10601.htm CIMSZO: Bihari SZEMELYNEV Bihari Sándor SZOCIKK: """B. Sándor*, festő, szül. Rézbányán (Bihar vm.) 1856., megh. Budapesten 1906. A Munkácsy föllépését követő, a múlt század 80-as éveiben virágzott magyar életképfestés egyik legtipikusabb képviselője. Szegény szobafestő fia, ki gyermekéveit Nagyváradon töltötte. Korán megnyilatkozó festői hajlamait csak kerülő utakon érvényesíthette. 1878-ban a bécsi akadémia növendéke Wurzinger alatt 2 évig. Azután arcképfestéssel tartotta fönn magát Nagyváradon és Budapesten, majd nehéz küzdelmek után kerül Párisba, hol másfél évig Jean Paul Laurens alatt tanul. Ott festi első életképeit: a Cilinderpróbát (1884) és a Kereszttűzben, mely utóbbit I. Ferenc József vette meg. Szolnokon festette egyik legnépszerűbb képét a Bíró előtt-et (1886), melyre megkapta a 600 frtos Társulatidíjat és a képet a király vette meg (ma a Szépművészeti Múzeumban). Ez a kép alapította meg hírnevét. B. művészetének igazi éltető eleme Szolnok, hova 1897. került vissza állandó tartózkodásra és 1900. a szolnoki művésztelep egyik megalapítója lett, hol haláláig az év legnagyobb részét töltötte. 1886—97 között sok helyen megfordult: Hódmezővásárhelyen festette A leánykérő (1887) képét, majd Münchenben, ismét Szolnokon, azután Olaszországban tartózkodott. 1890-ben rövid időre Pesten festőiskolát nyitott Karlovszky Bertalannal, 1900 óta pedig Glatter Árminnal, majd Knopp Imrével. 1890-ben Falu rossza c. képe az 1000 forintos Társulati-díj felét, Az ő nótája képe pedig 1893. a nagy aranyérmet, Zsigmond király fogadja Ulászló lengyel királyt a nagyváradi székesegyházban Sz. László sírjánál történeti képe 1898. a Forster-Vaszary díjat nyerte el. 1896-ban a király a Ferenc József renddel tüntette ki. Számosak külföldi kiállításokon nyert kitüntetései is: ezüstérem a bécsi nemzetközi kiállításon (1888), másodosztályú aranyérem Münchenben (1888), második aranyérem Berlinben (1891). A Műcsarnokban először az 1884-ik évi őszi kiállításon (Cilinderpróba) szerepelt, hol haláláig állandóan kiállított, 1906. a Társulat régi és hátrahagyott képeiből és rajzaiból hagyatéki kiállítást rendezett. Már említett és díjat nyert magyar életképein kívül a legjelentősebbek még: a már plein-airban festett Oláh temetés (1888) és Programmbeszéd (1891) (a Magyar Szent Korona tulajdona); Pusztai csendélet (állami tulajdon); Vasárnap délután. Egyszerűség, finom jellemzés nyilvánul meg néhány arcképén: Önarckép; Ágai Adolf; Eötvös Károly (Magyar Zsidó Múzeum tulajdona). Az Athenaeum új illusztrált Petőfi kiadásához pár kongeniális illusztrációt is készített. B.-t ugyan a múlt század 90-es éveinek a plein-air-es impresszionizmus jegyében megindult új festészeti iránya a kísérletezők táborába sodorta, neve azonban művészetünk történetében, mint a 80-as évek realisztikus irányának egyik szárnybontója marad fönn. Halálos ágyán keresztelték meg. """ Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 601 .cimszó a lexikon 122 . oldalán van.