10178.htm       CIMSZO:        Antiszemitizmus ellen való küzdelem                            SZOCIKK:     """Antiszemitizmus ellen való küzdelem. Az antiszemitizmus leküzdésére irányuló mozgalom eszközei a társadalmi szervezkedés és az irodalom. Ennek is, annak is az a feladata, hogy a zsidók ellen irányuló ellenséges tendenciák ürügyeit, a babonás gyűlöletet és az elfogultságokat rendszeres felvilágosítással lefegyverezze. A társadalmi szervezkedés csak alig egy pár évtized óta küzd az emberségesebb belátásért, míg az ez irányú irodalom már az ókorban keletkezett. Első nyomait a prófétákban találjuk, akik az egyetemes emberiség gondolatáig tágították ki a héber nacionalizmust. Tudományos rendszerré azonban csak a kereszténység első századában erősödött az antiszemitizmus elhárítására irányuló küzdelem. A tudománynak és az irodalomnak azt a rendszerét, amely a zsidó vallás és a zsidó nép védelmére kialakult, apológiának (l. o.), művelőit pedig apologétáknak mondjuk. Az első apologéták ugyan még nem sokat törődtek az antiszemitizmus emberi vonatkozásaival és inkább csak a zsidó vallást akarták megvédelmezni az ellenséges megítélések ellen. Nem is ragaszkodtak szigorúan a tudományos tárgyilagossághoz és túláradó buzgalmukban más vallások rovására dicsőítették fel a zsidó vallást, úgy hogy írásaik csak kis mértékben enyhíthették a hitbeli önérzetükben megbántott nem zsidók gyűlöletét. Az idők során nemesebb formákat bontott az apológia és bárha teológiai természetét végképpen még ezután sem vetette le, céljának mégis egyre jobban felelt meg, mert már nem volt olyan mereven egyoldalú, mint régebben és több súlyt vetett a zsidó vallás etikájának, mint formalizmusának ismertetésére, amivel közvetve magára a zsidó népre szórt rágalmakat is megcáfolta és ilyenformán az antiszemitizmus ellen is küzdött. A Sibyllák írásaitól és a Bölcsesség könyvétől eltekintve a legrégibb vitairat az alexandriai Philóé (l. o.), de az ő írásai még túlságosan gnosztikusak és azonkívül az a hibájuk, hogy inkább a zsidó vallás felmagasztalására törekedtek, meg arra, hogy azt a görög filozófiával összeegyeztessék, mint arra, hogy a görög népet békítsék ki a zsidó néppel. Az ő írásait tehát nem számíthatjuk azok közzé az írások közzé, amelyek sikeresen küzdöttek az antiszemitizmus elhárításáért. Az első igazi védőiratot Josephus Flavius zsidó történetíró írta «Apion ellen» c. alatt nem sokkal azután, hogy a zsidó nép a rómaiakkal viselt háborújában állami függetlenségét elvesztette. Az ezután következő évszázadok irodalmából az apologéták emléke kikallódott, bárha bizonyos, hogy az antiszemitizmusnak ez időben elszenvedett sokféle fenyegetése között sokszor védhettek meg az üldözött és lenézett zsidó nép igazait a zsidó írók. A kilencedik századig nem is igen ismerünk zsidó apologétát. Ebből az időből csak egyet említ a történelem, a zsidó hitre tért Bodo papot, akinek 835. körül írt védőirata elveszett. A középkor apologétikus irodalmát Szaádja surai gáon nyitotta meg a szentíráshoz írt kommentárjával és Emunosz ve-deosz c. munkájával, amelyben a keresztény és mohamedán szentírás-magyarázókkal polemizál. Erőteljes védelmet írt a zsidók mellett Cuzari (a kozár) c. könyvében Juda Halévi költő és filozófus is (1080—1140;, de kizáróan apologétikus írásnak ez a könyv sem számít. A XII. sz.-tól kezdve egyre gyarapodik az apologétikus irodalom, de még négy évszázadon keresztül kivétel nélkül a zsidóságból kerülnek ki a művelői. Az  első nem zsidó apologéta a német Johann Reuchlin, aki a XVI. sz. elején lépett fel nagy hatással a zsidó vallás és a zsidó nép védelmében. Ez időtől kezdve már nem csak zsidókat, de kiváló nem zsidókat is lelkesít az antiszemitizmus ellen való küzdelem. Mégis jó háromszáz év telt el addig, amíg zsidók és nem zsidók belátták, hogy nem csak irodalmat kell teremteni, de társadalmi szervezeteket is a mindjobban elhatalmasodó antiszemitizmus elhárítására. Az első  organizáció Alliance Israelite Universelle (l. o.) név alatt Franciaországban alakult a XIX. sz. második felében. Fiókintézményeinek tekinthetők az Anglo Jewish Associations és a bécsi Israelitische Allianz. Ezek az organizációk főleg a kultúrában visszamaradt országokra terjesztették ki működésüket, mégpedig úgy, hogy nemcsak a zsidók elnyomatása ellen küzdöttek és nem csak a zsidók politikai egyenjogúsítására igyekeztek rábírni a reakciós kormányokat, de kultúrintézmények létesítésével a zsidóság művelődését is előmozdították, abban a felfogásban, hogy a megértés leghatásosabb eszköze a közös kultúra. Magyarországon nem gyökeresedtek meg ezek a szervezetek, csak esetről-esetre kerestek kapcsolatot a magyar zsidósággal és a magyar kormányhatalommal, ami annak tulajdonítható, hogy a magyar nép között nem nőhetett meg rendszerré az antiszemitizmus és évszázadok múltak el, amíg a tiszaeszlári vérvádhoz hasonló eset szervesebb védekezésre kényszerítette a magyar zsidóságot. De a magyar zsidók mentalitása sem kedvezett az idegen szervezetek térhódításának, mert jogaik kiküzdését és megvédését az ország belső ügyének tekintették és sosem tűrték, hogy idegen beavatkozás a magyar nép szuverenitásán az ő érdekükben csorbát ejthessen. A magyar nép iránt való bizalmának kell tulajdonítani azt az érdekes jelenséget is, hogy amíg a nyugati államokban, különösen Német- és Franciaországban hatalmas irodalom szolgálja már az antiszemitizmus elhárítására irányuló zsidó és nem zsidó törekvéseket, addig Magyarországon az irodalomnak ez az ága csak gyéren virágzott. Nem csak, hogy a nyugati államok apologétikus irodalmának méreteit elérő irodalma nincs még a magyar zsidóságnak, de még olyan sem, amely merőben felvilágosító munkát végezzen. Mindezt kisebb nagyobb eredménnyel és nem is mindig szerencsés formák között a felekezeti lapok végzik. Összegezésül tehát megállapíthatjuk, hogy a  magyar-zsidó irodalom csak kis mértékben vette fel a küzdelmet az antiszemitizmus ellen és az erre való társadalmi szervezkedés  is hiányzik Magyarországon. Az ellenforradalmat követő nyugtalanságok között a Pesti Izr. Hitközség felállított ugyan védőirodát, de ennek a munkája is főleg az adatok összegyűjtésére irányult és a konszolidáció első éveiben már meg is szűnt. L. Apológia."""                        Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 178 .cimszó a lexikon 49 . oldalán van.