10175.htm       CIMSZO:        Antiszemitizmus                                   SZOCIKK:     """f) A modern A. szervezkedése. A modern magyar A.  kifejlődésére a német antiszemita áramlat volt legnagyobb hatással, mint ahogy a középkori zsidógyűlölet is német hatás nyomán honosodott meg Magyarországon. A liberalizmus térhódításának következtében a hetvenes években az A. is modernizáltabb formákat öltött, hogy politikai téren megfelelő eszközökkel vethessen gátat a zsidók politikai és társadalmi érvényesülésének. Az ismét életre kapott zsidógyűlölet két nagyképességű német liberális politikus és képviselő Lasker és Bamberger miatt éleződött ki leginkább és Stöcker, porosz udvari lelkész 1878. megalapította az antiszemita pártot. Az A. szót általában 1880. kezdték használni ennek nyomán Németországban. Ez az antiszemita párt később különböző elnevezések alatt szerepelt. Antiszemita párt alakult 1889. Borúmban is. A magyar A. a porosz alldeutsch-antiszemita mozgalommal egyidejűleg terelődött parlamenti térre. Az 1868-i törvényhozás már sejtetni engedte, hogy a vallásszabadság, polgári házasság és anyakönyv ügye még sok harcot fog felidézni. Az A. újabb kirobbanásának valódi oka azonban a közép és kisbirtokosok elszegényedése volt és azt használták ki a maguk céljaira a mozgalom megindítói. A tényleges mozgalom akkor kezdődött, amikor 1875 április 8-án Istóczy Győző, addig még ismeretlen képviselő, volt vasvári aljegyző, az iskolaalapok fölötti viták kapcsán azt kérdezte interpellációjában a belügyminisztertől, hogy szándékában van-e az országot elárasztó külföldi zsidók meghonosításának gátat vetni és a nem zsidó elemek részéről esetleg meginduló önvédelmi mozgalom útjába szándékozik-e akadályt gördíteni. Wenckheim belügyminiszter az interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy a kormány «igenis ellenséges állást foglalna el minden oly mozgalom irányában, amely e hazában létező egyházak és vallásfelekezetek, vagy az azokhoz tartozó polgárok közt a békés egyetértést s azok polgári jogainak kölcsönös tiszteletben tartását bármi részben megzavarná, vagy bármely irányban megzavarni igyekeznek.» 1878-ban, tehát ugyanakkor, amikor Stöcker megszervezte a mozgalmát, Istóczy ismét megmozdult. Július 12-én javaslatot terjesztett a képviselőház elé: a kormány kényszerítse Törökországot Palesztina feladására, hogy a magyar zsidóságot oda deportálhassák. Ezt a fantasztikus indítványt teljesen komolytalannak tartották és napirendre tértek fölötte, noha Istóczy agitációját csak nem szüntette be. 1880-ban létrehozta a Nemzsidók Szövetségét. Az izgatás olyan mértéket öltött az országban, hogy ugyanez év szept. 25. Miklós István orsz. gyül. képv. meginterpellálta Tisza István miniszterelnököt, aki azt a megnyugtató választ adta, hogy a kormány teljesíteni fogja kötelességét. Trefort Ágoston, a filoszemitának nem nevezhető kultuszminiszter két hónappal később, nov. 27. azt a kijelentést tette, hogy «a mi hazánk sohasem lehet olyan látványosságok színhelye, mint Németország». Trefort jóhiszemű kijelentését azonban az események megcáfolták. A német és szláv területről importált A.-t a felvidéki tót nemzetiségi, valamint a klerikális  pártok   rendületlenül szították. Mindamellett a színmagyar vidékekre egészen a tiszaeszlári vérvádig (l. o.) nem támadt visszhangja az izgatásoknak. Mikor Istóczy a zsidók ellen népgyűlést akart egybehívni, a rendőrség azt betiltotta, mire Istóczy interpellált, majd antiszemita folyóiratot alapított Tizenkét röpirat címen és ebbe írta izgató cikkeit. A tiszaeszlári vérvádra egy Solymossi Eszter nevű leány eltűnése adott alkalmat 1881 ápr. 1-én. Ónody ezt használta fel arra, hogy a zsidókat vádolja a keresztény vérnek a rituális szertartásoknál való felhasználásával, a rituális gyilkossággal. A közvéleménynek ez a megfertőzése és annak parlamenti visszahatása egyenes következménye volt annak a gyűlölködő munkának, amit Istóczy évek óta folytatott. Ez az izgatás azonban súlyos eredményeket hozott. Noha a bíróság felmentette a tiszaeszlári per vádlottjait, az izgatások következtében az ország több helyén lázadásokba tört ki a tömeghangulat. Ilyen zsidóellenes lázadások voltak 1882 szept. 28-án Pozsonyban, majd Sopronban, Budapesten, főleg pedig Zalaegerszegen 1883 aug. 23-án. Vas-, Somogy-, Sopron-, Zala-, Mosón- és Szabolcs megyében statáriumot kellett kihirdetni és az ítélet kihirdetés után Budapesten katonaságot kellett kivezényelni a fosztogató tömeg ellen. A fölizgatott egyetemi ifjúság a rektor előtt kinyilvánítja azt a nézetét, hogy az egyetemen túl sok a zsidó. A rektor, — dr. Berger, a hittudományi kar tanára — azonban szigorúan megdorgálja az ifjúságot s a tervezett gyűlést a belügyminiszter betiltja. Istóczy még 1882 febr. 18. javaslatot terjesztett a Ház elé, amelyben a zsidó emancipáció eltörlését sürgeti. Ugyanez év áprilisában és júniusában újabb támadásokat intézett a zsidóság ellen s ez utóbbi alkalommal Wahrman Mór (l. o.) képviselővel összeverekedett. A lázongások idején, 1883 jan. 10. újabb javaslatot terjesztett be a képviselőház elé a zsidó emancipáció felfüggesztéséért, de mindössze néhány szavazatot kapott, mert még a reakciós politikusok is ellene voltak. A tiszaeszlári per kedvező visszahatása alatt 1883 októberében megalapította az antiszemita pártot porosz mintára. Mikor a parlamentben egy ízben interpellált s Rohling könyvéből idézett, megjósolta, hogy az antiszemita párt megerősödve fog kikerülni a választásból. A pártnak tagjai voltak rajta kívül: Ónódy, Simonyi és Széli képviselők. A párt programja főként gazdasági téren igyekezett megnyirbálni a zsidó jogokat. Az 1884-i választásoknál 17 antiszemita képviselő került a parlamentbe, köztük Verhovay Gyula földbirtokos, lapszerkesztő, aki eleinte, mint a Függetlenség c. liberális lap szerkesztője szerepelt és csak azután tért át az antiszemita politikára. Politikai pályafutásának egy sikkasztási vád vetett véget, amely alól ugyan felmentették, de a politikától mégis visszavonulni kényszerült. Az antiszemita mozgalom vezetői közt szerepel Zimándy Ignác, törökbálinti plébános, országgyűlési képviselő is. Tisza Kálmán, aki Istóczyék szereplését kezdettől fogva rossz szemmel nézte, gondoskodott róla, hogy az 1884. szept. 29-én összeülő parlamentet Ferencz József magyar király trónbeszédben hívja föl, hogy szüntessék meg a fajok, felekezetek és osztályok között súrlódásra vezető izgalmakat."""                        Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 175 .cimszó a lexikon 40 . oldalán van.