10123.htm CIMSZO: Allegorikus bibliamagyarázat SZOCIKK: """Allegorikus bibliamagyarázat, olyan értelmezése a Szentírásnak, amely nem betű szerint fogja azt fel, hanem más (gör. állosz) értelmet tételez fel. A zsidó allegoristák részint a régi palesztinai szimbolikus magyarázókat, részint az alexandriai korból eredő misztikus filozófusokat követik. Mindkettőnek egy az eredete s ez abban áll, hogy egy kultúrnép ősi irodalmi termékét szentség jegyébe burkolja s tradícióval gondoskodik annak őrzéséről, de midőn az újabb és újabb korok túlhaladják azt, a féltve őrzött betűknek más értelmet kell tulajdonítani. Ily módon az allegorizmus a racionalizmus elődje. Amint a görögök filozofálni kezdtek, Homéroszt allegorizálták. A zsidók pedig, akik hatalmas lendületben fejlesztették vallási eszméiket s egyszersmind tradícióikhoz és betűikhez ragaszkodtak, az. A.-hoz folyamodtak s ezáltal későbbi nagyszerű irodalmuknak alapját vetették meg. Egyik legrégibb próféta, Hósea volt egyszersmind a legrégibb allegorista, akinek írásai megmaradtak. Ő Jákob küzdelmét az angyallal nem valóságnak, hanem imában való lelki küzdelemnek fogja fel. Az allegorizmus nagy érdeme, hogy már keletkezésénél fogva is az antropomorfizmus teljes kiirtását célozta s a mitológiát spiritualizálta. Az A. tulajdonképpeni megteremtője Alexandria görög-zsidósága volt a K. e. II. században, de a módszer is a palesztinai Midrasban gyökerezik. Ugyanez áll a zsidó apokrifák allegorizmusára is. Mindezek — így a «Salamon bölcsességei», de a Targum és Septuaginta is — etikai magyarázatot adnak valamennyi rituális és ceremoniális törvénynek. Legjelentékenyebb allegorista Philo volt, akinek a keresztény egyházatyákra s a kereszténység bibliamagyarázatára döntő hatása volt (l. Philo) s bármily különös is, a zsidóság ezen nagy fiának és védelmezőjének A.-a a legcsekélyebb hatással sem volt magára a zsidóságra, ami egyébként érthető, ha tudjuk, hogy Philo, bár jól beszélt és tudott héberül, mégis a Septuaginta szövegét használta s azt interpretálta, miáltal számos nem létező feltevést könnyű volt belemagyaráznia a Bibliába. (De Allegoriis Legum.) Palesztinában, ahol a tudomány a Pentateuch komoly szövegmagyarázatán alapult, a Halacha már R. Akiba előtt használja az A.-ot. Ismert volt erről R. Ismáel és R. Joszé, akiknek több másál-ja és allegóriája maradt meg (Mechilta, Mispatim 6., Gen. Rabba 20. 7). Jellemző, hogy R. Akiba, bár veszélyesnek tartotta a gnosztikusok és keresztények törvényallegorizálást, mégis nagyban élt vele s utána is több A. maradt fenn (Szifré Deut. 213; Szifra Kédosim 6. 90a; Jebámot 4a). A palesztinai tiszta zsidó allegorizmus kiváló példánya a Jubileumok könyve apokrifja, mely a palesztinai allegorizálók példájára a pre-mosaikus kort a kinyilatkoztatás utáni törvények szerint akarja magyarázni. Az A. legrégibb formája a «derus» (kifejtés), melyet már az első században archaikus formának tartottak s amely máig élő formája az igazi zsidó tanító-hitszónoklatnak (l. Derósó). Az első században már a Talmud tud «darsé resómósz»-ról (a. m. «jelek magyarázói», azaz szimbolisták) és «darsé hamórósz»-ról (a. m. «parabolák magyarázói») (Beráchot 24a). Ezeknek módszere allegorikus vagy szimbolikusan allegorikus, p. o.: «nem találtak vizet» (Exod. 15. 21), ez azt jelenti, hogy nem találták a Tórát. Az A.-ot csupán a héber nyelv segélyével lehet érteni, mert a bibliai nyelv tömörsége s egyes szavak többféle jelentése alkalmat ad a valóban szellemes magyarázatokra. Ilyen p. o. a «vajoréhú» szó magyarázata: «Isten Mózesnek egy fát mutatott» (Jesája 55. 1), ez azt jelenti szimbolikusan, hogy a törvényre (Tóra) tanította, mert az illető igemutatást és tanítást egyaránt jelent, a fa pedig «az élet fája» (Példab. 3.18.), vagyis a Tóra (Mechilla, Bésallach). A tannaiták (l. o.) aggadájában csupán kevés A. van, így Jochanan ben Zakkainak mindössze öt (Bába Kania 7.3). Ennek a kornak a főallegorizálója Bar Kaiba nagybátyja, a módiimi R. Eleazár s allegóriáit a Midrások tartalmazzák. R. Akiba a Biblia egy egész könyvét allegorizálta; ez az «Énekek Énéke» volt, amelyet éppen ezért kanonizáltak az ő sürgetésére. R. Akiba ennek teljesen misztikus tartalmat és allegorikus értelmet tulajdonított és ezért olvasását kiskorúaknak eltiltották. Az A. fénykora Palesztinában az amorák (l. o.) kora volt, mialatt ugyanezt a módszert a babilóniai amórák teljesen mellőzték s az interpretálásnak tudományosabb alapot adtak. Allegorikusan magyarázzák később a szómagyarázat alapján álló tudományos exegeták, Rasi és Ibn Ezra is az Énekek Énekét; előbbi Izrael történetét, azaz szenvedését látja benne, utóbbi pedig a lélek egyesülési vágyát az Univerzummal. A középkori vallásfilozófia kezdeményezője, Száadja gáon (IX. száz.), aki a szigorúan tudományos kutatás mellett az allegorizmust csupán azon esetekben engedte meg alkalmazni, ha a szövegek ellentmondanak a valóságnak, az ésszerűségnek és más szövegeknek, továbbá a rabbinikus tradícióknak, maga is él az A.-tal, p. o. azokon a helyeken, ahol a Biblia látszólagos antropomorfizmusát az ésszel és tradícióval nem tudta összeegyeztetni. Ily módon éltek az A.-tal későbben a nagy vallásfilozófusok a nyugaton, Így Bachja ibn Pakuda, Abraham bar Chijja, Abraham ibn Daud, Juda ha-Levi és főképpen Salomo ibn Gabirol, akinek módszere teljesen hasonló Philóéhoz, anélkül, hogy azt akár közvetve is ismerte volna. Több A.-át felvette Ibn Ezra a saját Pentateuch-kommentárjába, melyből egy, a Genesis első soraihoz írott példa a következő: A Paradicsom a felsőbbrendű, természetfeletti világot jelenti; az Éden-kert a jámborok világát; a folyó, mely kifelé vezet, az univerzális anyag, a négy folyó a négy elem ; Ádám, Éva és a kígyó a három lelket(l. Kabbala) szimbolizálják éspedig Ádám a racionális lelket, Éva az állatit («Chávó» a. m. élő) és a kígyó a vegetatív lelket. Amikor tehát mondva van, hogy a kígyó port fog enni, az azt jelenti, hogy a vegetatív lélek a materializmus porában kúszik. Az élet fája, a cherubok és angyalok a felsőbb értelmi világnak felelnek meg. Az A. Maimonidesben érte el fénypontját a középkorban. Ő hangoztatja ugyan, hogy a betűszerinti értelmezésről lemond, ha az a filozófiába beleütközik, de ezt nem tartja be, sőt a csodákat egyenesen elfogadja. Különösen a törvényeket fogja fel a maguk eredeti értelmében és szigorúságában s hibáztatja a keresztény allegoristák rendszerét, amely a Törvénynek mindenütt szimbolikus jelentőséget ad. A XIV. sz.-ban Gersonides volt a legköltőibb fantáziájú azok közt az exegeták és talmudtudósok közt, akik allegorizáltak, de a törvényeket eredeti jelentőségükben fogta fel. Annál különösebb, hogy a szefárd és provencal-zsidó kultúrkör A.-át a XVI. század legnagyobb lengyel rabbinikus tekintélye folytatta; ez Moses Isserles (abbr. Rama) volt, aki Eszter-könyvének adott teljesen ilyen magyarázatot. Achasvérus és Vasti civódása az Univerzum forma és anyag közti konfliktusának felel meg; Hámán tíz fia az organikus élet öt érzékét és öt hatalmát szimbolizálja, Hámán maga pedig a rossz hajlamot jelképezi. Igen szellemes néha a kabbalisztikus művek A.-a, így a XII. századi «Bahir»-é (l. Kabbala alatt), ahol p. o. ez áll: A Biblia (Gen. 1. 2) azt mondja, hogy «A föld formanélküli és üres volt»; a «volt» arra mutat, hogy valami már létezett, az «üres» pedig arra, hogy ott már volt valami, tehát a teremtés előtti létezést, a kabbalisták eme nagy problémáját, az első kabbalista allegorizáló magából a Szentírás szavaiból vezeti le. Kabbalisztikus allegóriákra hajlik a XIII. század legnagyobb talmudtudósa, a geronai Nachmadines is, bibliakommentárjaiban. Az A. legeredetibb mesterműve s a zsidó szellem egyik legérdekesebb megnyilatkozása a Zohár (l. o.), mely az egész Pentateuchhoz szakaszonként ad A.-ot. A későbbiek közül főképpen Menachem di Recanati, Isaac Arama és Don Isaac Abravanel válnak ki A.-aikkal. Később, a XVIII. és XIX. században főképpen Orosz- és Lengyelországban működtek talmudtudósok és kabbalaismerők, akiknek rendkívül nagyszámú derásáik szintén az allegorizmushoz fordulnak. Az A.-nak jelentősége és szerepe addig volt, míg a tudományos bibliakutatást annak nyomán el nem kezdték, de erre az ösztönzést és az odavezető utat kétségtelenül nagy mértékben előmozdította az allegorizmus, melynek éppen ez a nagy érdeme. Meg kell különböztetni az A.-tól magának a Bibliának az allegóriáit, amelyeket héberül «mósól»-nak és «chidó»-nak neveznek (Ezékiel 7. 2, 24, 3; Dániel 8., 23). Az előbbi, a «mósól» hasonlat, vagy pedig aforizma vagy parabola, melynek nevelési szempontjai voltak eredetileg (Num. 23. 7, 18; 23. 3; Jesája 14., 4; Michah, 2. 4; Habak. 2. 6). A «chidó» eredetileg rejtély, majd képes és jelképes beszéd (Bírák 14. 14; 1. Kir. 5. 1; Zsolt 49., 5, 78, 2). A bibliai allegória, parabola és mese közt különbség van. Ilyen mese van p. o. a Bírák könyvében 9., 8, 16), ahol három fa, az olajfa, fügefa és szőlő vonakodnak elfogadni a fák feletti királyságot, de az értéktelen tüskebokor elfogadja azt. Parabola p. 0. Jesája 5. 1 ; Ezékiel 15; II. Sám. 12; Metaforák a 80. Zsolt, és Jerem. 2. 21; Ezékiel 16. és 23. Egyik legszebb allegorikus kép Ezékiel 17. 2 - 10; 19. 1 — 9; 30. 2 — 17; parabola Ezékiel 24. 3 - 6; Ecclesiastes 12. 2 - 6. Irodalom. Louis Ginzberg, Allegorical Interpretation (1900); Bacher Vilmos, Bibelexegese (Wiener-Wünsche. Jüdische Literaturgeschichte); u. a., Bibelexegese der jüdischen Religionsphilosophen (Strassburg 1892) ; u. a., Die Bibelexegese M. Maimunis (u. o. 1898) : u. a., Hexégese biblique dans le Zohar (Rev. d. Études Juives XII.); u. a., Das Merkwort Pardes in der jüdischen Bibelexegese (Stade's Zeitschrift XIII.); Löw Lipót, Ha Mafteach, (Nagykanizsa 1855): Kaufmann Dávid, Zunz-Jubelschrift: u. a.; Die Sinnen etc. (Leipzig 1884.); Farrar, History of Interpretation (New York 1886); Diestel, Gesch. d. Alten Testaments (Jena 1869); Schmiedl, Studien über Religionsphilosophie (Wien 1863); Hirschfeld, Halachische Exegese (1840); u. a., Der Geist der ersten Schriftauslegung (1847); Howth. On the Sacred Poetry of the Hebrews X—XI. ; Herder, Geist der hebräischen Poesie (Ges. Schriften XII.): u. a., Briefe über das Studium der Theologie: French, Notes on the Parables; Gerber, Die Spräche als Kunst II. ; Bullinger, Figures of Speech used in the Bible (London 1898) ; Montefiore, A tentative Catalogue of Bible-Metaphors (Jew. Quart. Rev III.)""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 123 .cimszó a lexikon 27 . oldalán van.