10174.htm       CIMSZO:        Antiszemitizmus                                   SZOCIKK:     """I. Lipót, aki Kollonics esztergomi érsekkel egyetértve katolicizálni akarta az országot, a zsidókat kiűzte a királyi városokból, a bányavárosok kerületében csak hét mértföldnyi távolságra telepedhettek le, ipart nem űzhettek és csak kiskereskedéssel, pálinkafőzéssel és pénzüzleteikkel foglalkozhattak. Kollonics azt szerette volna elérni, hogy a zsidók megszorítottságuk miatt önként távozzanak az országból, de ez a várakozása hiábavaló volt, mert a zsidók a földesúri birtokokon telepedtek meg. A jognélküliségnek és megtűrtségnek élénk kifejezését adja az az adónem, amit Mária Terézia honosított meg. 1744. türelmi adót (l. o.) vetettek ki a zsidóságra, de fenntartották azért a megszégyenítő zsidó személyi vámot is, mert a pénzügyi politika fő célja az volt, hogy a kincstár kárpótolja magát ama veszteségért, amit a zsidóknak a királyi városokból való eltávolítása okozott, mint a Budáról való kiűzetésük (l. Buda). Adótartozásért pedig ezentúl is tömlöcbe vetették a zsidó család tagjait. A gazdasági életben pedig egy cél irányította a lépéseket: kiszorítani a zsidót a kereskedelmi és ipari versenyből. Kassán 1840-ig nem lakott zsidó, csak Rozgonyból látogatták a vásárokat, de a kassai kereskedők még ezt is sokallták és 1765. a város büntetést szabott ki arra, aki zsidótól vásárol. A céhek berendezettsége, amely a katolicizmus érdekeit szolgálta, már ezzel lehetetlenné tette, hogy oda zsidó bekerüljön, bár meg kell állapítani, hogy nem csupán a zsidók, de a magyarok is megszenvedték azt a német szellemet, amely a céhek tevékenységét áthatotta. Az érdekharc valósággal a magyarság üldözésére vitte a céheket és történelmi tény, hogy Kassán, mikor 1826. egy magyar fűszerüzletet akart nyitni, kérését azzal utasították el, «hogyha mind a hét millió magyar idejönne, úgy hét millió koldus lenne itt». Kassa, Debrecen, Pozsony, Győr és Pest kereskedelmi testületei még a házalás és vásározás lehetőségeitől is igyekeztek megfosztani a különböző nemzetiségeket, akik közé besorozták a zsidókat is. Ezek 1761. Mária Teréziától kérték a kicsinyben való árusítási engedélyek bevonását, a pesti polgári kereskedelmi testület pedig 1796. ismét felségfolyamodványban kérte a házalók kitiltását. A kérvényt vivő küldöttség 1500 pozsonyi mérő zabot akart felajánlani a királynak hadisegély gyanánt, hogy kérésük inkább meghallgatásra találjon, de utóbb úgy látták, hogy az időpont nem alkalmas a kihallgatásra és így a zabajánlatot sem tették meg. II. József alatt jelentékeny javulás állott be a zsidóság helyzetében (l. Egyenjogúsító törekvések.) és ha a teljes polgárjogokat nem is szerezhették meg, sérelmeket nem szenvedtek. Halála előtt a testben és lélekben megtört uralkodó nem tudott ellenállni az ország alkotmányos követeléseinek és a jobbágyság s a toleranciára vonatkozó rendeletein kívül, visszavonta összes intézkedéseit. A városok úgy vélték, hogy feléledtek régi szabadalmaik és 1790. a császár halála után, a II. József védelme alatt letelepült zsidókat kiutasították. A helytartóság védelmébe vette a zsidókat, Pest vissza is vonta határozatát, de a házalás tilalmát továbbra is fenntartotta. Nagyszombatban is sikerült a határozat végrehajtásának időpontját kitolni. A zsidók jogaik biztosítására az országgyűléshez és Lipót császár és királyhoz fordultak, mire az 1790—91. országgyűlés meghozta a De Judaeis című törvényt (l. o.), amely visszaállította a II. József alatt fennállott helyzetet. Ez a törvény egészen       1840-ig szabályozta a zsidók helyzetét. Az elkövetkező évtizedek alatt a zsidók mellett kedvező hangulat bontakozott ki, úgyhogy az 1825-i országgyűlés után már ennek az ellenhatása is mutatkozott. Az 1829. Medárd vásárra egybehívott kereskedőtestületek memorandumban foglalták össze panaszaikat, így a zsidóság rohamos szaporodását és kérik a házalás megszorítását, valamint a birtokszerzési tilalom kimondását. Mivel az emlékirat benyújtásához szükséges 3000 forintot nem tudták behajtani a testületeken, az egész mozgalom abbamaradt. A zsidók polgárjogainak végleges rendezése még egyre       késett, pedig a párisi júniusi forradalom már éreztette itt is a hatását. A zsidók egyen jogosítási ügyét egészen meglepő szempontok gátolták. Az 1840. országgyűlésen az emancipációnak különben őszinte és lelkes hívei is bizonyos óvintézkedéseket sürgettek és pedig a galíciai zsidók beözönlése ellen. Kölcsey Ferenc Szatmár megye elárasztása fölött méltatlankodott, osztotta nézetét Széchenyi István, sőt Dessewffy Aurél is, bár csatlakozott Eötvös emancipációs javaslatához. Azt kívánta azonban, hogy hozzanak bevándorlási törvényt, mert «elárasztja az országot a koldus zsidók sokasága, ami sem a magyarságnak, sem a honi zsidóságnak nem érdeke.» Kossuth, aki ugyan «máramarosi söpredék zsidótömegről» beszélt, melynek «bűneitől úgy sem tudjuk megóvni az országot», a bevándorlott, s hazai zsidók közti különbség kiküszöbölését kívánta. Noha a radikális ellenzék nem akart junktimot, mégis attól tartva, hogy az egész javaslatot elejtik, az alsó tábla belenyugodott az udvar és a főrendek akaratába és megszavazta a korlátozott jogokat       tartalmazó törvényjavaslatot (l. Jogkiterjesztés). Erre az 1840:XXIX. t.-c.-re zsugorította össze a már-már elért polgárjogait a zsidóságnak a megátalkodott elfogultság. Mindamellett nem egyedül a Karokon és Rendeken múlt, hogy a zsidók       már 1S40. nem kaptát meg a teljes polgárjogot.       Ez a XXIX. t.-c. a kereskedőtestületek érdekeit       szolgálta, azzal, hogy a teljes polgári egyenjogúság hiányával a zsidók versenyképessége nem juthatott igazi formájához a kereskedelmi életben. A zsidóság polgárosulási korszaka mégis megkezdődött és teljesen kibontakozott az emancipáció (l. o.) idején, ez azonban az A.-nak új és modernebb eszközeit váltotta ki, amelyre a példát most is a nyugat, szolgáltatta, akárcsak a középkorban a zsidóüldözések idején. (V. ö, Venetianer Lajos, «A magyar zsidóság történetei»."""                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 174 .cimszó a lexikon 40 . oldalán van.