10207.htm CIMSZO: Aranyszabály SZOCIKK: """Aranyszabály. Így nevezik azt az erkölcsi parancsot, amelyet Máté evangélista (7. 12.) ad Jézus szájába: «Ahogyan kívánjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek velük ti». Jakab evangélista (2. 8.) ezt «királyi törvény»-nek nevezi s az emberi morál alapkövét látják benne a későbbi korok. A keresztény teológusok egy része szerint Jézus ezzel túltette magát a zsidó törvényeken. Ez a megállapítás azonban teljesen tudománytalan s a források ismeretének hiányán alapul, mert Jézus valamennyi mondása s így a «hegyi beszéd» (l. o.) egész teljességében számos alkalommal jóval előbbi korban elhangzott a zsidóság prófétái és tanítói ajkán. Még az apokrif Tóbit könyvében is (15. vers): «És ami rosszul esik neked, azt ne tedd senki mással», mondja az agg atya fiának. Hillel, Izráel nagy tanítója (Jézus előtt 30 évvel) arra a kérésre, hogy egy mondatban foglalja össze Izráel tanítását, így válaszolt: «Ne tedd felebarátodnak azt, ami neked rosszul esik». Ezt a tételt Hillel a zsidó vallás alapjának tartotta. Szerinte minden más csak a tételhez fűzött magyarázat (Sabbat 31a.). A Biblia és Talmud számos helyén cáfolja azt a rosszhiszemű feltevést, hogy csupán zsidót értettek volna felebarát alatt (l. Felebaráti szeretet, Szeretet, Etika, Hillel). Hillel a «chaver» szót használta tanításában s ez a szó minden embertársat jelentett az akkori nyelvhasználatban. Semmiféle filológiai álokoskodás sem elegendő ahhoz, hogy csupán «honfitárs»-ra is csökkentse le a szó értelmét. Ellenben annál bizonyosabbnak látszik, hogy Hillel másik kifejezése, a «ha-berijósz», amelynek jelentése «valamennyi teremtmény», valóban minden élőlényre, emberre, állatra és növényre kiterjedő legmesszebbmenő szeretetet jelent. A zsidó felebaráti szeretet (l. o.) korán intézményesen gondoskodott az idegen fajú és vallású szűkölködők kötelező segítéséről (a vetés széle, jubileumi év stb.) (Toszefta Gittin 5. 4—5; Gittin 61a.). Az, hogy a kötelező és mindenkire egyformán kiterjesztett szeretet a zsidó vallás ősi erkölcs-parancsa, hagyománya és az egész emberiségnek hozott adománya, ma már egyetlen komoly tudóstól sem vitatott tény. L. Kereszténység és zsidóság viszonya; Etika; Szeretet. Irodalom. L. Lazarus, Zur Charakteristik der talmudischen Ethik; Hermann Cohen, Die Nächstenliebe im Talmud (Marburg, 1888); Jacob Bernays, Gesammelte Abhandlu'gen I. ; Taylor, Sayings of the Early Jewish Fathers(1897); D. Chwolson, Das letzte Passahmahl Christi (St. Petersburg, 1892); Güdemann, Neutestamentliche Studien (Monatsschrift, 1893). Lőw Lipót, Gesammelte Schriften I.; Bacher, Agada der Tannaiten I. . Felix Perles, Brossets Religion des Judentums (Berlin, 1903); Emil Hirsch, The Times and Teachings of Jesus (Chicago, 1904).""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 207 .cimszó a lexikon 60 . oldalán van.