10196.htm CIMSZO: Arad SZOCIKK: Arad, (Arad, R.) szab. kir. város. 70,000
lakossal, amelyből közel 7000 zsidó. Az A.-i zsidókra vonatkozó legrégibb
okmány, melyet a hitközség levéltárában őriz, egy 1717 máj. 1. kelt német
nyelvű védlevél, mellyel Cosa István báró altábornagy, Aradvár és a Marosvidék
parancsnoka az A.-i «első városban» lakó két zsidót Éliás Izsákot és Márkus
Mayert oltalmába fogadta. Minden bizonnyal ezek voltak az első zsidók, akik
letelepedtek A.-on, amit különben a védlevél záradéka is bizonyít, mely
szigorúan megtiltja Éliásnak és Márkusnak, hogy bármely ürügy alatt más zsidót
a városba hozzanak, vagy házukba fogadjanak. Elsőségük mellett bizonyít
különben az a körülmény is, hogy az A.-i zsidó temető legrégibb sírköve Éliás
Izsáké, aki 1754 júl. 5. halt meg. Cosa várparancsnok példáját követték Horvát
ezredes, Juzikovics főhadnagy és polgári állású urak is, akik szintén
befogadtak házukba zsidókat, úgy hogy az 1743-iki összeírásban már 6 zsidó
család szerepel. 1754-ben a családok száma 24-re szaporodik, 1785. pedig 41
zsidó családra vetnek ki türelemi adót. Kezdetben a zsidók az A.-i uradalom alá
tartoztak, amelynek 180 forint adót fizettek azért, mert az uradalom megvédte
őket a város polgárságának zaklatásával szemben. 1770-ig a zsidók kizárólag
pálinkafőzéssel foglalkoztak, de felhagytak vele, egyrészt, mert minden üst
után nagy adót vetett ki rájuk a város, másrészt azért, mert a konkurens
örményekkel állandó csetepatéik voltak. 1770-től kezdve mindinkább
kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoztak. Hogy a hitközség mikor alakult
meg, pontosan nem tudjuk. A legrégibb okmány, mely az «A.-i zsidó község»-ről
említést tesz, 1742. kelt. Ekkor már volt a hitközségnek imaháza, majd egy
Nahuma nevű asszony által 1759. ajándékozott telken templomot építtetett a
hitközség. A jelenlegi templomot 1828.
kezdték építeni. Akkor már 812 lelket számlált a hitközség és szűk lett
számukra a régi zsinagóga. Hirschl Mózes a «zsidó bíró« és Chorin Áron főrabbi
kezdeményezésére határozta el a hitközség az új templom építését, amelynek
alapkőletétele érdekes előzmények után történt. Alig kezdtek az építkezéshez, a
vármegye szétkergette a munkásokat, mert nem volt építési engedély. Mikor az
engedélyt megszerezték, akkor se folyhatott zavartalanul a munka. Amit nappal
építettek, azt az éjszaka folyamán ismeretlen egyének mindig lerombolták.
Hirschl Mózesnek ekkor bizarr ötlete
támadt. Felutazott Bécsbe Ferenc császárhoz és hitközsége nevében az épülő
templomot felajánlotta ajándékba a császárnak. A császár szokatlannak találta
ezt az ajándékot, de mikor Hirschl megmagyarázta, hogy miért ajánlotta fel,
elfogadta és a zsidó bírót rendjellel is kitüntette. A császár tulajdonát
képező templom építését ezután senki sem akadályozta meg s a templom 1834. el
is készült. A monumentális templom fennállásának százéves évfordulóját 1928
jún. 17. fényes külsőségek között ünnepelte meg a hitközség. A hitközség első
rabbija, az Orsz. Levéltár Acta Judaeor. 4 sz.-a szerint 1752. Joáchiin Izsák
volt. A hitközség levéltárában őrzött okmányok Jochanánt említik az első rabbi
gyanánt. Erről csak annyit tudunk, hogy az 1770-es években működött. Utóda
Bróda Lőb volt, akit 1784. rabbi Hirs Szemnitz követett a rabbiszékben.
1789-től 1844-ig a nagy tudású Chorin Áron volt a hitközség főrabbija, majd a
bölcsességéről híres Steinhardt Jakab következett, aki
báró Eötvös Józsefnek minden zsidó ügyben állandó tanácsadója volt. Ő
tartotta 1845 ápr. 18. az első magyar nyelvű prédikációt a templomban. Utóda
Rosenberg Sándor dr. volt, aki a vegyes házasságoknak a templomban való
kihirdetését propagálta, s emiatt heves harcok középpontjába került. Utóda a
jelenlegi főrabbi, a kiváló képességű Vágvölgyi Lajos dr. iskolát a XIX. század
első negyedében létesített a hitközség, de az iskola — főelemivé és reáltanodává
átalakítva — csak 1832. nyert nyilvánossági jogot. Kezdetben keresztény
tanítója és növendékei is voltak az iskolának, mely az állami reáliskola megnyitása után 5 osztályú fiú és 4 osztályú
leány elemi iskolává alakult át. Az iskolában 1832-től kezdve magyar nyelven
folyt a tanítás. A Chevra Kadisa alapítási éve ismeretlen. Minden esetre nagyon
régi lehet, mert a Chevra Kadisának a levéltárban található legrégibb
alapszabályzata 1750-ben kelt, de ez is
egy még régebbi alapszabályzatra hivatkozik. A Chevra Kadisa 1840. külön
kórházat létesített, melyet 1861. kibővítettek. Ez a kórház évente több száz
beteget ápolt és látott el ingyen gyógyszerrel. Ez a kórház jelenleg már nem
áll fenn, de helyette van egy ambulatórium, amelyet 1928. a hitközség és a
Chevra közösen alapított. A Chevra hatásköre alá tartozik az aggok háza, mely,
1918. létesült s Szabó Lipót gondnok vezetése alatt működik. Jelentős
intézménye a hitközségnek az 1873. létesített fiúárvaház, mely jelenleg Kemény
Miska elemi iskolai igazgató vezetése alatt áll. A fiúárvaház alapját néhai
Deutsch Ignác (a hatvani Deutsch család őse) vetette mg 15,000 forintos
alapítványával. Az alapító fia hatvani Deutsch Bernát és neje, szül. Weisz Róza
8000 forintos és többen kisebb adományokkal járultak hozzá az árvaház
létesítéséhez, mely új épületével és modern berendezésével egyike volt a
legelső ilyen intézeteknek. 1926. Fischer Erzsébet nagyobb alapítványából
leányárvaház is létesült, mely Székely Salamonné gondnoksága alatt áll. Az
1865. alakult olvasó egylet és az
1860-as években létesült Palesztinai zsidókat gyámolító egyesület már régebben megszűnt. Ellenben
nagyon eredményesen működik a jótékonysági egylet (alak. 1830), amelynek Hegyi
Albert az elnöke. Hasonló tevékenységet fejt ki, a nőegylet, mely Antal
Zsigmondné elnöklete alatt áll és évek óta népkonyhát is tart fenn. Főleg a
szegény szülőnőket támogatja a Gemilusz Cheszed egyesület, melynek Keppich
Zsigmond az elnöke. Végül Vágvölgyi Lajos dr. vezetésével működik egy
kultúregylet, melynek tevékenysége irodalmi és művészesték rendezésére irányul.
A hitközség fejlődése különösen a múlt század második felében vett nagyobb
lendületet, úgy hogy lélekszámra nézve Budapest, Nagyvárad és Miskolc után a
régi Magyarország negyedik, nagy tekintélynek örvendő hitközsége lett. Az
egyetemes zsidógyűlés után az aradi
hitközség a kongresszushoz csatlakozott és a neologiának egyik zászlóvivője
lett. A hitközség területéről többen származtak el olyanok, akik kulturális téren
országos hírnévre tettek szert. Ezek: Vészi József a Pester Lloyd
főszerkesztője (l. o.), Kaufmann Izidor, a világhírű festő (l. o.), Guttmann
Jakab, a kiváló szobrász (l. o.). Chorin Ferenc (l. o.), Gál Gyula, a Nemzeti
Színház művésze (l. o.) és Reb Eisik Deutsch, a hatvani Deutschék ősapja és
vagyonuk megalapítója, aki 1858-tól 1865-ig az aradi hitközség elnöke volt. A
város kulturális és társadalmi életében
is többen játszanak vezető szerepet a hitközség tagjai közül. Így
mindenekelőtt Sárkány Ferenc dr. Arad város polgármestere, Weisz Károly
polgármester helyettes, Keller Izsó az államépítészeti hivatal főnöke, Lőwinger
Miksa dr. a megyei kórház igazgató főorvosa, Tisch Mór dr. városi tiszti
főorvos, Steinhardt Mór dr. tb. városi főügyész stb. Nagyobb arányú gazdasági
vállalkozást a Neumann Testvérek cég létesített, melynek jelenlegi vezetői Neumann Alfréd és Neumann Károly dr.
bárók. A cégnek szeszgyára, szeszfinomítója, gőzmalma és élesztőgyára van,
melyek több mint 300 munkást és 40 tisztviselőt foglalkoztatnak. A hitközségnek
gazdag, sok érdekes dokumentumot tartalmazó levéltára van. A hitközségben
számos zsidó tárgyú munka jelent meg. Így Chorin Áron könyvei: Iggeresz
Elaszaf, Jeled Zekunim, Blumenlese rabbinischer Weisheit. L. Skreinka:
Analitische Elementarlehre és Dogmen des Judentums, Steinhardt Jakab: Az
országos rabbiképző tanterve és Alkalmi szónoklatok. Rosenberg Sándor dr.:
Alkalmi szónoklatok és Zsidók és keresztények polgári házasságának megoldása a
templomban. Vágvölgyi Lajos dr.: R. Maimuni Mózes Commentarius in Tract. Sabbat
és Alkalmi szónoklatok. A hitközség történetével több munka is foglalkozik, így
Lakatos Ottó minorita házfőnök: Arad története c. három kötetes nagy munkája,
Márki Sándor: Arad monográfiája c. kétkötetes műve stb. A hitközség 3.222.500
leies évi költségvetéssel dolgozik, melyből kb. 2.000.000 leit fordít szociális
és filantropikus célokra. A hitközség több nagyobb alapítványt kezel, amelyek
közül kiemelkednek a Fischer Erzsébet-féle 5.198.520 leies leányárvaház
alapítvány, Neumann Adolf báró, Neumann Dániel báró, Hatvány Sándor báró,
Hatvány Deutsch Sándor, Spitzer Ignác, Haas Béla, Neumann Samu, Werner Miksa
dr. és Mairovitz Adolf dr. alapítványai. A hitközség anyakönyvi területéhez
Sólymos, Tok, Világos, Batucza, Tótvárad, Rosia Merisor, Soborsin, Trojas,
Paulis, Gyorok, Odvos, Illyó, Berzova,, Kuvin, Fakert, Petris, Szabadhely,
Ötvenes, Ménes, Maros-Szlatina, Gyulicza, Almás, Govosdia, Vinyesd, Kladova,
Korbest, Zimándköz, Milova, Új-Arad, Új-Bodrog, Németszentpéter, Zsigmondháza,
Zádorlak, Székesút, Szépfalu, Réthát, Glogovácz, Új-Tanát és Fiskut községek
tartoznak. A hitközség lélekszáma 12,000, a családok száma 3000, adót 1879-en
fizetnek. Foglalkozás szerint a hitközség tagjai többnyire kereskedők és
iparosok, de sokan működnek intellektuális pályákon is. A világháborúban a
hitközség nagyon sok tagja vett részt s közülük 67-en estek el. A hitközség mai
vezetősége: Vágvölgyi Lajos dr. főrabbi, Schütz Henrik dr. elnök, Deutsch Andor
alelnök, iltői Adler Andor, Keppich Jakab dr. és Szenes Henrik elöljárók, Vajda
József főjegyző és Reich Jenő jegyző.
Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A
lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a
www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu,
http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 196 .cimszó a lexikon
57 . oldalán van.