10390.htm CIMSZO: Bar Kochba SZOCIKK: """Bar Kochba, hírneves zsidó szabadságharcos és katonai vezető a Traianus és Hadrianus alatti vallási és nemzeti küzdelmek idején. E mozgalom Ciprus szigetén kezdődött az ottani nagyszámú zsidóság körében. Itt római részről a katonai vezető Lucius Quietus, a mezopotámiai zsidóság leverője volt, aki hamarosan Lyddát is elfoglalta a felkelőktől, akiket tömegesen végeztetett ki (Peszáchim 50 a; Bába Bátra 10 b; Ecdes. R. 9,10). Ekkor még Pappus és Julianus voltak a zsidó katonai vezetők, de minthogy őket is kivégezték (Taánit 18 b; Jer. Taánit 66 b), újra szervezték az ellenállást, melyre az adott okot, hogy a szamaritánusok árulása félrevezette Hadriánt, aki már megengedte a Jeruzsálembe való visszatérést s megígérte a templom felépítésének engedélyezését, a kiváló prozelita zsidó Aquila kezdeményezésére. Azonban Hadrián megszorító terveibe nem nyugodtak belé a zeloták és Rimón völgyében megszervezkedtek, amikor R. Josua b. Chananjának sikerült ideiglenesen lecsillapítani őket (Gen. R. 64), de titokban a fegyvergyűjtés és szervezés tovább folyt. Dio Cassius római történetíró szerint nagy szerepet játszottak a zsidók építette kavernák és rejtekhelyek (69, 12). R. Akiba küldetése Babilóniába szintén a harci szervezkedés céljából történt. Ennek az egész katonai szervezkedésnek volt a lelke B., R. Akiba bizalmasa. Más néven Bar Koziba a zsidó forrásokban, míg a rómaiak nem is említik. Népszerűsége nem lehetett egyforma a zsidóknál, mert sokan elítélték és hiábavalónak tartották a nemes célzatú szervezkedést, míg mások annak eredménytelensége miatt később törtek felette pálcát. R. Akiba B.-nak («Csillag fiá»-nak) nevezte s ezt átveszi görög átírással Eusebius ker. egyházatya (Hist. Ecclesiastica 4. 6, 2), úgyszintén Syncellus is (Script-Byz. 9). B. vasfegyelemmel rendezte seregét, mely kb. 200,000 önként jelentkezőből, Izráel egész fiatalságából állott (Jer. Taánit 4. 68d). Első sikerei után R. Akiba Messiásnak nevezte őt (u. o.). A középkori zsidó krónikák szerint fia és unokája is folytatták a küzdelmet s ezeknek is melléknevük a «Koziba» volt. A római hadvezér Tinnius Rufus volt. Amíg Hadrián Szíriában és Egyiptomban tartózkodott, a zsidóság megőrizte nyugalmát, de midőn kitudódott, hogy a jeruzsálemi templom helyébe a Juppiter Capitolinust akarja építeni, elhatározták a háborút. Így mondja ezt már Dio Cassius, míg Eusebius szerint a felépítés a háború következménye lett volna. Kétségtelen azonban, hogy az építkezést már megkezdték, mikor a forradalom kirobbant. Az, amit Eusebius és Justin ker. egyházatyák állítanak, hogy B. kényszerítette a keresztényeket a circumcisióra és más ehhez hasonló állítás mind hamis; ebben az időben már a kereszténység és zsidóság közötti különbözőség teljes mértékben kialakult, éppen azért, mert Pál óta a kereszténység Róma mellett és a zsidók ellen foglalt állást már a Templom rombolásakor is. Ez alkalommal még a szamaritánusok se tagadták meg a zsidóságot s részt vettek a nemzeti és vallási küzdelemben, melyhez egész Keletről nagy számban jöttek zsidó férfiak. Az első sikerek igen nagyok voltak, ötven erődítést és kb. 1000 helységet és hadállást tudtak a zsidók visszafoglalni (Dio Cassius 119. 14) s jóllehet a zsidó seregek nem haladtak túl határán, Róma P. Marcellust Szíriából Palesztinába vezényeltette, ahol a felkelők legfontosabb erődítése Bethar volt Jeruzsálem szomszédságában. Ekkor Hadrián kora legkiválóbb katonáját, Julius Severust Britanniából Palesztinába vezényelte s mellé adta még csapatostól Lollius Urbinust, Germania kormányzóját, ami világosan mutatja B. küzdelmének óriási horderejét. Csupán 52 csata után tudták a római seregek Bethart elfoglalni. Ez alkalommal elesett B. is. Dio Cassius szerint 580,000 zsidó veszett el, nem számítva az éhen és betegen elpusztultakat, de a rómaiak veresége is igen jelentékeny volt. Hadriánnak oly nagy érdemül tudták be a zsidók legyőzését, hogy másodszor is császárrá választotta a szenátus, J. Severus pedig az «ornamenta triumphalia»-t kapta meg. A küzdelem, mely 3. zsidó háború néven ismeretes, három és fél évig tartott. Hadrián a zsidókat ki akarta irtani és rengeteget adatott el rabszolgának, sokat Egyiptomba telepített vagy a korinthoszi csatorna ásására rendelt, úgyszintén Hispánia belsejébe. R. Akiba is ekkor halt mártír-halált tíz társával együtt. A császári ediktum megtiltotta a zsidóknak, hogy Jeruzsálem falait átlépjék, hasonlóan a circumcisiót, a szombat ünneplését s imaszerek használatát is eltiltották. Ezért nevezik e kort «az üldözések korának». L. R. Akiba, Zeloták. Irodalom. Krausz Sámuel tanulmánya a Jewish Encycl.-ban; Graetz és Jost i. művei, továbbá Schürer, Gesch. d. jüd. Volkes L. ; J. Derembourg, Essai sur l'Histoire et Géographie de la Palestine (1867) ; u. a. Quelques notes sur la guerre de Bar Kozeba (1878); Mommsen, Römische Geschichte V.; Schlatter, Die Tage Trajans u. Hadrians (Gütersloh 1897); The Samaritan Book of Joshua (Leyden 1848); Gregorovius, Der Kaiser Hadrian (1884): Neubauer, Mediaeval Jewish Chronicles L.; Renan, L'Église Chrétienne (2. kiad.).""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 390 .cimszó a lexikon 88 . oldalán van.