10351.htm CIMSZO: Ballagi SZEMELYNEV Ballagi Mór SZOCIKK: """B.
Mór*, református teológus és nyelvész, szül. Inócon (Zemplén vm.) 1815 márc.
18., megh. Budapesten 1891. szept. 1. Szülei igen szegények voltak. A Talmud és
Biblia nyelvébe és szellemébe atyja vezette be, de már gyermekkorában
Nagyváradra és Pápára került a jesivákra, majd nevelőnek ment Moórra és
Surányba s ekkor kezdett a görög, latin és az élő nyelvekkel foglalkozni.
1837-ben Pestre jött, itt az egyetemen felsőbb matematikát hallgatott éveken át
és írogatni kezdett a Pester Tagblattba, ahonnan a közönség előnyösen ismerte
meg nevét (akkor még Bloch) a magyar üggyel kapcsolatban. Minthogy diplomához
itthon vallása miatt nem juthatott, 1839. Párisba ment tanulmányait folytatni.
Távolléte alatt a diéta a zsidó emancipáció kérdésével is foglalkozott és éppen
keresztény körök B.-t tartották alkalmasnak arra, hogy zsidó körökben is
propagálja ezt az eszmét. E célból írta kimerítő röpiratát A zsidókról, ami
Eötvös József figyelmét annyira felkeltette, hogy őt hazatérésre szólította fel
és biztatta, hogy a teljes elmagyarosításukra és a magyar nyelvű vallásos
irodalom ápolására és fejlesztésére buzdítsa a zsidókat. B. haza is jött és
1840—41. megjelentette kitűnő és kommentárral ellátott Pentateuch-fordítását.
Már az első könyv megjelenésekor az új Magyar Tudományos Akadémia levelező
tagjául választotta. Amint befejezte említett művét, kiadta még u. a. évben a
Nyelvészeti nyomozásokat, amelyet gyors egymásutánban követtek: Ungarischer
Unterricht in der Kleinkinderschule (1841); Izráel könyörgései egész évre, I.
rész (1841); Első jósok: Joshua könyve magyar fordítással, kommentárral (1842);
Ausführliche theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache (1842).
Már ebben az időben Széchenyi István gróf támogatását megnyerte a felállítandó
magyar rabbiszeminárium ügyének, melyet ő a «Pesti Hírlap»-ban propagált.
Minthogy maga a zsidóság egy része idegenkedett ettől az eszmétől, a terv nem
valósulhatott meg és B. ismét külföldre ment, Tübingenbe, ahol Ewaldot és
Baurt, kora legkitűnőbb teológusait hallgatta, de botanikával is foglalkozott.
1843 máj. 11. Notzingen-ben áttért az evangélikus vallásra (később lett
református). Ettől kezdve itthon a protestantizmus ügyének buzgó harcosa lett
élete végéig. 1844-ben Szarvasra fogadott el meghívást az ottani líceumba s a
szabadságharc kitöréséig ott maradt. Ekkor Görgey titkára lett, majd a
hadügyminisztériumban kapott hasonló beosztást. A szabadságharc leveretése után