10615.htm CIMSZO: Birchosz kohánim SZOCIKK: """B. kohánim (papi áldás) az elterjedt neve a Mózes 4. könyve 6. fejezete 25—26. verseinek, illetőleg ezen versekhez fűződő szertartásoknak. Eredetileg ezt az áldást a kohaniták (l. o.) mondták a jeruzsálemi szentélyben, napjában többször. Felálltak az előcsarnok emelvényére s ott osztották az áldást. Ezt az emelvényt nevezték «duchon»-nak, innen a mai nyelvhasználat «duchenolás» kifejezése. E szertartás a templom elpusztulása után való időkben is jelentékeny szerephez jutott az istentisztelet keretében. Az áldás elmondása a tefilló-ban (l. o.) kapott helyet, annak utolsó (köznap a 19.) áldásában, a megismétléskor. Manapság is a kohaniták osztják ünnepélyes formák között ezt az áldást az ünnepek muszaf istentisztelete keretében, mikor az előimádkozó a tefillót megismétli - az utolsó áldásban. Az előimádkozó szavanként mondja elő az áldást, a kohaniták rendszerint énekelve megismétlik. A közönség ezalatt erre vonatkozó bibliai verseket mond és kabbalista hatás alatt, a rossz álmok be nem teljesüléséért imádkozik. A néphit szerint nem szabad a, kohaniták áldó kezére tekinteni az áldás alatt. Áldás-osztás közben a kohaniták fejüket a tallisszal leborítják és kezüket fejmagasságban a közönség felé nyújtják olyanformán, hogy a mutató ujjat a középsőhöz, a gyűrűs ujjat a kis ujjhoz szorítják, a két ujj párt szét feszítik, hogy villát formál. A hüvelykujj szabadon áll. Minden 13 esztendős kohanita oszthat áldást. E nyilvános áldásosztási szertartást végzik a peszachi, sovuoszi, szukkoszi, rós hasonói és jóm kippuri muszaf istentiszteletek keretében. Elmarad e szertartás, ha az ünnep szombatra esik, de jom kippurkor még ilyen esetben is megtartják. Szimchasz Tóra-kor (l. o.) nem a muszaf-, hanem a sacharisz ima keretében tartják. A kohaniták az áldást papucsban, kézmosás után osztják. E kézmosásban, a szentély szertartásaira való emlékezésből, a község levitái (l. o.) segédkeznek. Az áldásnál a község úgy helyezkedik el, hogy mindenki a kohaniták előtt álljon, kik mögöttük lennének, erre az időre előre jönnek. A dallam egy-egy ünnep jellemző énekére emlékeztet. A tallisszal való befedést úgy magyarázzák: ne lássa a kóhén az áldandókat, hátha közöttük ellenséget pillantana meg es arra nem vonatkoztatná az áldást Ezért a kuhaniták sírkövén gyakran látható rajz: áldó kéz (a levitákén: a mosdó kancsó.) E papi áldás általános áldássá is lett s több helyütt használják. Az előimádkozó minden sacharisz, és muszaf tefilló elismétlésénél mondja az utolsó áldásban. Böjtnapon minchónál is mondják. Ilyenkor a minchónál is a hosszabb szövegű «szim solóm»-ot mondják «sólóm rov» helyett. (l. Tefilló). Ezt az áldást mondja a gyermekeire, ezt mondják a mátkapárra, a «bedceken»-nél (l. Chupa rekidusin), elutazás előtt, bar michvóra, születésnél, pidjon habén-nél (l. o.), s általában minden áldó alkalommal. Az áldás szövege a következő: Áldjon meg az örökkévaló és őrizzen meg; világíttassa az örökkévaló arcát feléd és kegyelmezzen neked; fordítsa az Örökkévaló arcát feléd és szerezzen neked békét.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 615 .cimszó a lexikon 125 . oldalán van.