10077.htm CIMSZO: Aguna SZOCIKK: """Aguna, olyan asszony, aki férjének eltűnése miatt elhagyatottan él és új házasságot nem köthet, mert nem tudja elfogadható bizonyossággal kimutatni az eltűnt férj halálát. A magára maradt asszony állapotát «igguna» szóval jelöli a héber nyelv, ez tehát azt az állapotot fejezi ki, amely asszony számára a törvényes új házasságkötést lehetetlenné teszi. Ez az akadály csak akkor szűnik meg, mikor az eltűnt férjet kétségtelen tanúvallomások alapján holttá nyilváníthatják. Amíg ez meg nem történt, addig az eltűnt férjet élőnek kell tekinteni és e miatt a feltételezett körülmény miatt csak szabályszerű válás után köthetne új házasságot az A. A válás azonban lehetetlen ilyen esetben, mert a zsidó házasságjog nem engedi meg egyoldalú nyilatkozat alapján a házasság felbontását. A válás csak abban az esetben érvényes, ha abban a férj is közreműködik, tehát akkor csupán, ha ő maga adja át az asszonynak a váló levelet, vagy ha megbízottjával küldi azt el az asszonynak, márpedig az eltűnt férj természetszerűen sem maga, sem megbízottja útján nem adhatja át a válólevelet (l. Get). Az A.-nak ezt a vigasztalan helyzetét már a Talmud korában is érezték és szociális meggondolások az eredetileg nagyon szigorú törvények reformjára vezettek. A Talmud szerzői és a későbbi kodifikátorok példaadó liberalizmussal módosították a házasságjogot és enyhítették a válásra vonatkozó intézkedéseket, főleg az A.-ra való tekintetből. A holttá való nyilvánítás persze ezután is elengedhetetlen feltétele maradt az A. második házasságkötésének, de magát a holttá nyilvánítást megkönnyítették. Többek között eltekintettek attól a szigorú körülményességtől, amely komplikálja a tanúzást. Az általános jogszabálytól eltérően, amely a szóbeli tanúzást írja elő és magát a tanúzást minősítéshez köti, az A. esetében a közvetett és írásbeli tanúzást is elfogadták. Ez az enyhítés nem jelent eltávolodást az eskütétel etikumától, sőt éppen az a gondolat jutott benne kifejezésre, hogy a könnyítések nem ejthetnek csorbát az eskü szentségén és nem is csábíthatnak senkit se könnyelmű vagy hamis tanúvallomásra. Annál inkább bízhattak ebben a koditikátorok, mert súlyos következmények fenyegetik az A.-t, ha a halottnak nyilvánított férj előkerül. Ebben az esetben ugyanis nemcsak az első (halottnak nyilvánított) férjétől kell elválnia, de a másodiktól is, vagyonjogi igényeit is mind két férjével szemben veszti el és a második házasságból származó gyermeket törvénytelennek (mamzér) tekintik. Az A.-nak tehát nem használhat a hamis tanúskodás és így föltehető, hogy sem ő maga, sem tanúi nem vetemednek arra, hogy halottnak mondják az eltűnt férjet, ha nincs is biztos tudomásuk valóban bekövetkezett haláláról. Ebben a felfogásban elfogadják a tanúzásra egyébként nem alkalmasak (asszonyok, rokonok, rabszolgák) tanúskodását is, ha a vallomásuk jóhiszeműnek és célzatosság nélkül valónak vehető. Elfogadják az egyes tanúnak és magának az A.-nak is a tanúvallomását, mert neki fokozottabb érdeke, hogy könnyelmű tanúzástól, amely az eltűnt férj előkerülése esetén bajba sodorhatná, tartózkodjék. Az A.-k helyzete különösen a világháború után okozott nagy gondot a zsidó egyház hatóságainak és érdekeik megvédésére a magyar rabbikar erőteljes mozgalmat indított. """ Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 77 .cimszó a lexikon 12 . oldalán van.