10253.htm       CIMSZO:        Áttérés                        SZOCIKK:     Áttérés (kitérés) a valláscserének az az aktusa, mikor valaki  önkéntes elhatározással öröklött vallását elveti és egy másik egyházközösségbe véteti fel magát. A hagyományos zsidó felfogás nem ismeri a zsidó közösségből való teljes kilépés fogalmát és az áttérés ténye nem szünteti meg a zsidósághoz való tartozást, mert ez nem függ az ember önkényes elhatározásától, hanem a születéstől, amely meghatározza a vallásközösségbe való természetes elhelyezkedést. Ez az alapelv olyan szigorú következetességgel érvényesül a zsidó vallástörvényben, hogy még a hitélet egész komplexumának, sőt magának Istennek a tagadása sem zárhat ki senkit sem a zsidó közösségből, jóllehet, hogy a teljes tagadást (kóf er bóhakol) és az atheizmust a legsúlyosabb bűnnek tekinti a rabbinikus felfogás. Achér-t a talmudi kor legnagyobb tagadóját, a nagyhírű rabbi Meir kortársát, a Talmud legintranzigensebb  szerzői is zsidónak tekintették (l. Aposztázia). E szerint a felfogás szerint még a zsidó nép elárulása sem szüntetheti meg a zsidósághoz való tartozást, amiről a Talmudban (Szanhedrin) ezt a döntést olvashatjuk: «af al pi sechótó, jiszróel hu», ha vétkezett is, zsidó ő és az is marad. A zsidó vallástörvény tehát nem adott lehetőséget a zsidó hitből való kitérésre és ennélfogva a kitérések módozatait és eljárásait sem szabályozta. Ebben az ősi felfogásban rejlik annak az oka, hogy a régebbi századokban csak elvétve fordult elő egy-egy önkéntes kikeresztelkedés a zsidóságban. A zsidó vallásból való kilépés lehetőségét csak a legújabb korban adta meg a törvényhozás, nem csak Magyarországon, de minden más államban is, ahol a zsidóságot egyenjogúsították. A keresztény egyház természetesen nem törődött a zsidó felfogással és régóta buzgólkodik a zsidók megtérítése körül, abban az elgondolásban, amely az egyház egyik legfontosabb feladatát a keresztény hit terjesztésében látja. A szisztematikus zsidótérítés 1230. kezdődött a katolikus egyházban, a Murciában élt Pauforti Rajmunddal, aki megalapította a zsidómisszió intézményét. Az evangélikus egyház csak a XVII. században kezdte meg intézményesen a zsidótérítést. Manapság mégis nem csak ott fordulnak elő tömegesebb áttérések, ahol nagyobb erővel dolgoznak a kereszténység érdekében a missziók, de mindenütt, ahol gazdasági és politikai befolyások alatt szorosabbra fűződött a zsidók és nem zsidók között a kultúrkapcsolat. Az általánosabb felvilágosodottság közömbösíti az öröklött hitbe forrt öntudatot és az egyenjogúsítottság is előnyösnek tünteti fel az uralkodó nép életformáihoz való alkalmazkodást. A vallástól való elidegenedés és a nem zsidó környezettel való bensőbb érintkezés, továbbá a liberális törvényhozás előmozdítja a vegyes házasságokat, amelyek aztán legtöbbször a zsidó vallástól való teljes elszakadáshoz vezetnek. Tömegjelenségként mindazonáltal csak a politikai reakciók idejében lép fel aki keresztelkedés és az ezeréves Magyarország dicsőségét hirdeti, hogy ilyen nyomást ritkán éreztek a zsidók. Az elmúlt századokban csak egyszer mutatkozott meg ilyen reakció, Nagy Lajos király alatt, aki hitbuzgóságában az egész akkori magyar zsidóság megkeresztelkedését követelte. De az akkori zsidók az áldozatkészségnek olyan erejével ragaszkodtak ősi hitükhöz, hogy inkább a kiűzetést vállalták, mint a hittagadást (l. Kiűzetés). A valláscsere tehát a legújabb időkig csak szórványosan bontotta meg a zsidó sorokat. (1890-től 1910-ig összesen 5046 zsidótért át a keresztény vallásra. Budapesten 1906. 225 férfi és 243 nő, összesen 468, 1907. pedig 107-tel több. További adatokat l. Magyarország c. alatt). De tömegesebb áldozatokat szedett a proletárdiktatúra és az utána következő ellenforradalom. Ezrekre rúg az ez időkben történt kitérések száma csak magában a fővárosban is, de pontos statisztikánk nincs még a hitehagyókról,részben azért, mert sok keresztény lelkész túlteszi magát a törvénynek azon az intézkedésén, amely meghagyja, hogy a lelkészek az áttérésekről egymást kölcsönösen értesítsék, részben pedig azért,mert a Pesti Izraelita Hitközség, amely a legtöbb kitérést könyvelheti el, nem publikálja a nála bejelentett áttéréseket, L. Aposztázia.                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 253 .cimszó a lexikon 68 . oldalán van.