10173.htm CIMSZO: Antiszemitizmus SZOCIKK: """(3. A polgárosulás korszakáig). 1526 aug. 29. volt a mohácsi gyásznap és az ezután keletkezett zavaros idők nem kímélték meg a zsidókat sem. Sopron az udvarnál azt a tanácsot kapta, hogy űzze ki a zsidókat és pénzüket, ezüstjüket tartsa vissza. A város erre kizavarta a zsidókat, ezután a polgárok behatoltak házaikba, az adósok lajstromát és a zálogokat elhordták és jószágaikat elhajtották. Mária királynő megengedte, hogy a város a zsidók házait eladja, de azok értékét egy éven belül juttassa el a zsidókhoz. A súlyos gazdasági bajok és a nagy veszteségek miatt forrongó tömeghangulat jó levezetőjének ígérkezett a zsidóellenes akció; a zsidókat tették felelőssé a nagy és végzetes hibákért és csak a történelem igazolta, hogy nem a zsidóknak kellett volna fülelni a közhivatalok lezüllesztéséért, a kincstári jövedelmek sikkasztásáért és a hadiszolgálat mulasztásaiért. A törökökkel való cimborálás is vádként súlyosodott a zsidóságra, pedig a törökök Pécsett lemészárolták a zsidókat és a török előrenyomulás pusztító útjából a zsidók is elmenekültek a főurakkal és a polgárokkal együtt. Október 9-én Mária királyné elrendelte, hogy Pozsony ne engedje vissza többé az elmenekült, hűtlen zsidókat, akik veszedelemben cserben hagyták a várost. E zsidóellenes megnyilatkozás mögött a királyválasztás titkos propagandája húzódott meg, mert Ferdinánd hívei azzal akarták megnyerni a maguk számára a közhangulatot, hogy megszabadították a városi polgárságot gazdasági életük számottevő konkurenciájától, a zsidóságtól és olcsón juttatták őket a zsidók visszamaradt ingó és ingatlan vagyonához. Ferdinánd nem szentesítette a kiűzetési törvényt, de helyette Mária királyné adott engedélyt Pozsonynak és Nagyszombatnak a zsidók kiűzésére. Nov. 9. vonult ki a zsidóság Pozsonyból. Zsinagógájukból szárazmalom lett, majd később beépítették Orsolya-kolostorba. Két hónappal az országos katasztrófa után, 1526 nov. 9. a székesfehérvári országgyűlés törvényileg elrendelte a zsidók kiűzetését az országból. (l. Kiűzetés). Az országgyűlés határozatát azonban János király nem erősítette meg. A megfertőzött közhangulat rettenetes következménye volt a bazini vérvád (l. o.) 1529., amikor a bazini gróf máglyahalálra juttatta az ottani zsidókat. A közbiztonság az országban a leggyatrább volt, az országutakat minden rangú és rendű portyázó fosztogatók veszélyeztették, akiktől rengeteget szenvedtek az utazó zsidók. A bécsi gazdaságpolitika igen mostohán bánt a magyarországi kereskedelemmel, ami természetesen a zsidókat sújtotta legelsősorban, úgy hogy ezek szívesebben költöztek át a török hódoltsági területekre, ahol nagyobb volt a személyi és vagyonbiztonság és védelemre talált a kereskedelem. I. Ferdinánd nem vette tekintetbe ezeket a körülményeket és azt hitte, hogy az ország megszilárdítását a zsidók szorongattatása segíti elő. A budai zsidók házait, épp úgy, mint János király, ő is elajándékozta híveinek. 1534 szept. 10. pedig a zsidókat örökre kizárta Sopronból annak ellenére, hogy még 1529 máj. 28. ő maga rendelte el és tétette közhírré örökös tartományaiban, hogy a zsidók régi privilégiumai épségben maradjanak és bántódásuk ne essék. 1536-ban vérvádat koholtak a Pozsonyban lakó zsidók ellen, de csak 1539. mutatkozott ennek veszedelme, amelynek következtében többeket máglyára vetettek. Ugyanez év februárjában pedig Nagyszombatból űzte ki Ferdinánd a zsidókat, de ennek fejében a város kárpótlást tartozott fizetni a kincstárnak. 1586 szept. 2. is végzetes eseményeket hozott a budai zsidóságra. Mikor a császári csapatok visszafoglalták Budát a törököktől, Károly herceg engedélyt adott a rablásra. A zsidók gyanútlanul templomukban imádkoztak, itt törték rájuk az ajtót és felkoncolták őket. A 6000 fogoly között, akik a katonák kezére jutottak, rengeteg zsidó férfi, nő és gyermek volt. Ezeket is potom áron adták el. Az egész város a zsidók házaival együtt a tűz martaléka lett. Schulhof Izsák, aki az ostromot a várban átélte, egy héber munkában számol be ez eseményekről. (V. ö. Kaufmnnn D., «Die Erstürmung Ofens»; Kohn S., «Héber kútfők»). Rendeletet adott ki, 1551., hogy minden zsidó sárga gyűrűs foltot tartozik viselni a ruháján. Ez a kényszer jelentős visszaesést mutatott a zsidók jogállapotában, mert már 1520. országszerte nem viselték ezeket a megkülönböztető jeleket; kötelező viseletük alól II. Lajos felmentette őket. I. Ferdinánd utódja Rudolf már súlyos adóterheket rótt a zsidókra, 1578. kétszeres házadót vetett ki rájuk és mivel nem katonáskodhattak. 1596. elrendelte a katonaadó fizetését. II. és III. Ferdinánd rendeletei a harmincadok és vámok bérleteitől igyekeztek megfosztani a zsidókat, III. Ferdinánd e törekvésében odáig ment, hogy intézkedésének indokolásaképpen 1647. a teljes jognélküliség bélyegét nyomta a zsidóságra. Kimondta, hogy «az ország jogainak nem részesei». (l. Jogfosztottság.) 1659-ben I. Lipót, de még 1715. III. Károly is a zsidók gazdasági letörését tartotta szem előtt. I. Lipót pedig, aki a teljes jognélküliség korszakát hozta a zsidóságra, oly módon siettette a zsidók eltávolítását a vámoktól, hogy kimondta: «amíg a zsidókat minden vámoktól el nem mozdítják, addig az olyan helyen senki sem tartozik vámot fizetni».""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 173 .cimszó a lexikon 40 . oldalán van.