10174.htm CIMSZO: Antiszemitizmus SZOCIKK: """I. Lipót, aki Kollonics esztergomi érsekkel
egyetértve katolicizálni akarta az országot, a zsidókat kiűzte a királyi
városokból, a bányavárosok kerületében csak hét mértföldnyi távolságra
telepedhettek le, ipart nem űzhettek és csak kiskereskedéssel, pálinkafőzéssel
és pénzüzleteikkel foglalkozhattak. Kollonics azt szerette volna elérni, hogy a
zsidók megszorítottságuk miatt önként távozzanak az országból, de ez a
várakozása hiábavaló volt, mert a zsidók a földesúri birtokokon telepedtek meg.
A jognélküliségnek és megtűrtségnek élénk kifejezését adja az az adónem, amit
Mária Terézia honosított meg. 1744. türelmi adót (l. o.) vetettek ki a
zsidóságra, de fenntartották azért a megszégyenítő zsidó személyi vámot is,
mert a pénzügyi politika fő célja az volt, hogy a kincstár kárpótolja magát ama
veszteségért, amit a zsidóknak a királyi városokból való eltávolítása okozott,
mint a Budáról való kiűzetésük (l. Buda). Adótartozásért pedig ezentúl is
tömlöcbe vetették a zsidó család tagjait. A gazdasági életben pedig egy cél
irányította a lépéseket: kiszorítani a zsidót a kereskedelmi és ipari
versenyből. Kassán 1840-ig nem lakott zsidó, csak Rozgonyból látogatták a
vásárokat, de a kassai kereskedők még ezt is sokallták és 1765. a város büntetést
szabott ki arra, aki zsidótól vásárol. A céhek berendezettsége, amely a
katolicizmus érdekeit szolgálta, már ezzel lehetetlenné tette, hogy oda zsidó
bekerüljön, bár meg kell állapítani, hogy nem csupán a zsidók, de a magyarok is
megszenvedték azt a német szellemet, amely a céhek tevékenységét áthatotta. Az
érdekharc valósággal a magyarság üldözésére vitte a céheket és történelmi tény,
hogy Kassán, mikor 1826. egy magyar fűszerüzletet akart nyitni, kérését azzal
utasították el, «hogyha mind a hét millió magyar idejönne, úgy hét millió
koldus lenne itt». Kassa, Debrecen, Pozsony, Győr és Pest kereskedelmi
testületei még a házalás és vásározás lehetőségeitől is igyekeztek megfosztani
a különböző nemzetiségeket, akik közé besorozták a zsidókat is. Ezek 1761.
Mária Teréziától kérték a kicsinyben való árusítási engedélyek bevonását, a
pesti polgári kereskedelmi testület pedig 1796. ismét felségfolyamodványban
kérte a házalók kitiltását. A kérvényt vivő küldöttség 1500 pozsonyi mérő zabot
akart felajánlani a királynak hadisegély gyanánt, hogy kérésük inkább
meghallgatásra találjon, de utóbb úgy látták, hogy az időpont nem alkalmas a
kihallgatásra és így a zabajánlatot sem tették meg. II. József alatt
jelentékeny javulás állott be a zsidóság helyzetében (l. Egyenjogúsító
törekvések.) és ha a teljes polgárjogokat nem is szerezhették meg, sérelmeket
nem szenvedtek. Halála előtt a testben és lélekben megtört uralkodó nem tudott
ellenállni az ország alkotmányos követeléseinek és a jobbágyság s a toleranciára
vonatkozó rendeletein kívül, visszavonta összes intézkedéseit. A városok úgy
vélték, hogy feléledtek régi szabadalmaik és 1790. a császár halála
után, a II. József védelme alatt letelepült zsidókat kiutasították. A
helytartóság védelmébe vette a zsidókat, Pest vissza is vonta határozatát, de a
házalás tilalmát továbbra is fenntartotta. Nagyszombatban is sikerült a
határozat végrehajtásának időpontját kitolni. A zsidók jogaik biztosítására az
országgyűléshez és Lipót császár és királyhoz fordultak, mire az 1790—91.
országgyűlés meghozta a De Judaeis című törvényt (l. o.), amely visszaállította
a II. József alatt fennállott helyzetet. Ez a törvény egészen 1840-ig szabályozta a zsidók helyzetét.
Az elkövetkező évtizedek alatt a zsidók mellett kedvező hangulat bontakozott
ki, úgyhogy az 1825-i országgyűlés után már ennek az ellenhatása is
mutatkozott. Az 1829. Medárd vásárra egybehívott kereskedőtestületek
memorandumban foglalták össze panaszaikat, így a zsidóság rohamos szaporodását
és kérik a házalás megszorítását, valamint a birtokszerzési tilalom kimondását.
Mivel az emlékirat benyújtásához szükséges 3000 forintot nem tudták behajtani a
testületeken, az egész mozgalom abbamaradt. A zsidók polgárjogainak végleges
rendezése még egyre késett, pedig a
párisi júniusi forradalom már éreztette itt is a hatását. A zsidók egyen
jogosítási ügyét egészen meglepő szempontok gátolták. Az 1840. országgyűlésen
az emancipációnak különben őszinte és lelkes hívei is bizonyos óvintézkedéseket
sürgettek és pedig a galíciai zsidók beözönlése ellen. Kölcsey Ferenc Szatmár
megye elárasztása fölött méltatlankodott, osztotta nézetét Széchenyi István,
sőt Dessewffy Aurél is, bár csatlakozott Eötvös emancipációs javaslatához. Azt
kívánta azonban, hogy hozzanak bevándorlási törvényt, mert «elárasztja az
országot a koldus zsidók sokasága, ami sem a magyarságnak, sem a honi
zsidóságnak nem érdeke.» Kossuth, aki ugyan «máramarosi söpredék zsidótömegről»
beszélt, melynek «bűneitől úgy sem tudjuk megóvni az országot», a bevándorlott,
s hazai zsidók közti különbség kiküszöbölését kívánta. Noha a radikális
ellenzék nem akart junktimot, mégis attól tartva, hogy az egész javaslatot
elejtik, az alsó tábla belenyugodott az udvar és a főrendek akaratába és
megszavazta a korlátozott jogokat tartalmazó törvényjavaslatot (l.
Jogkiterjesztés). Erre az 1840:XXIX. t.-c.-re zsugorította össze a már-már
elért polgárjogait a zsidóságnak a megátalkodott elfogultság. Mindamellett nem
egyedül a Karokon és Rendeken múlt, hogy a zsidók már 1S40. nem kaptát meg a teljes
polgárjogot. Ez a XXIX. t.-c. a
kereskedőtestületek érdekeit
szolgálta, azzal, hogy a teljes polgári egyenjogúság hiányával a zsidók
versenyképessége nem juthatott igazi formájához a kereskedelmi életben. A
zsidóság polgárosulási korszaka mégis megkezdődött és teljesen kibontakozott az
emancipáció (l. o.) idején, ez azonban az A.-nak új és modernebb eszközeit
váltotta ki, amelyre a példát most is a nyugat, szolgáltatta, akárcsak a
középkorban a zsidóüldözések idején. (V. ö, Venetianer Lajos, «A magyar
zsidóság történetei»."""
Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A
lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a
www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu,
http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 174 .cimszó a lexikon
40 . oldalán van.