10090.htm       CIMSZO:        Akadémiák                              SZOCIKK:     """Akadémiák. (Ó-és középkori zsidó A.) 1. Palesztinában. A zsidó iskolák és imaházak létesítése a bibliai korig megy vissza. A tannaiták hagyományait összegyűjtő Hosaja rabbi szerint, aki a II. sz.-ban élt Caesareában, a jeruzsálemi Nagy Templom lerombolásakor azzal együtt 480 zsinagógát és vele kapcsolatos iskolát pusztítottak el. Ezek az iskolák főképpen a bibliai és a szóbeli hagyomány magyarázatával foglalkoztak. Ezek mellett a közép- és alsó fokú iskoláknak megfelelő tanintézetek mellett azonban volt egészen magas rangú is, amely egyetemnek, akadémiának felelt meg s ahol kiválóbb tudósok (rabbik) voltak az előadók, míg a tanítványokat «talmidé chachómim»-nak (a bölcsek tanítványainak) nevezték. Organizációjukról azonban nem sokat tudunk s azt sem tudjuk, milyen viszonyban állottak a Nagy Szanhedrinnel, amelynek farizeus tagjai egyszersmind előadók is voltak. Legtöbbet még Hillel és Sammái iskoláiról és azok vitáiról tudunk. Így az Erubin-traktátus (13b) feljegyzi, hogy két és fél évig vitatkoztak arról, hogy jobb lett volna-e, ha az ember egyáltalán meg nem teremtődik. Azonban az ily kérdések mellékesek voltak, mert a Biblia-exegézis és a törvénymagyarázat voltak már akkor, a templom fennállása utolsó százada elején, az akadémiai előadások főtárgyai; emellett azonban görög hatás folytán filozófiával is foglalkoztak. A jeruzsálemi templom lerombolása után Hillel tanítványa, a nagyérdemű R. Jochanan ben Zakkai volt az, aki a törvénykutatásnak, a Biblia-exegézisnek, a Misnának és Gemárának új tanházat létesített Jabnéban (Jamnia), ahova az intellektueleket összegyűjtötte s hírneves akadémiának alapját vetette meg. Ennek célja nem kevesebb volt, mint az, hogy az áldozás megszűnte után annak helyébe a tanulást és tanítást léptesse s akadémiáját egyenesen a Nagy Szanhedrin jogutódának tekintette. Ez teljes mértékben sikerült is s a jabnei akadémia döntései egyházi és polgári jogesetekben ugyanolyan értékűek lettek a zsidóság előtt, mint régebben a Nagy Szanhedrinéi. Ez az akadémia politikától mentes volt s Bar-Kochba forradalmától is távol tartotta magát, hogy tudós nemzedékeket nevelhessen a szétszóródott zsidóság számára. Ez az iskola gyűjtötte össze s foglalta írásba a tradíciókat, amelyeket a korviszonyokhoz alakítva, megszövegezett s ezzel a zsidóság későbbi fejlődésének alapját vetette meg. Az akadémia elnöke maga a pátriárka, Hillel unokája I. Gamaliel, később a még híresebb II. Gamaliel (l. Gamaliel) lett. Ebből a jabnei akadémiából ágazott ki a többi palesztinai akadémia is, mert azok alapítói innen kerültek ki, mint Jochanan b. Zakkai tanítványai. Ilyen A. jöttek létre: Lyddában, melyet R. Eliezer ben Hyrkanus alapított, Kefar Azizban R. Ismael ben Elisa, Bené Berákban R. Akiba, Szikninben R. Chananja ben Teradjon vezetésével, míg a központ továbbra is a pátriárka székhelye, Jabne maradt. Külsőleg az A. hasonlítottak a görögökéihez, mert lehetőleg szőlőlugasokban tanítottak. Midras, Misna, Talmud, Haggada voltak az elmélkedés kiinduló pontjai, de a szisztematikus exegézis, a halachikus magyarázat alapját is itt vetettek meg. Itt történt a bibliai könyvek mai alakjának kanonizálása is hosszú viták után; itt alakult ki a zsidó liturgia mai formája, mely - eltekintve némely középkori, kegyeletből felvett vallásos költeménytől — teljes egészében és beosztásában ugyanaz, amelyet a jabnei akadémia fixírozott, nagyobbrészt már a jeruzsálemi templomban rendszeresített imádságok alapján. Ugyancsak Jabnéban állították össze a Pentateuch Targumját, mely a későbbi Onkelosz-Targum alapja lett. Ugyancsak itt vizsgálták fölül a Bibliának újabb görögre fordított szövegét is. Ezt R. Akiba tanítványa, a híres prozelita Aquila (Akylas) valósította meg. A Hadrián és Traianus alatt kitört nemzeti szabadságharc következtében a jabnei Akadémia is megszűnt 140., amikor Usába költözött, onnan később ismét visszament Jabnéba, majd másodszor is Usába, Galileába, amely északi országrész így a dél fölé kerekedett, amelyet a Hadrián alatti kegyetlenkedések elnéptelenítettek. Az usai akadémia s vele kapcsolatos Szanhedrin jelentősége semmivel sem volt kisebb, mint a jabnei. Ez restaurálta a zsidóságot a rendkívüli veszteségek után; a törvénytanítást felvirágoztatta s a pátriárka, Simon b. Gamaliel (l. o.) is itt lakott, méltósága örökletes lett s lakhelyét hosszú időre egybekapcsolták az Akadémiával. Ugyanakkor azonban R. Akiba legkiválóbb tanítványainak egyike, R. Jósué ben Chalafta Szephoriszban fejlesztett naggyá egy másik akadémiát, melynek hatása oly nagy volt, hogy a Szanhedrin is odaköltözött. Simeon fia, Juda pátriárka azonban egyesítette a két akadémiát Szephoriszban, ahova Babiloniából is nagyszámban sereglettek a tanítványok. Maga a pátriárka hírneves tudós (l. Juda pátriárka) s amellett kiváló organizátor volt. Itt szövegezték meg végleg a Misnát, s így a későbbi korokban is ez alapon bírt az kötelező erővel a vallási gyakorlatban. A szövegzés után a szóferek lemásolták azt számos példányban s ezután egész Palesztinában és Babilóniában tankönyvül használták. A szephoriszi Akadémia Juda alatt átmenetet alkot a tannak korából az amórákéba, s egy jelentős kornak szellemi munkássága itt záródott le. Maga az Akadémia I. Juda halála után az alapító, R. Chanina vezetése alá került, amidőn pedig ez is meghalt, tanítványa Jochanan bar Nappacha Tiberiásba tette át az Akadémiát s a pátriárka, III. Gamaliel ugyanoda költözött a Szanhedrinnel. Azonban nem a kevésbé jelentékeny pátriárka, hanem az iskola kiváló vezetője adott fényt hosszú időre az új Akadémiának, melybe Babilóniából is nagy számmal özönlöttek a hallgatók; amikor pedig R. Jochanan meghalt (279), a tiberiási Akadémia hírneve oly vagy volt, hogy annak kevésbé jelentékeny utódai alatt sem csorbult meg tekintélye. Egy ideig Caesarea emelkedett Tiberiás Akadémiájának rovására, ez azonban csupán R. Hosaja tekintélye miatt volt a III sz. elején, amikor Origenes ker. egyházatya is felkereste azt s eszmecserét folytatott R. Hosajával, akitől tanult. Még az egész IV. sz.-ban is «Caesarea bölcsei», vagyis az ottani Akadémia előadói vezető tekintélyek voltak a zsidóság körében a III. sz.-tól kezdve, különben Lyddában is virágzott az Akadémia és Szephorisz is újra fellendült. A déli részt Lydda uralta s ennek egyik mesterétől tanult Jeromos ker. egyházatya, a «Vulgata»-fordító, héberül. Jóllehet így a III. és IV. sz.-ban Caesarea, Lydda és Szephorisz akadémiái a zsidók és nem zsidók előtt is nagy becsben állottak, mégis Tiberiásé volt a vezető szerep az egész keleti és nyugati zsidóság körében; ezt tekintették a régi Szanhedrin utódának. Itt székelt a pátriárka, akinek örökletes méltósága idővel egészen világi lett s a római adminisztráció is nagy becsben tartotta. Úgy a halachikus, mint a haggadikus irodalom nagyban fejlődött s számos tudósgeneráció nevelkedett és sok tudós élte le életét Tiberiásban, így R. Tanchuma, a róla elnevezett Midrás szerkesztője is. Legfőbb és legnagyobb érdeme azonban a tiberiási Akadémiának a Jeruzsálemi Talmud szerkesztése. Ennek alapját még az Akadémia alapítója, R. Jochanan b. Nappacha vetette meg, jóllehet utána még másfél századig dolgoztak azon, egészen a patriárkátus megszűntéig (425 körül). A Jer. Talmud lezárása után a tiberiási Akadémia még sokáig működött s még a VI. sz.-ban is híres volt. Ugyancsak érdeme ennek az Akadémiának a maszoretikus szöveg megállapítása is a VII. sz.-ban. Tőle származik a héber punktuáció is a bibliai szöveghez, amelyet eredetileg «tiberiási punktuáció»-nak neveztek. A patriárkátus megszűnte után úgy az Akadémia, mint a törvénykezés élén a «Ros Jesiva» (az Akadémia feje) állott. Egészen a IX. sz.-ig virágzott ez a kiváló intézet, attól kezdve a XII. sz.-ig nem játszott jelentékenyebb szerepet a zsidóság életében, de akkor és a XVI. sz.-ban is csupán rövid időre emelkedett ki Don Joseph Nászi, naxosi herceg és török nagyvezír fáradozásai következtében. 2. Babilóniai A.-ák. Ezek palesztinai mintára s azok nyomán létesültek, de a jeruzsálemi Nagy Templom utolsó századában még nem tettek szert nagyobb jelentőségre, jóllehet számos iskolát létesítettek a babiloni zsidók, akik az Ezra alatt történt Palesztinába való visszatérés után is többen voltak, mint a palesztinai zsidók, miután Ezrával nem az egész zsidóság tért vissza. Ezrától Hillelig (időszámítás előtti első század eleje) nem voltak nagyobbszerű A. Babiloniában s maga Hillel fiatal korában Jeruzsálembe ment tanulni. Egész a IV. sz.-ig, I. Juda pátriárkáig, még mindig jelentéktelenek voltak azok, de ettől kezdve hatalmas lendületet vettek az exilarchátus idején és a gaóni korszakban (l. Exilarchák és Gaóni-korszak). Az A. főhelyei voltak Nehardea, amelynek zsidósága még a babiloni fogságból ottmaradt ősrégi zsidóság volt. Itt és a szomszédos Huzzalban Ezra korabeli zsinagógát és tanintézetet ástak ki romjaikból. Hadrián korában R. Akiba a Szanhedrin megbízásából felkereste a nehardeai Akadémiát e a házassági jog felől vitát folytatott (Misna Jehámot vége). Ugyanakkor, az I. és II. sz. fordulóján már Nisibisben is volt egy híres Akadémia, ahová számos palesztinai tudós menekült az üldözések korában. A III. sz.  elején Juda pátriárka tanítványa Abba Aréka, akit egyszerűen Rabnak nevez a Talmud, a nehardeai Akadémia meghagyása mellett Surában újat alapított s mindkettő évszázadokon át, (az utóbbi a X. sz.-ig) egymás mellett, mint egyenrangú akadémia működött. A nehardeait azonban politikai okokból valamivel későbben, hogy Rab meghalt, Pumbaditába helyezték át. (A surai és pumbaditai A.-nak a zsidó tudományosságban való óriási és döntő szerepét (I. Gaoni korszak). Surában fejezték be az amorák, majd a gaónok, ahogyan az iskolafőket nevezték, a Babiloni Talmudot, melynek általuk megállapított szövege változatlan maradt. A végső szöveg megállapító a hírneves Asi volt (megh. 427.) a surai               Akadémia közreműködésével. Utána már csupán szertartási munkálatok vártak az V. sz. szaboreusaira, akik a két Akadémián elrendezték a hatalmas anyagot, mely 500-ban mai formájában már megvolt. A gaóni elnevezés az iskolafőkre a mohamedán kultúra kezdetén jött divatba. Méltóságban mindjárt a fejedelmi rangot és jogokat élvező exilarcha után következtek s rangsorban előbb a surai állott, aki az exilarcha jobbján foglalt helyet. A két Akadémia hivatalos elnevezése az arameus metibta és a héber jesiva szó volt s az iskolafő Rés Metibta vagy Rés Jesiva, előbb Rés Szidra volt, míg a gaón szó címet jelentett s pontosan megfelelt a fő magasságú vagy excellenciás kifejezésnek, amellyel csupán az exilarchát (l. o.) illették. Utánuk állt csupán a Rés Kallah, a gyülekezet vagyis a hallgatóság, a tanulók elnöke; ily módon az A. voltak a babiloni rendkívül kulturált zsidóság középpontjai egy teljes évezreden át. Irodalom. Bacher Vilmos tanulmányai a Jewish Encyclopédiában; Encyclopedia Judaica (1928); Grätz, Geschichte der Juden V.; Adolph Schwarz, Hochschulen in Palestina und Babylonien (Jahrb. f. jüd. Gesch. u. Liter (1899) Weiss, Dor-Dor III.; Is. Halévy, Dórót ha-Risónim III.; Zacuto, Széfer Juchaszin."""                           Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 90 .cimszó a lexikon 15 . oldalán van.