10176.htm CIMSZO: Antiszemitizmus SZOCIKK: """Ezeket az izgalmakat főleg az országos antiszemita párt körlevelei okozták, mert ezekben szerepeltek az antiszemita párt követelései, mint a zsidók politikai, gazdasági és társadalmi hatalmának letörése, nemzeti agrárpolitika, ipartörvény revízió, a régi zsidó eskü visszaállítása, a zsidók kizárása az italmérésből. Továbbá, hogy zsidóvallású ne lehessen köztisztviselő, pénzintézeti v. biztosítási hivatalnok, ne vehessen és ne bérelhessen földet, házat, malmot, ne lehessen orvos, gyógyszerész, ügyvéd, mérnök, sőt pék, fűszeres és gabonakereskedő sem. A legerőteljesebben hirdeti a zsidók teljes bojkottálását. Az izgalmakat fokozta, hogy Istóczyt s Nendtwich Károly egyetemi tanárt izgató cikkeikért az esküdtszék fölmentette. Hiába szólaltak fel a parlamentben Mezei Ernő és mások, hiába írt nagyszerű röpiratot Acsády Ignác, a kiváló történetíró, az izgatás, amelyben ekkor Zimándy vezetett, annyira fokozódott, hogy Tisza Kálmán kénytelen volt kijelenteni, hogy aki ilyen eszméket terjeszt, annak a józan ész ítéletétől félni kell. Haynald kalocsai érsek pásztorlevelének és Kossuth turini szózatának végre sikerült a közhangulatot lecsendesíteni, amihez nagyban hozzájárult a jó termés, mely a gazdálkodó rétegek jólétét jelentősen fellendítette. A békebeli A.-nak a kulminációs pontja Magyarországon valóban az 1884-i esztendő volt. A következő tíz év alatt teljesen kimúlt az egész antiszemita párt és vele együtt a politikai A. is. Hivatalosan a recepció (l. o.) évében, 1894. bukott meg a magyarországi A., mely most már csak néha-néha jelentkezett a Rohling-féle talmudhamisítás nyomán készült fércmunkákban. Ez az idő egybeesik a szociáldemokrácia szervezkedésével és ennek ellensúlyozására külföldön megalakulnak a keresztényszocialista pártok. Magyarországon is megalakult 1895 jan. 28. gróf Zichy János vezetésével a Néppárt. A Néppárt megközelítőleg sem volt oly hangos és türelmetlen, mint az antiszemita párt és hivatalos orgánuma az Alkotmány európai hangnemben írott orgánuma volt a mértéket tartó A.-nak. Az antiszemita korszak hírhedt irodalmi termékeiből Zimándy Ignác röpiratain kívül felemlítjük: Ébresztő Hangok c. folyóiratát; Hiteles zsidó Káté, 1884; Antiszemita Káté a magyar nép számára, 1894 (németül és szlovákul is): A megrögzött Dimonides delíriuma; Szózat a néphez ; A leleplezett népámító liberalizmus, 1896; Légből kapott hazugságok; A modern új pogány; Kazár-szabadkőműves, ál liberális írástudóknak megszívlelésül, 1900. Ónody Géza munkái: Tisza-Eszlár a múltban és jelenben; A zsidókról általában : Zsidó mysteriumok; A tiszaeszlári eset (németül is). A világháború kitöréséig csak Egan Lajosnak: A zsidók Magyarországon c. 1910. megjelent könyve váltott ki nagyobb izgalmat. Ebben a könyvben a külföldi fércművek hazugságait írta meg óvatos formában (mindenütt hangsúlyozva, tisztelet a kivételnek). A háború alatt a szociológus Ágoston Péter könyve a Zsidók útja, 1917, indított nagyobb vitát. Az A. csak a világháborút követő forradalmak után lángolt fel újult erővel, ez azonban ismét új korszakát jelenti a magyarországi A. történetének. g) Az A. a világháború után és napjainkban. A világháborút követő forradalmak után, mikor az ellenforradalom 1919 végén győzedelmeskedett, a reakció velejárójaként előtérbe nyomult az antiszemita mozgalom. Noha az ellenforradalom (l. o.) előkészítésében és diadalra jutásában a zsidó polgárságnak is része volt, az események törvényszerű bekövetkezése folytán, a nagy gazdasági és politikai összeomlás nyomán mégis a zsidóság ellen fordult a közhangulat. Azt, hogy a zsidó polgárság is segítette az ellenforradalmat, nem könyvelte el érdemül a politikai közvélemény az egész zsidóság védelmére, de hogy a zsidó proletariátus részt vett a forradalmakban és hogy a proletár diktatúra vezetői közt zsidók is voltak, azt az egész zsidóság bűnéül rótták fel. Az antiszemita érvelés azonban nem állt meg a legutolsó eseményeknél, mélyebb távolságokban igyekezett kikeresni a zsidó bűnöket és a világháború nagy katasztrófájáért, a központi hatalmak összeomlásáért is a zsidóságot tette felelőssé. Az azóta eltelt rövid történelmi távlat is már megmutatta a végzetes katasztrófák igazi okait és a nagy és káros mulasztásokat és tévedéseket, amelyek a hadsereget felbomlasztották, nem zsidók követték el. A zsidók még ott véreztek a lövészárokban, amikor a történelem már megpecsételte a világháború sorsát a főhadiszállásokon. Az 1919-es idők azonban a maguk nyugtalanságával nem adhatták meg a tömegeknek a történelmi tisztánlátás nyugalmát, különösen pedig akkor nem, amikor az ellenforradalmi tömegek élén szenvedélytől és gyűlölettől elvakult vezetők állottak. 1919 szept.-ben megkezdődtek a zsidóüldözések és a zsidóság annál kevésbé találhatott védelmet, mert az A.-t minden vonalon intézményesítették. A megalakult Ébredő Magyarok Egyesülete járt elől az izgatásokkal és az A. hangneme és uszításai a XV. század hírhedt kasztíliai pogromrendezőinek eszközeire emlékeztettek. A magyar A. ekkori kifejlődését erősen befolyásolták az orosz ellenforradalmi akciók, amelyeknek véres zsidó pogromhírei mindenfelé eljutottak. A felelőtlen elemek utcai atrocitásai (l. Atrocitás), a különítmények szereplései, aztán Siófok, Tab, Izsák, Orgovány mind véres és gyászos emlékei a világháború utáni zsidóhajszáknak. A zsidókat a közhivatalokból elbocsájtották és az A. főleg a nemzetgyűlési választások, a Huszár, Simonyi és Teleky kormányok alatt érte el tetőpontját. A zsidóság sérelmeinek védelmére alakult először az Országos Segélyező Bizottság, aztán Vázsonyi Vilmossal, Székely Ferenccel és Mezei Mórral a Magyar Zsidó Központi Szövetség, majd pedig Polnay Jenővel a Magyar Zsidó Országos Szövetség. A sajtóban az A. szócsöve a Szózat, a Nép ős az Új Nemzedék c. napilapok és a Magyar Kultúra c. folyóirat voltak. Ezek közül már csupán a két utóbbi létezik, viszont antiszemita orgánumnak tekinthető a legitimista Magyarság és a keresztény Nemzeti Újság, Írásmodorukban azonban nem térnek el az európai újságírás hangnemétől. Az A. parlamenti történetéhez súlyosan és jellegzetesen hozzátartozik a Numerus Clausus, (l. o.) a zsidók tanszabadságának korlátozása. A rosszemlékű idők A.-ának ez a legbántóbb csökevénye, ami visszamaradt. A jogrend, a jogbiztonság már esztendők óta visszatért, a konszolidáció helyreállt és az 1928-as esztendő, az országgyűlés megnyitásának esztendeje már csak az A. politikai és társadalmi harcaiban mutatkozik. A parlamentben egyedül a Fajvédőpárt kifejezetten antiszemita párt, a kormánypárt, az ú. n. egységes párt már igyekszik leplezni a antiszemita elfogultságát és egy zsidó képviselőt be is vitt a parlamentbe az országgyűlési választásoknál. A kormány lapjai, a félhivatalos sajtóorgánumok pedig teljesen mellőzik az antiszemita tendenciát. Az A. legmodernebb formája a fajbiológiai alapon álló A. Ennek a teóriának a sok jelentéktelen agitátoron kívül két szellemes, de teljesen megcáfolt teoretikusa a jelen században a németté vált H. St. Chamberlain és Adolf Bartels, nálunk pedig Méhely Lajos egyet. zoológia tanár, gyakorlati támogatói a fajvédő pártok egész Közép-Európában és így Magyarországon is. Ezek azonban nem csupán a zsidóságot, de a katolikus pártokat is szembeállva találják magukkal. Az utóbbiak álláspontját a német katolikus «Staats Lexikon» rögzíti le és bár elismeri a zsidóság és kereszténység különállását, de a faji gyűlöletet és általában az A.-t feltétlenül elítéli, mint olyan jelenséget, amely a katolicizmussal nem egyeztethető össze. — A korszak antiszemita irodalmából: Dánér Béla, A magyarországi zsidókérdés megoldása (1919); Kmoskó Mibály, Zsidó-keresztény; Persián Ádám, Mi lesz a zsidókkal?; Kovács A.: A zsidóság térfoglalása Magyarországon (1922); Barcsay A. és Huszár K. könyvei, A szabadkőművesség ellen és Haller István könyve, A numerus claususról (1920). """ Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 176 .cimszó a lexikon 40 . oldalán van.