10596.htm       CIMSZO:        Bibliakritika                             SZOCIKK:     """Bibliakritika az a tudomány vagy elmélet, mely a filológia minden komoly eszközével kutatja a szövegnek eredeti alakját, a szavak kétessége esetén azok eredeti jelentését, a szakaszok történeti tartalmának hitelességét, ismétlődések esetén a variánsok eredetét, az ellentmondások, stílus-eltérések vagy irányzateltérés esetén a különböző részek külön forrásait és ebben arra az eredményre jut, hogy az egységesnek mutatkozó könyvek különböző részből állnak, melyek különböző szerzőkre, sőt különböző korokra mennek vissza. Feltevéseit a vallástörténeti és mondafejlődési menet összehasonlító tanulmányára alapítja. Már a Talmud- és Midrás-irodalomban találunk számos B.-i spontán megjegyzést (pl. Jób nem létezett, sohasem szállt le Isten, sem Mózes és Elijahu nem szálltak a mennybe, mert írva van: Az ég az Isten ege, a földet az embernek adta, (Szukka 5a). Számos helyen találunk Ibn Ezra bibliakommentárjaiban meglepő és mély gondolkodásra valló B.-i megjegyzéseket, de szándékosan homályba burkolva. Spinozának Tractatus theologicopoliticus c. műve már teljes határozottsággal foglal állást a hagyománnyal szemben, de rendszerének alapját a francia Astruc Jean (keresztény orvos) rakta le (1753), aki amaz észrevételt tette, hogy a Tóra majd «Elóhim», majd «JHVH» (ejtsd zsidó hagyomány értelmében: Adonoj) névvel illeti Istent és ezt arra vezette vissza, hogy kétféle okiratból állította össze Mózes a Tórát. Későbbi kutatók aztán az egyes Isten-név szerint megkülönböztetett részeknek más-más nyelvhasználatát (frazeológiáját), stílusát, sőt irányát (papi és prófétai, kizárólagos nemzeti és egyetemes emberi) is vélték felfedezni és e szerint a Mózes V-ik könyvét különálló, párhuzamos, ősibb Tórának ismerték fel, ellenben Jósua könyvének tartalmát, irányát és hangját annyira egyezőnek találták a Tóráéval, hogy az Öt könyv folytatását látták benne és így Pentateuehos helyett Hexateuchos névvel illették a hat részű gyűjteményt. A Tóra hat könyvében pedig a következő rétegek egymásra rakodását és átgyúródását észlelték: Deuteronomista (a Mózes V. k.-nek túlnyomó része), Papi Kódex (a Mózes III. könyvében és a többi könyvekbe is átnyúló templomi, áldozati, tisztasági, papi adózási törvények és ezek szellemétől áthatott elbeszélések); Jahvista (elbeszélések a déli birodalom nemzeti szellemében), Elohista (előbbiével gyakran azonos tartalmú elbeszélések az északi birodalom politikai szempontjától). Az egyes rétegnek időbeli elhelyezése tekintetében nagyon elágazók a vélemények. Ezek a rétegek nem érnek véget a Tórával, hanem átnyúlnak a Jósua, Bírák, sőt Királyok Könyvébe is, ahol természetesen más eredeti részek közé kerülnek. A B. egyéb könyvekre vonatkozó megállapításai sokkal szilárdabb alapon nyugszanak és a Biblia értelmezésére hasznos útbaigazításul szolgálnak. Ilyenek a következők: Ézsajás prófétának hátsó fejezetei (40—66) más prófétától és más időből valók (1. 2. Jesája), a Zsoltárok címfeliratai nem a szerzőktől valók és nem hitelesek a szerző megjelölése tekintetében. Kóhelesz, Énekek Éneke könyvei nem a címben megadott Salamon király művei, hanem sokkal későbbi korok termékei (l. o.) A B. hipotézisei az újabb ásatások folytán vesztettek hitelükből és ma már a bibliatudomány első képviselői visszatérnek a merész elkalandozások útjáról. Mózes személyének történeti voltát is mind nyomatékosabban hangoztatják. Egész új szempontot visz a B.-ba Micha József bin Gorion Sinai u. Garizim, c. művében, aki a Talmudban és Midrásban szórványosan talált észrevételekben is régi hagyományokat derít fel, melyek a bibliaiakkal ellenkeznek.  Fő szempontja azonban az, hogy a tórai törvényadásnak különböző színhelyét említik az idevágó könyvek és ez nem lehet jelentőség nélkül való, hanem azt mutatja, hogy a törvényadás különböző színterei egymás vetélytársai voltak: Törvényt ad Isten Ádámnak, Noénak, Ábrahámnak, Jákobnak különböző helyeken; a színaji törvényadás is két ízben, két-két kőtáblán ment végbe stb. Utolsó e sorozatban a Mózes által elrendelt, Jósua idejében végbemenő szövetségkötés. Már a Talmud is így magyarázza azt a tényt, hogy a kecskegödölyének tejben való főzését három ízben ugyanazon szavakkal tiltja a Tóra, amikor azt mondja, hogy az elsőt a Szinájon, a másodikat Moáb földjén, a harmadikat Garizim hegyén hirdette Isten. Ez utóbbi tény jelentőséges következtetésekre ad alapot. Garizim hegye t. i. Szichem városa közelében van az Ebál heggyel szemben. Itt állomásozott Ábrahám és épített oltárt, itt építi fel Él Elóhé Jiszróel nevű oltárát Jákob is, itt rejti el a bálványképeket, melyeket a kánaániak kiszolgáltatnak; Szichemban adják el Józsefet testvérei és ott van sírhelye. Garizim hegyére rendeli el Mózes Jósuának a szövetség újból való megkötését, Garizim hegyén mondja Jótam lazító beszédét atyja gyilkosai ellen. Szichemben megy végbe a birodalom kettészakadása. A második jeruzsálemi templom felépítésével egyidejűleg épül (Josephus szerint) a Garizim hegyén a szamaritánusok temploma, melyet csak 200 évvel későbben Hyrkan János makkabeus király romboltat le, ellenben Heródes ismét felépíti a várost. A szamaritánusok mai napig fennmaradt, de pár családra lesorvadt szektája most is a Garizim tövében lakik és ott mutatja be manapság is peszach áldozatát. E tények mind Garizim hegyének szentsége mellett tanúskodtak, ami csak arra vezethető vissza, hogy ott ment végbe a törvényadás. A pusztában agrárjellegű és egyéb fejlett viszonyokra számító törvényt adni nem lett volna szerző szerint alkalmas. És csakugyan a Tóra is megőrzött két törvény-gyűjteményt, melyet a Garizim hegyével hoz kapcsolatba. Bevezetőileg az elsőhöz elrendeli, hogy a Jordánon való átkelés után áldást mondjon ki Mózes a törvény megtartóira a Garizim hegyén, a törvénymegszegőkre pedig átkot az Ebál hegyéről (Mózes V. 11. 29). Továbbá elrendeli az átkelés idejére (u. o. 27. 7), hogy követ állítsanak és Tórát adjanak az Ebal hegyén (de egyik régi verzió szerint a Garizim hegyén). E Tóra pedig a folytatás szerint nem más, mint egy 12 pontból álló átok 1. bálvány készítőre, 2. szülők megszégyenítőjére, .3 határsértőre, 4. vak megtévesztőjére, 5. idegen, árva és özvegy jogának elferdítőjére, 6—9. vérfertőzőre és fajtalankodóra, 10. emberölőre, 11. megvesztegetést elfogadóra, 12. a Tóra bármely igéjének megszegőjére. A nép valamennyire ünnepies Áment mond. Ez a 12-68 törvény pendantja a 10 Igének, azzal a különbséggel, hogy a 12-es törvény már a szentföldön lett kihirdetve és annak alapján lett a nép néppé (u. o. 9 és 10) Jósua könyvének zárófejezete szerint az ország felosztása után Szichemben még egyszer népgyűlést tart és azon a nép megfogadja, hogy az Egy Istent fogja szolgálni. Mintha mindez ideig nem állott volna fenn ez a szövetség. A Garizim-adatok, szerző nézete szerint, kellő összeállítása arra a feltevésre ad alapot, hogy Garizim-szövetség régibb mint a szinaji, a 12-es törvény átok-alakjánál fogva is ősibb a Tízigénél a be nem írott emlékkő régibb, mint a két beírott kőtábla. Mózes átkel a Vörös-tengeren, Jósua a Jordánon, Mózes is, Jósua kémeket küldenek az országba, csakhogy Jósua kettőt, Mózes tizenkettőt. Mózesnek így szól az Isten: ne közelíts ide, vesd le saruidat, Jósuának is, csakhogy ez esetben hadvezérhez közvetlenül hadvezér adja át az üzenetet. A két hős tehát egyazon hagyomány változatainak hősei eredetileg és csak hagyományegyeztetési célokból lettek a szerkesztők által előddé és utóddá téve. Egyébként Bin Gorion szerint már egy múlt századbeli Hirsch nevű tudós egy héber munkájában («Kórót Jiszroel veemunószó») úgy értelmezi a tórai helyet, mely szerint «Mózes Isten keze által halt meg», hogy ez hangsúlyozott   megtagadása  ama  feltevésnek, mintha Jósua keze által halt volna meg. Ugyanezt a nézetet történet-pszichológiai alapon vallja Goethe (West östl. Divan). A Midrásból több helyet idéz, mely Jósua felsőbbségét tünteti fel Mózes fölött. Ilyen mondás is a talmud-szerző ajkain, aminő:  «Ha Jósua, Nun fia, mondta volna, sem hittem volna», szerinte Jósua nagyobb tekintélye mellett bizonyít.  Ha ebből nem is, de kitűnik abból, hogy a nép emlékében  mesterségesen eltakarták Jósua érdemeit  Mózeséivel. Figyelmet érdemel a Messiásnak is számos hely szerint Efrájim, tehát Jósua törzsének kebléből való származtatása, szemben a rendesen uralkodó felfogástól,  mely  szerint Dávid házának sarjadéka lesz. Míg a történeti elbeszélések Bin Gorion szerint Mózes javára vannak beállítva, a valóságban Jósua lett volna az eredeti népvezér, de egy újabb, Júda-béli mesterségesen keltett nép hit  Mózesnek  előtérbe  állításával   visszaszorította Jósuát. A hithű zsidóság természetesen nem a  bibliakritika,  hanem  a  hagyomány alapján ítéli meg a Bibliát."""                                 Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 596 .cimszó a lexikon 120 . oldalán van.