10164.htm CIMSZO: Anticionizmus SZOCIKK: Anticionizmus alatt azon törekvéseket értjük, amelyek akár a zsidóságon belül, akár kívüle a cionizmus alapeszméje, vagy politikai megvalósulása ellen irányulnak. A zsidóságon, belül több részre tagolódik az A. Az asszimilánsok és a zsidó missziós gondolat hívei szerint a cionizmus megakadályozza a zsidóságot abban, hogy egy szabad, egyetemes, tisztán vallási közösséggé fejlődjék, másrészt pedig veszélyezteti a zsidóság állampolgári jogait, amelyeket az emancipáció óta éppen nemzeti reményeinek feladásával vívott ki. Az asszimilációs zsidóság szervezetei és sajtója minden országban ezért folytatnak éles harcot a cionizmus ellen (nálunk az Egyenlőség), bár az utóbbi időben enyhült a harc és a cionizmus politikai sikerei valamelyes közeledést teremtettek legalábbis gyakorlati területen. Az A. legfőbb támasza az ortodoxia egy része, amely a hagyományokat félti a cionizmustól s ha szívesen látja is a zsidóság visszatérését az Isten által megígért országba, de csak abban az esetben, ha ez a visszatérés nem politikai eszközökkel, hanem a Messiás útján következik be. Vannak azután csoportok, amelyek azért fordulnak a cionizmus ellen, mert meggyőződésük, hogy a zsidóság csupán a diaszpórában biztosíthatja további egzisztenciáját. Mások reakciós-romantikus nemzeti mozgalmat látnak a cionizmusban s ezért ítélik el. Leghevesebb ellenzői a cionizmusnak a zsidó kommunisták. Oroszországban a kommunista-párt zsidó szekciója rendszeres cionistaüldözést szervezett s már eddig is nagyon sok cionistát száműzetett Szibériába. A zsidóságon kívül mindenekelőtt az antiszemiták a cionizmus ellenségei. Sokáig kimondottan anticionista magatartást tanúsított a Vatikán is, amely saját palesztinai helyzetét látta veszélyeztetve a cionisták által. A pápa 1924 május 29. kiadott egy bullát, amelyben azt az óhaját fejezi ki, hogy a Palesztina-kérdést az összkereszténység érdekeinek figyelembevételével oldják meg. A cionista szervezet a maga részéről méltányolja a Vatikán törekvéseit, annál is inkább, mert tudja, hogy Palesztina mind a három monotheisztikus vallás számára szent ország, tehát a keresztények és a mohamedánok szent helyei mindig kívül fognak esni a zsidóság hatáskörén. A francia imperialisták egy része és a fasiszta Olaszország is ellenséges érzülettel viseltetnek az angol Palesztina-mandátum és a zsidó nemzeti otthon iránt, mert ezek terjeszkedési törekvéseiket a Földközi tengeren akadályozzák. A hivatalos Franciaország azonban szimpátiával viseltetik a cionizmus iránt, amit az a körülmény is igazol, hogy 1925. a köztársasági elnök védnöksége alatt megalakult a Comité Francé Palestine s ennek a cionista törekvéseket támogató bizottságnak a vezető francia politikusok Briand, Cambon, Painlevé, Herriot és Poincaré is a tagjai. Az angol közvélemény egy része is — a parlamentben és a sajtóban egyaránt — állást foglalt a cionizmussal szemben. Az utóbbi időben azonban ez az állásfoglalás vesztett erejéből és ma már a legnagyobb lapok (Times, Daily Telegraph, Manchester Guardian, Daily Chronicle stb.) kimondottan pártolják a cionizmust. A palesztinai arab lakosság körében agitátorok szítják az A.-t, akik a zsidó bevándorlással szemben a leghevesebb ellenállást szervezték meg. Az 1920-ban Damaszkuszban tartott arab kongresszus nyíltan hadat üzent a cionizmusnak és követelte Palesztinának és Szíriának egy arab államban való egyesítését. A palesztinai arabok és zsidók közötti ellenséges viszony évek folyamán megenyhült, ami a cionista szervezet politikájának tulajdonítható. Az arabok belátták, hogy a zsidó bevándorlás számukra úgy szociális, mint kulturális szempontból csak hasznos lehet, a jogaikat meg azért sem kell félteniük, mert Palesztina — a cionista szervezet vezetőinek számos nyilatkozata szerint — olyan nemzeti otthon lesz, amelyben mindkét nép, a zsidó és az arab teljesen egyenlő jogokat fog élvezni. Meg kell emlékeznünk még minden ország antiszemitáiról, akiknek A.-a abból a fantasztikus aggodalomból ered, hogy a zsidók világuralomra törekszenek s ennek a központjává Palesztinát akarják berendezni. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 164 .cimszó a lexikon 38 . oldalán van.