10171.htm CIMSZO: Antiszemitizmus SZOCIKK: """(2. A vegyesházi királyok alatt a mohácsi vészig). 1301-ben III. Endre elhalálozásával kihalt az Árpádok férfiága. Ez a Magyarország történelmében korszakot alkotó esemény a magyar zsidók sorsát egyelőre nem befolyásolta. Vagy hat évtizedig még háborítatlanul éltek, mialatt a külföldi zsidóság a legborzalmasabb időket élte át. 1335. XII. Bence pápa szentszéki parancsot adott, hogy a pozsonyi ciszterciták szomszédságában lévő zsinagógát rombolják le, (l. Templomrombolás) a parancs végrehajtásáról azonban nem maradt fenn történelmi bizonyíték. Az akkori magyar viszonyokat tekintve, ilyen parancs aligha volt keresztülvihető. Nagy Lajos uralkodása borít sötét emléket a zsidók történelmére, mert a nagy király, akinek igazságszeretetét és lovagiasságát annyian magasztalták, csak a középkor szelleme szerint juttatta kifejezésre ezeket az erényeket. A zsidóknak csak megpróbáltatások sorozata jutott osztályrészül. Mert hitüket megtagadni nem akarták, Nagy Lajos az országból való kiűzetésüket rendelte el (l. Kiűzetés). 1360—1364-ig tartott a száműzetés és ez is csak azért ilyen rövid ideig, mert az ország a zsidókat, akik a pénz forgalom közvetítői voltak, nehezen nélkülözhette. A kiűzetés nagy anyagi veszteségeket okozott a zsidóságnak, már csak azért is, mert ingatlanaikat, amelyeket elköltözésükig nem értékesíthettek, a kincstár lefoglalta. És ugyancsak semmisnek nyilváníttattak az egyévi határidő alatt be nem mutatott adóslevelek. A zsidók visszatérése után látjuk egészen határozott nyomait a városok zsidóellenes hangulatának. Minden város külön-külön alázta és szorította a zsidókat és ebben elől jártak a német lakosú városok, amelyek elsőnek honosították meg az akkori Németország türelmetlen korszellemét. A céhek is arra törekedtek, hogy a gazdasági életből is minél jobban kiszorítsák a számottevő zsidó konkurenciát és befolyásukat odairányították a városoknál, hogy azok külföldi mintára megszorító helyi zsidó törvényeket bocsátottak ki. A megszégyenítő és megalázó törvények korszaka volt ez és a zsidó jelek és zsidóöltözetek (l. Zsidójel; Zsidóöltözet) köteles viselete is erre az időszakra esik. Csak 1620 táján szüntették meg a megbélyegző öltözet viseletének kényszerét. Külön vámot szedtek a zsidóktól és Sopronban 1377. egy közút «zsidó vám» nevet viselt. Külön zsidó adót (l. o.) róttak ki rájuk, a vallási szertartásokhoz szükséges bor után adót vetettek ki, ennek fizetését azonban 1371 körül Pozsonyban megtagadták. Legjellemzőbb volt az 1376 körül Pozsonyban kiadott zsidótörvény (l. Zsidótörvények), amely az eddigi joggyakorlattól eltérően újabb megszorításokat állapított meg a zsidók rovására. Rosszemlékű az ú. n. Zsidókönyv (l. o.), amelybe a keresztény és zsidó közt kötött pénzüzleteket vezették be. A városok zsidóellenes hangulata azonban az 1421. befejezett német Budai Törvénykönyvben (l. o.) mutatkozik meg leginkább. Ez a törvénykönyv is előírta a zsidó öltözetet és a hírhedt sárga foltot, (l. o.) aminek viseletére a zsidókkal együtt a kéjnőket is kötelezték. A városok zsidógyűlölete különféle formákban jutott kifejezésre és némely városi hatóság valósággal hivatalból megbélyegezte a zsidókat. A pozsonyi zsidóságnak a XV. században történt hivatalos összeírását egybefoglaló összeíró-ív «A gonosz zsidók lajstroma» (l. o.) címet viselte. A zsidók személyi biztonságának veszélyeztetése is napirenden volt ezekben az időkben, főleg pészach ünnep idején. Az idők során a kovásztalan kenyér ünnepén való zsidóháborgatásból fejlődtek ki a veszedelmes vérvádak (l. o.), amelyek az ünnepi rituáléból igyekeztek zsidóellenes vádat koholni. — Gazdasági vonatkozásokban különféle megkárosító intézkedések mellett valósággal törvényesen intézményesítették az ú. n. «levélölést», (l. o.) azt a királyi jogot, amely a zsidók követeléseit, illetve adósleveleit érvénytelenítette. Mivel a zsidók főleg pénzügyletekkel foglalkoztak már ebben az időben, az ilyen intézkedések a legsúlyosabb anyagi veszteségek viselésére kényszerítették őket. Hasonló királyi önkény volt az is, mikor 1392. Zsigmond király felmentette a pozsonyi polgárokat a zsidóktól felvett kölcsönök visszafizetésére. Az ilyen törvénytelenségek untalan megismétlődtek, mint Albert uralkodása alatt Nagyszombatban, ahol a város valamennyi polgárának elengedte a kamatok visszafizetését a zsidó hitelezők rovására. V. László uralkodásának idején vált megint súlyossá a zsidók helyzete. A városok ismét kíméletlen adókat vetettek ki rájuk, főleg Pozsony városa nem ismert határt a telhetetlenségben és hogy a nagy adóösszegeket kicsikarhassa, többeket börtönbe vetett. V. László sem feledkezett meg a zsidókról, mikor 1453. év elején Pozsonyban járt, — a lakosságnak elengedte a zsidóknak járó kamatok visszafizetését. Mikor Kapisztrán János, a «zsidók ostora» (l. o.) a külföldi véres zsidóüldözések után a magyar történelem előterébe került, ez az idő veszedelmek nélkül múlott el a magyar zsidóság fölött, mert az ország népének mentalitása távol állott a bestialitástól és a zsidóellenes külföldi áramlat megtört a magyar nép karakterén. — Mátyás király uralkodása általában személyi biztonságot jelentett a zsidók számára, az igazságos hírében álló királynak a zsidókkal szemben megnyilvánult nem egy intézkedése azonban magán viselte a kor türelmetlen szellemét. 1475. a pozsonyi zsidóknak megtiltotta, hogy keresztényektől kölcsönzött összeg fedezetéül ingatlant zálogba vehessenek.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 171 .cimszó a lexikon 40 . oldalán van.