10074.htm CIMSZO: Agrártörvények SZOCIKK: Agrártörvények a Bibliában és a Talmudban. Mint minden régi népnél, úgy a zsidóknál is, akik túlnyomóan földműveléssel foglalkoztak, voltak különleges agrár és földtörvények. Első sorban is a föld tulajdonát szabályozták törvények. Az öröklött birtokot senki sem akarta másnak átadni, amint ezt Nábót példája mutatja (l. Királyok könyve 21. 3), ettől függetlenül azonban gyakran volt eladási, csere és ajándékügyletek tárgya a föld. Ha valakit szegénysége kényszerített ősi birtokának eladására, régi szokás szerint legközelebbi rokonának megvolt az az előjoga, hogy a birtokot «megváltsa». Jósua könyvének előadása szerint Palesztina is ilyen megváltás útján osztatott fel az egyes törzsek között, kivéve Rubén, Gad és a fél Menasse törzset, amelyek Mózestól kapták meg részüket, és a Lévi törzset, mely függetlenül a többiektől, 48 várost kapott. Ez azonban csak történelem-elméleti konstrukció: a Bírák könyvének I. fejezetéből kiderül, hogy a törzsek még sokáig nem jutottak területeikhez s a levita-városokról nincsenek is pozitív történelmi adatok. Ezechiel megemlékezik egy ideális földosztásról, viszont a próféták sűrűn panaszolják, hogy a föld kicsúszott a kisemberek lába alól, a gazdag kevesek tulajdonába került és ezáltal latifundiumok keletkeztek. A földje vesztett szegény pedig kénytelen volt munkásnak szegődni, vagy magát gyermekeivel együtt rabszolgának eladni. E szociális eltolódások csak azért nem vezettek kitörésre, mint a görögöknél is, mert szigorú törvény akadályozta, hogy a gazdagok és szegények közötti különbség válságokat idézhessen fel. Úgy a földet mívelő emberek és állatok erejének, mint magának a földnek a kímélését törvény szabályozta. Ezt célozta a Tízigében előírt szombati pihenő is. De hétévi szolgálat után köteles volt mindenki rabszolgáját szabadon bocsátani (Ex. 21. 2) s ugyancsak hét évenként pihentetni a földet s annak szabadon nőtt gyümölcsét szétosztani az ínségesek között (Ex. 23. 12). Ez az úgynevezet «Semitta». A «Jóvél»-év ennek a további fokozását jelenti. Hétszer hét év eltelte után kürtzengés hirdette a szabad év (senasz haderor) jöttét. Ekkor minden eladott föld tulajdonjoga visszaszállott régi gazdájára vagy ennek örököseire, mert a föld tulajdonképpen Istené (Lev. 25. 8). Ezek a törvények természetesen gyakorlatilag csaknem kivihetetlenek voltak és a «Semitta» és «Jóvél» számlálása már a Talmud szerint is megszűnt akkor, mikor a két és fél kelet-jordáni törzset asszír fogságba hurcolták. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 74 .cimszó a lexikon 12 . oldalán van.