10170.htm CIMSZO: Antiszemitizmus SZOCIKK: ugyancsak megtiltja a zsidóknak a keresztény rabszolgák tartását. Kiterjeszkedik az eskü a zsidó-keresztény házasságokra, vagyoni elkobzást és örök rabszolgaságot szab ki büntetésül mindkét fél részére. — Noha az ország gazdasági bajain és a nép nyomorán mindez nem javított, a zsidók mégis korlátok közé kerültek, amelyeket az egyház állított fel számukra. A zsidók rabszolgatartásának megtiltása itt semmiképpen sem humanisztikus célt szolgált, hanem egyedül zsidókat megszorító intézkedést, mert pl. 1288. az esztergomi érsek még vámot szedett a rabszolga kereskedőtől és a rabszolgavásár is tovább tartott. Az 1279-i budai zsinat (l. o.) a keresztényeknek és a zsidóknak egy födél alatt való együttlakásukat tiltja el, valamint azt, hogy keresztény zsidóval barátságosan érintkezzék. Azonkívül a zsidókra kötelezően előírja a vörös folt viselését a ruházatukon és kimondja, hogy közhivatalt most sem bízhatnak rájuk. Jellemző a középkor viszonyaira, hogy IV. Bélának 1231. kiadott zsidótörvénye, (l. Béla (IV.) zsidótörvénye), amely a zsidók szabadságjogainak biztosítására szolgált, oly rövid idő alatt hatálytalanná vált, hogy a budai zsinat már ismét megszorításokat írhatott elő. Igaz, az egyház egy pillanatig sem nyugodott bele a zsidók változott helyzetébe, mert már 1262. IV. Orbán pápa levélben tiltakozott IV. Bélánál a zsidók szabadságjogai ellen és a zsidókat így aposztrofálta: «kiket saját vétkük örök szolgaságra kárhoztatott». A budai zsinat eredményeképp a zsidók és keresztények egymással való viszonya olyan feszültté lett és a zsidók társadalmi helyzete annyira leromlott, mint ismét csak száz évvel később, ugyancsak külföldről jövő befolyás következtében. Ez idő alatt azonban a feszültség lassan felengedett, mert a budai zsinat határozatai nem jutottak érvényre és a magyar nép barátságos hajlamát még nem rontotta meg a gyűlölködés. E korszakból csak egy kegyetlen esemény emléke maradt fenn, 1250-80 körül Pozsonyban elégették rabbi Jonáthot és társait. Meg kell azonban állapítanunk, hogy míg a XIV. század első felében egész Európában a legkegyetlenebb zsidóüldözések folytak, Magyarországon a zsidók nyugalomban éltek. 1301-ig Magyarország az Árpád-házból való királyok uralma alatt állott. Uralkodásukat a zsidókra nézve az a törekvés jellemzi, hogy jogviszonyaikat törvény által szabályozzák. Szt. László uralkodásának végére esik az első keresztes hadjárat megindulása. A keresztes hadjáratok külön véres lapjait alkotják Európa zsidósága történelmének. Az első keresztes hadak rendje László halála következtében 1095. felbomlott és útjában mindenütt pusztított. Kálmán király verte szét a zsidómészárló hordákat. A második keresztes hadjárat II. Endre uralkodásának idejére esik (1205— 1235). Ez a sikertelen vállalkozás súlyos következményekkel járt az országra nézve és ezért ugyancsak a zsidóságot okolták. 1274-ben újabb keresztes háborút hirdettek és X. Gergely pápa a kereszteseket abban a kiváltságban kívánta részesíteni, hogy fölmentessenek a zsidó hitelezőknek járó kamatok fizetése alól. Felhívása azonban eredmény nélkül hangzott el, mert az akkori magyar jogfelfogás még nem tekintette közprédának a zsidók vagyonát. A keresztes hadaktól pedig összehasonlíthatatlanul sem szenvedtek a magyar zsidók annyit, mint külföldi hittestvéreik, akiket ezerszámra kardélre hánytak a keresztes vitézek. (V. ö. Kohn S., «A zsidók története Magyarországon))), Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 170 .cimszó a lexikon 40 . oldalán van.