10179.htm CIMSZO: Anthropológia SZOCIKK: """Anthropológia, (embertan) az emberről szóló tanulságok összessége, az a tudomány tehát, amely az embert az összehasonlító bonctan és élettan törvényei szerint az állatvilággal való összefüggésében tárgyalja és az a legfőbb feladata, hogy az emberi test részeinek faji és egyéni bélyegeit vizsgálja. Kutatásaiban az embermérés (antropometria) és a koponyamérés eredményeire támaszkodik. Tekintetbe veszi még a bőr, a haj és a szem színét, úgyszintén a csontrendszert, az izmok és agy szerkezetét, a növés formáját és az öröklést. Az A. két részre oszlik. Az első rész a jelenkori, a második rész a történelem előtti (prehistóriai) embert kutatja. Az első csoportban ismét két alosztályt különböztetünk meg, még pedig a fizikai v. somatikus (anatómiai) A.-t és azt, amely a különböző embercsoportok származásának történetét tárgyalja. A somatikus A. az ember és a magasabb rendű állatok testi alkotásának közösségét, eltéréseit vizsgálja s állapítja meg és ezért leíró és összehasonlító anatómiának is hívjuk. A történeti A. a faji karakterisztikumokat kutatja, a különböző népcsoportoknak egymáshoz való viszonyát, s egymástól eltérő sajátosságait és elméleteket állít fel az emberi nem és az egyes fajok eredetéről. Az A. módszerei és törekvései épp oly kevéssé tendenciózusak, mint bármely más tudományágé, eddig feltárt eredményei mégis sok vitára adtak már alkalmat. Belőle ágazott ki az úgynevezett fajelmélet, amely egyoldalú támadásokra sajátította ki az A. megállapításait és ezzel inkább ártott, mint használt az alig kizsendült tudománynak, amely küzdelmes fejlődés után a XVIII. század frenológiája (az az eljárás, amelyet Gall honosított meg és az állatoknak és embereknek szellemi képességeit koponyájuk alakulatával veti össze) és a XIX. század craniometriája (koponyamérés) helyébe lépett. Minthogy azonban nem benne magában rejlenek azok az okok, amelyek kiváltják a kételkedést és a gyanakvást, a szkepszis, amely kíséri fejlődését, nehezen igazolhatja magát. A ma dívó fajelmélet kilengéseiért nem lehet felelőssé tenni az A.-t, bárha egészen nem is mentesítheti magát attól a szemrehányástól, hogy a klíma és táplálkozás hatása alatt, vagy más befolyások következtében kialakult emberformákból olyan következtetéseket von le, amelyeket csak a vérségi származásnak évezredeken át bizonyossá vált azonosságával, vagy különbözőségével igazolhatná a tudomány. A legújabb elmélet a szőke, sima hajat és a kék szemet tette meg a nemesebb emberfaj ismertető jeléül és a német fajvédelem az árják, főleg pedig a germánság javára aknázta ki ezt a teóriát, leginkább azért, hogy bebizonyítsa a sémita-fajok, különösen pedig a zsidók alacsony rendűségét. Lelkiismeretesebb kutatások és mérések azonban kimutatták, hogy a koponyaalkatból, a haj és szem színéből levont következtetések nem mindenben állják meg a tudományos kritikát, mert a hosszú, közép és kerek koponyaforma, a szőke, sima és a sötét, borzas haj, úgyszintén a kék és fekete szem a legtöbb kaukázusi népnél keverten is előfordul. Kiderült, hogy bajos alkalmazni ezt a teóriát a zsidóságra is, mert az északi és keleti zsidók jelentékeny része szőke és kékszemű. Még a lúdtalp sem bizonyult zsidó karakterisztikumnak, mert éppen a németországi fajvédők között 1927. megtartott mérések és vizsgálatok azzal az eredménnyel döbbentették meg az árja-rajongókat, hogy a lúdtalp a «tisztavérű» németek között majdnem gyakoribb, mint a zsidók között. Mindenesetre igaz, hogy azok a vonások, amelyek ma már mint faji vonások szerepelnek, nem rögződnek kimozdíthatatlanul ahhoz az embercsoporthoz, amelyet legfeltűnőbben jellemeznek. Már a Talmud is fölemlít vörös hajú zsidókat, amiből azt kell következtetni, hogy a sötét arcszín és a sötét haj nem megbízható bizonyíték a zsidó fajiság mellett. Döntően bizonyító ereje a koponyaalkatnak sem lehet, mert az egy országban élő zsidók között is éppen úgy láthatunk kerek és közép, mint hosszú koponyájukkal. (Az a tapasztalat pedig, hogy az askenáz zsidó koponyaalkata részben mesocephal, részben brachycephal, azaz közép, vagy rövid koponyája, a szefárd zsidó pedig hosszúkoponyájú, még kétségesebbé teszi a koponyaformára támaszkodó teóriát, mert e teória szerint az askenáz és a szefárd zsidó két külön fajhoz tartoznék és a kettő között csak az egyik lehetne zsidó fajú). Az imént említett kevertség jellemzi a magyar zsidóságot is. Az úgynevezett zsidó vonások felismerhetően azokban a zsidókban maradtak meg, amelyek Lengyelországból származtak ide és a lengyel nép típusát hozták magukkal. Mindebből nyilvánvaló, hogy az árjáskodó fajelmélet az A. félre ismeréséből keletkezett és önkényesen távolodott el szigorúan tudományos céljaitól. A fajelméletnél mindenesetre elfogadhatóbb az a feltevés, hogy a külső ember a miliő produktuma, részben a keveredésé is és sokszázados együttélés alatt az idegenszármazásúak színben és más külsőségekben az uralkodó népcsoport típusához alkalmazkodnak, az egészen hasonló életkörülmények asszimiláló hatása alatt. Néhol átütőbb, néhol gyöngébb erővel érvényesül a miliő hatása, de szerepe minden fejlődésben van. Az autochton francia zsidók csak kevéssel különböznek még a «fajtiszta» franciáktól, az olasz zsidók pedig jóformán már mindenben olyanok, mint a keresztény olaszok. Magyarország is azok közzé az országok közzé tartozik, ahol a zsidók testi fejlődésében a miliő átalakító hatása érvényesül. Az antiszemitizmus mindazonáltal a legújabb időkben itt is az A. félreértett megállapításaiból kovácsolt fegyvereket a magyar zsidók ellen, de nem nagy sikerrel, ami a magyar nép józansága mellett bizonyít. L. Asszimiláció. Irodalom. I know, Neue Beiträge z. A. d. Juden (1886) ; J. Bergel, Die Medizin d. Talmudisten (1885) ; Andree, Zur Volkskunde d. Juden (1881); Jacobs, Studies in Jewish Statistics (London 1891); Weissenberg, Die A. d. südrussischen Juden (1895); Ripley. The Races of Europe (1899)""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 179 .cimszó a lexikon 50 . oldalán van.