10154.htm       CIMSZO:        Amulett                                   SZOCIKK:     """Amulett. Fából, fémből, papírból készült varázseszköz, amely a babonás közhit szerint megvédi az embert a démonok és gonosz szellemek ellen, de betegségeket, elemi csapásokat s más veszedelmeket is elhárít. A fétisimádás valamilyen csökevénye ez, amely idegen hatások alatt a zsidóságban is elágyazta magát és sok helyen mindmáig elhomályosítja a józan istenlátást. A Talmud kaméának mondja az A.-et. Akik eltérnek a hagyományos írásmagyarázattól, a tefillint (imaszíjakat) is A.-nek tartják, amit ehhez hasonló egyiptomi szokások példájára a természetfölötti erők megengesztelésére használtak a zsidók (l. Tefillin). Ugyancsak A.-nek nézik az ajtófélfára szögezett mezuzát (pergament-tekercs, amelynek belső oldalán a «Séma Jiszraél» kezdetű hitvallomás, külső oldalán pedig a Saddáj istennév olvasható (l. Mezuza) és a cicisz-t (kék szín, kékszínű patyolat; [l. Cidákli és Arba kanfosz]) is. A nem zsidó népek babonás hiedelme már korán a zsidóságba is beszivárgott, főleg a démonoktól és gonosz szellemektől való félelem, amely állandó védekezésre ösztönözte a népfantáziát. A Talmud idejében már mély gyökereken táplálkozott a babona és az A. viselése aggasztóan elterjedt. Az akkori törvényhozók fölismerték benne az idegen pogány eredetet és féltették tőle a tiszta zsidó monoteizmust, azért mindent elkövettek, hogy a vallást a beléje került babonás elemektől megtisztítsák, de kevés sikerrel. A tudatlan és megmételyezett nép ragaszkodott babonáihoz s tovább hordta az A.-jeit, a beléjük vésett vagy a rájuk írt istennévvel, gyakran pogány istenségek, sőt olykor Jézus nevével is. De gyökereket is használtak a gonosz szellemek vagy betegségek elhárítására (Sabb. IV. 9.), elvétve füveket, amelyeknek a néphit varázserőt tulajdonított. Miután a babona leküzdése kilátástalannak bizonyult, a Talmud legalább a pogány nyomokat akarta kiküszöbölni a népszokásból és megengedte az A. viselését, de csak akkor, ha nem írtak pogány vonatkozásokat is a szövegébe. Tűrték az A.-et a gáonok korában is, sőt ebben az időben még a tudományos körök is azt vallották, hogy az Isten nevével vagy angyalnévvel ellátott A. valóban jó védőszerszám a démonok és betegségek ellen. A kabbalában már fontos szerepet játszik az A., de Maimonidesz minden babonát, tehát A. viselést is súlyosan elítélt (Morenebuchim 3. rész, 3. fejezet). Maimonidesz szelleme, amely átalakítóan hatott a zsidóságra, ezen a ponton nem tudott visszhangot kelteni. Még a spanyol-arab zsidókultúra ragyogó korszaka, a századokkal később bekövetkezett német és orosz felvilágosító mozgalom sem tisztította ki a babonát a zsidó néplélekből és a keleti zsidók, sőt Magyarország északkeleti chásszideus zsidósága még ma is használja az A.-et, ami kétségtelenül a középkori keresztény szellem erős befolyására vezethető vissza. Az A. szövege és formája nem mindig egyforma. Van olyan A., amelyen csak a Saddáj név olvasható, leggyakrabban ilyent használnak, akik láncra csatolva a meztelen testükön hordják. A kabbalisztikus A. felírása változatosabb és bonyolultabb. Némelyiken a «Saddaj kerá szotón» (Mindenható, hárítsd el a sátánt) felírás dominál, némelyiken még valami ige, amely boszorkányűzésre alkalmas. Legtöbbször a Bibliának ez a verse: «machaséfó ló techáju» (a boszorkányt élve meg ne hagyjátok). Van olyan, amely Istenhez való felemelkedésre int ezzel az idézettel : «da lifné mi attó óméd: lifnó melech malché hamelóchim, hakódos boruch hu» (vedd eszedbe, hogy ki előtt állsz. A Királyok Királya előtt állsz, dicsértessék az Ő szent neve). Gyakran az agla szót vésik az A.-be vagy írják rá, ha pergamenből való. Ez a szó az «attó gibor leolom adonój» (Örökké hatalmas vagy te, óh Uram) imavers kezdőbetűinek összevonása. Olykor látszólag egészen értelmetlen szót találunk az A.-en, mint amilyen az anani-zapta szó is, de ez semmi más, mint az «onéni cevóosz» (hallgass meg engem, Cebaot) korrumpált megrövidítése. A nemchásszideus zsidók régen leszoktak már az A. viseléséről, de a nyoma megmaradt abban a ma is dívó szokásban, hogy a betegágyas asszony ágya fölé, a falakra, az ajtókra, az ablakokra az újszülöttekre ólálkodó démonok és gonosz szellemek ellen való védekezésül kabbalisztikus táblácskákat aggatnak. Ezeknek a démonriasztó táblácskáknak felső középső részén az «eszó éni al hahórim: miajin jóvó ezri» (nézek a hegyek [magasságok] felé: honnan jön meg az én segítségem) kezdetű Zsoltár olvasható. Alatta ez áll: «Saddáj kerá szóton». Lent a tábla jobboldalán a pátriárkák és ősanyák nevét látjuk kúposán rajzolt vagy négyszögű mezőben, baloldalt pedig ugyanilyen keretben néhány kabbalisztikus ige küzd Lilith és a boszorkányok ellen. A konzervatívabb magyar zsidók is ragaszkodnak még a betegágyas asszonyoknak ehhez a babonás védelméhez, de a szokás ereje szemlátomást már hanyatlóban van. """                         Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 154 .cimszó a lexikon 35 . oldalán van.