10011.htm CIMSZO: Ábrahám SZOCIKK: Ábrahám v. Ábrám, a zsidó népnek, Edom és Izmael ivadékának is ősatyja {Avróhom ovinu — Ábrahám ősatyánk), a hagyomány és az ókori héber irodalom legkimagaslóbb alakja. A Szentírás a mezopotámiai Ur városából származtatja és körülbelül 2000 évvel Kr. e. élhetett Hamurabi sumér király korában, akit a modern bibliakutatás a Bibliában megemlített Amrafellel azonosít. Első fellépése idején még Ábrámnak mondja a Genesis, később Á.-nak, amely név két héber szó összevonásából keletkezett: ab (atya) és hámon (sokaság). Á. tehát a Biblia etimológiája szerint a népek sokaságának atyját jelenti. A Szentírás feltűnő körülményességgel és észrevehető szeretettel írja meg A. küzdelmekben gazdag életét,Mezopotámiából való kivándorlását, kánaáni letelepedését, egyiptomi útját, Lottói, atyjafiától való elválását, Izmael és Izsák születését, Hágár elűzetését, Izsák feláldozását (Akéda), hősies háborúját a négy babiloni királlyal, akik a kánaáni öt királyt legyőzték. A bibliakritika,amely a pátriárkák történelmi valószerűségében kételkedik, Á.-mal szemben hívőbb álláspontra helyezkedik és elismeri a róla szóló hagyományban a históriai lehetőséget. Ezt a feltevését arra alapítja, hogy Abram (v. Abiram) nevét az ókor sémi emlékei is őrzik. A bibliai Ur területén 1927-ben végzett ásatások ugyan nem tártak fel döntő bizonyítékokat, de olyanok sem kerültek felszínre, amelyek az eddigi hipotéziseket megdöntötték volna, a szkeptikus kritika megmaradhat tehát eddigi álláspontján és legalább Á. személyére vonatkozólag nem vitatja a Szentírás megbízhatóságát. A hagyomány hű zsidóság természetesen sohasem osztotta kritika kételkedéseit és históriai szemlélete Szentírásra, a Talmudra és Midrasokra támaszkodott, amelyekben a zsidó nép legtörténelmibb alakjaiként élnek a pátriárkák. Ilyenekül lépnél fel a legendákban is, amelyek Á. fenséges alakjának felmagasztalásában kimeríthetetlenek. Á. már a Szentírás szerint is erős, igazságos minden cselekedetében,méltóságteljes és önzetlen. Istenbe vetett bizalma, az iránta való engedelmessége és áldozatos alázata hősiességbe nemesül ki a Szent írásban és még inkább a legendákban. Az egyistenhitnek ő a legelső hirdetője és az isteni törvények tiszteletét ő vetette az emberi öntudatba. A Korán és a muzulmán költészet Ibrahim néven szintén ilyennek örökíti meg. A Midrasok a zsidó vallás rendszerét is tőle gyökereztetik és azt beszélik róla, hogy ismerte a később keletkezett «Tan» egész komplexumát, a Tóra 613 parancsát és tilalmát híven betartotta. De hibától mentesnek a Biblia sem állítja, még a későbbi midrasi apológiák sem ilyennek festik és kételkedései miatt megróják, sőt azt is bizonyítják, hogy ingadozó bizakodása miatt szenvedték el az ő ivadékai az egyiptomi rabszolgaságot. Legmeghatóbb vonása a tőle származott zsidó nép iránt való szeretete, amely a midrasi legendák szerint olyan nagy, hogy őrzi a poklok kapuját, megvigasztalja az oda kerülőket, enyhíti szenvedéseiket és kimenti őket az elkárhozásból. A keresztény költészetnek az a felfogása, amely a halállal kapcsolatban az Á. kebelébe való visszatérés képét teremtette meg, a Talmud hasonló elgondolásában gyökerezik. Az új-testamentum szerint ((Luk. 16. 17.) az üdvözült szegények lelke Á. ölében pihen a mennyországban. A zsidó hagyomány a reggeli ima (sacharisz) rendszeresítését Á.-nak tulajdonítja. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 11 .cimszó a lexikon 4 . oldalán van.