és asztronómiát szintén B.-nek tekintették (Ros-Hasának 29b; Sábbát 75a), a hű élettársat pedig «bölcs asszony»-nak (Sábbát 18. 3), míg a «Semóne Eszré» naponként háromszor mondandó imádság egyik benedikciója a «B. áldásának» neveztetik (Beráchot 33a). A rabbinikus irodalomban a tudomány különböző ágait nevezik B.-nek s aminthogy a középkori egyetemek hét tudománya (trivia és quadrivia) a Példabeszédeken (9. 1) alapszanak, úgy a középkori zsidó tudósok is céloznak a B.-nek erre a hét ágára (Kimchi kommentárja a Példab.-hez). Irodalom. Kaufman Kohler (Jewish Encyclop.); Steinschneider, Jüdische Literatur (Ersch-Gruber, Realencyclop.); Jeremias, Das Alte Testament im Lichte des alten Orients (1904); Levy, Neuhebräisches Wörterbuch. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 673 .cimszó a lexikon 132 . s köv. oldalán.