10169.htm CIMSZO: Antiszemitizmus SZOCIKK: """c) Az A. célja és harcmodora. Körülhatároltan az A. célja a zsidók társadalmi és politikai egyenjogúságának megszüntetése. Az 1800-ig tartó elkülönítés és jogfosztottság után, mikor a zsidók a polgári társadalomban elfoglalták a maguk helyét, programszerűséget vett fel a zsidóellenes mozgalom és a mindenfelé alakuló különböző antiszemita pártok programja összeegyeztethető a következőkben: keresztény államot, illetve keresztény közigazgatást, iskolát és igazságszolgáltatást; a zsidók eltiltását az állami és közhivatalokból; a jogegyenlőség felfüggesztését a zsidókra nézve és reájuk külön jog (zsidójog) megállapítását, a zsidó bevándorlások eltiltását követelik. Találhatunk ennél még messzebbmenő programokat is, amelyek a zsidók vagyonának elkobzását célozzák s amelyek gazdasági téren is meg akarják akadályozni a zsidók fejlődését. Néhány elvakult antiszemita programcsináló a zsidók agyonveretését is javasolja. (Carl Paatsch, Ahlwardt és az osztrák Schneider, antiszemita képviselő.) — Időről-időre minden országban föltűnnek az antiszemitáknak már számtalanszor megcáfolt rágalmai és koholmányai. Ezek között legismertebbek: 1. Az «Alliance Israelite» (l. o.) zsidó világuralmat készít elő. Ezt a rémlátást az 1860. Párisban alakult s világszerte ismert jótékonysága intézmény megalapítójának, Crémieux-nek meghamisított beszédére alapítják. 2. A zsidók űzik a leánykereskedelmet. 3. Nem akarnak részt venni az ország védelmében. 4. Nem végeznek államalkotó munkát. 5. Elkerülik az ipari és földművelő munkát. 6. Uzsorát űznek. 7. Rituális gyilkosságokat követnek el. 8. Kizsákmányolói a munkás osztálynak. 9. Felforgatók és forradalmárok. Az államrendre nézve veszélyesek. Az A. fegyverei közé tartozik még a Sulchan Áruch (l. o.) és a Talmud (l. o.) egyes helyeinek meghamisítása, vagy téves fordítása, továbbá az a valótlan állítás, hogy a zsidóságnak egy Kahal című (l. o.) titkos, keresztényellenes könyve van. d)A kereszténység az A. ellen. Nyilvánvaló, hogy az A. ellentétben áll a keresztényi szeretet erkölcsével s a szeretet helyett gyűlöletet hirdet. Ezért maguk a keresztény teológusok is tiltakoznak az A. ellen. 1890-ben egy Londonban tartott meetingen Manning bíbornok-érsek felemelte tiltakozó szavát a pogromok ellen. Az ismert bécsi jezsuita páter, Viktor Kolb(1892)pedig az egyetem templomában tartott beszédében tiltakozott az A. ellen. Bűnnek bélyegezte az embertársunk ellen irányuló gyűlöletet, mert minden felebarátunkat szeretni kell és a zsidó, épen úgy, minta keresztény és minden más ember isten képmására teremtetett. Ahogy voltak pápák, mint V. Sixtus, III. Pál, IX. Pius, XIII. Leo, akik szót emeltek a zsidóságért, úgy az újabb kori antiszemiták ellen is gyakran a főpapság vette védelmébe a zsidókat. — Az A; ellen különben úgy Németországban (1890), mint Ausztriában (1891) védőegyesületek alakultak, amelyeknek tagjai főleg a felvilágosult keresztény tudósok és társadalmi előkelőségek soraiból kerültek ki. Így Ausztriában Metternich herceg és a hercegnő, Billroth tanár, Krafft Ebing, Uhl, a legfelsőbb törvényszék elnöke, Kronawetter politikus, báró Ebner-Eschenbach írónő, Nothnagel, a híres orvostanár stb. voltak tagjai az egyesületnek. e) Az A. magyarországi története. (l. Az Árpád házi királyok alatt). Magyarország első két századában még érintetlenül fennállottak a zsidók szabadságjogai, de a kereszténység végleges diadala után, Szt. László uralkodása alatt már jelentkezett a zsidóellenes törekvések legelső jele. A szabolcsi zsinat (l. o.) zsidókra vonatkozó végzéseket hozott. Megtiltotta a keresztény-zsidó vegyes-házasságokat, elrendelte a keresztény rabszolgáknak zsidókézből való felszabadítását és a zsidó számára is kötelezővé tette a vasárnapi munkaszünetet. Mindezek a rendeletek a kánoni jog befolyásaként jöttek létre és mégis túl az egyházi szempontokon a vegyes-házasság ellen való tilalomból a fajvédelmi törekvés, a vasárnapi munkaszünetből a gazdasági verseny korlátozásának szándéka tűnik ki. Zsidógyűlöletet ezek a rendelkezések még nem árultak el, a zsidók elnyomását sem kísérlik meg azzal a kérlelhetetlenséggel, amely később vált szokássá, mindössze a keresztényi buzgalom jellegét viselik magukon. 1092-ben még ez így volt. A szigorú anyagi szempontok Kálmán király rendeleteiben mutatkoznak meg. 1102-ben a püspöki városokba való beköltözésre kényszerítik a zsidó földművelőket és föld birtokosokat csak azért, hogy a dézsmát a püspökök könnyebben ellenőrizhessék. Kálmán későbbi zsidótörvénye (l. Kálmán zsidótörvénye) is csak a zsidók és keresztények közötti pénzkölcsönnel és kereskedelemmel foglalkozik és ugyancsak kiterjeszkedik a zsidók rabszolgatartásának kérdésére. Az esztergomi zsinat 1114 elején már lehetetlenné tette a zsidók számára a földművelést és rászorította őket az adás-vevésre és a kölcsönügyletekre. A II. Endre által 1222. kiadott aranybulla (l. o.) az állami hivatalok viselésétől fosztja meg a zsidókat és 1233. a beregi esküben (l. o.) erősíti meg a szentszéki követtel kötött ama szerződését, amely a zsidókat továbbra is eltiltja a közhivatalok viselésétől és megígéri, gondoskodni fog arról, hogy a zsidók megkülönböztető jelet viseljenek a ruhájukon.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 169 .cimszó a lexikon 40 . oldalán van.